Összezárva
„Esztendőkön
át elhitettem magammal, hogy nekem nincs szükségem ama zűrzavaros,
viharos, elmeölő hadijátékra, amit férfi és nő folytat
egymással, szerelem címen. De van-e más, ami egyszerre képes
felkavarni érzékeket, érzelmeket, van-e más, kedvesebb
szörnyeteg, mint a gyönyörűség vágya, melynek fojtogató
ölelésében ritka csoda ér: érezzük, hogy élünk?! Nem mást,
nem kevesebbet akarunk, csupán mindent: élve megelevenedni.”
Vavyan Fable
Jade
hullafáradtan vánszorgott ki az ágyából, ez nagyrészt azért
volt, mert szinte óránként felébredt, másrészt mert kezdte
érezni, hogy mostanában egy csöppet túlhajszolta magát. És
ezért aztán valamilyen szinten hálát adott annak, hogy ma
szabadnapos volt. Azt tervezte, hogy kitakarítja a házat, mivel ez
a feladat ezen a héten rá hárult és végül aztán elmegy egy
kicsit vásárolni. Tudta, hogy ez már végkép nem normális dolog,
mivel az az lett volna, ha alszik egy kicsit, de egyszerűen nem
tudott, mert félt. A rémálmaira továbbra sem emlékezett, de az
érzésekre, amik közben kísérteték őt azok továbbra sem
akartak elmúlni és egyszerűen megőrjítették őt. Gyorsan
összeütött magának valami reggelit, amiből csipegetett egy
kicsit, de nem igazán kívánt semmit. Viszont ennek ellenére
megpróbálta leerőltetni, mert nem akarta, hogy a saját
munkahelyére kerüljön ezúttal betegként. Főleg, mivel biztosra
vette, hogy a kollégái teljesen eltúlozták volna az iránta való
aggódást és a kedves főnővér értesítette volna Lily-t, akinek
az ő leszidása után első dolga lett volna nyomban szólni
testvérének. Ami csak még rosszabbá tett volna az egész
helyzetet. És Jade ezt mindenféleképen el akarta kerülni. Ezért
aztán - mint ahogy eddig mindig is tette -, megpróbált megbirkózni
a saját gondjaival, mert ezekben – legalábbis véleménye szerint
- nem tudott volna senki segíteni rajta. Maximum csak annyira, hogy
alaposan leütik őt és akkor végre kialudja magát, de ugye aztán
lett volna a plusz ajándékként adott fejfájás, ami aztán
tényleg taszítóvá tette ezt az egészet. Szóval maradt a néma
tűrés és a tettetés az iránt, hogy minden rendben van. Persze
néha úgy érezte rutinból tud mosolyogni bármikor és bárkire,
mivel ez szinte a munkájával járt. Azonban ezek az arcmimikák
valójában nem voltak igaziak, vagyis inkább nem mindig, mert azért
voltak őszinte pillanatok is, bár mostanában tényleg nem sok. Az
ilyen kivételes dolgok közé tartozott, amikor testvére jelen
volt, mert akkor tetetnie sem kellet a jókedvet, mivel az ő
közelében egyszerűen mindig vidám és boldog volt. Jason valahogy
ilyen hatással volt rá, amit egyáltalán nem bánt. Valamint a
maga módján Lily is olyan volt számára, mint egy testvér. Mert
tudta, hogy barna hajú barátnőjére bármikor számíthat és az
sok mindenben támogatta őt. Mint ahogy azt a tegnapi beszélgetésük
is mutatta. Jade-nek újra eszébe jutott barátnője tegnapi
javaslat és ennek hatására mélyen elpirult. Aminek legfőbb oka
az volt, hogy tényleg elment volna vacsorázni a férfival, vagy
csak úgy beszélgetni vele. Lehetőleg olyan körülmények között,
amikor Elijah sem zárkózik el tőle úgy, mint ahogy azt az előző
nap tette. A lány ugyanis biztosra vette azt, miszerint a férfi a
tegnapi ellenére igazán remek beszélgető partner. De persze Lily
sokkal többet javasolt neki, de barátnője már csak ilyen volt.
Általában ha szüksége volt valakire, akkor azt megszerette, majd
utána vége volt számára a dolognak. Mivel nem igazán volt a
tartós kapcsolatok híve. Ez volt Lily, akit Jade néha kissé
kegyetlennek tartott, de mindennek ellenére szerette őt. Ezért
aztán, hogy gondolatait fókuszálni tudja neki látott a
takarításnak. Aminek az ideje egyszerűen borzalmasan vánszorogva
telt el. Legalábbis a lánynak olyan érzése volt, mintha alig
haladna vele valamit.
Elijah
az előző naphoz hasonlóan szintén nagyon kipihenten ébredet és
arra gondolt, hogy igazán meg tudná szokni ezt az életet. Persze
tudta, hogy testvérei előbb utóbb hiányoznának neki. Sőt egy
idő után nyilván nagyon is. Még mindannak ellenére is, hogy nem
tudnának túlzottan sokáig vagy akárcsak egy normális szó
erejéig együtt maradni. Nyugisan és semmit el nem kapkodva
öltözött fel. Sötétszürke nadrágot, fehér inget, a nadrághoz
illő mellényt és zakót vett fel. Megigazított a ruhájához
szintén alkalmazkodó nyakkendőjét és megszemlélte magát a
tükörben. Pont
megfelelő mára,
gondolta elégedetten. Mivel a tegnapi elhatározása szerint a mai
napot csak és kizárólag az üzletnek fogja szentelni, valamint
ezen kívül még szándékában állt megnézni egy éttermet is.
Amit régen kimondottan kellemesnek talált és mivel egy felső
szinten volt, így még a kilátás is igazán lenyűgöző volt
számára. Legalábbis akkoriban és remélte, hogy a hely az óta
nem vesztette semmit egykori varázsából, így tehát ennek
kiderítse céljából telefonon lefoglalt magának egy asztalt
vacsorára. Felemelte a kulcsait és lépet volna ki a házából, de
a szeme sarkából meglátta a precízen a nappali kisasztal közepére
helyezett süteményes tányért, amit Jade hozott át neki tegnap
reggel. Sóhajtva ült le a kanapéra pár perc töprengés után -
amit a tányért intenzív figyelése tett teljesé -, nemes
egyszerűséggel felemelte a süteményes tányért és a konyhába
sétált vele azzal a határozott szándékkal, hogy kidobja azt.
Azonban az utolsó pillanatban meggondolta magát és inkább a
hűtőbe tette be. Mivel felrémlettek előtt a lány kedves zöld
szemei, amit a tegnap reggel odaadja neki ezt. Ezután a furcsa kis
közjáték után végre az autójába beülve a belváros felé
vette az irányt, hogy megvalósítsa a mai napra tervezett
elképzeléseit.
Jade
dolga végeztével lezuhanyozott és átöltözött. Mélybarna
fehérneműt vett fel. Valamint egy barna bársonyszoknyát, ami
valamivel a térde alatt ért véget. Ehhez egy hozzá illő blúzt
választott, valamint egy könnyű nyári vajszínű kabátot.
Felvette hozzá kedvenc alkalmi cipőjét, aminek kicsivel magasabb
sarka volt, mint ami tőle megszokott volt, de szerette ezt viselni,
mivel nagyon is kényelmes volt. Mikor belenézett a tükörbe nem
igazán értette, hogy miért is öltözött ki ennyire egy egyszerű
vásárláshoz. De végül is azzal nincs semmi probléma, ha néha
napján egy kicsit elegánsabban néz ki. Mivel alapjában véve
jobban szerette a kényelmes és praktikus ruhákat, amikben akár
baseballozni is elmehetett, ha Jason-nek úgy tartotta kedve.
Felemelte a kocsi kulcsait azonban egy fél pillanattal később
inkább meggondolta magát és letette őket. Mivel úgy gondolta
inkább villamossal teszi meg az utat. Ezért aztán megtette a
tizenöt perces sétáját a temetőtől távol eső megállóig és
ott felszállt az arra halladó villamosra. Aztán a megfelelő
helyen lepattanjon róla. Egyébként ezt imádta a legjobban, San
Franciscóban, a villamosokat. ahogy az emberek természetes
könnyedséggel ugrottak róla le és fel, még az idősebb emberek
is. Jade körülnézett a sok butikon és azon kezdett vacillálni,
hogy vajon melyikbe is kéne betérnie. A legtöbbet kapásból
kiejtette a listájáról, mivel olyan horribilis árak voltak,
amikre neki nem igazán volt keresete, valamint igénye sem. Ugyanis
a ruhák sem igazán nyerték el a tetszését. Ilyenkor töprengett
el azon, hogy vajon mégis ki vehet meg ilyen borzalmasan abszurd
ruhákat, de úgy vélte, hogy azért csak van emberek, aki megtesz,
ha már kint van a kirakatban. Pont, amikor végre döntésre szánta
el magát a lassan szürkülődő fényben a nagy tömegben észrevett
egy ismerős arcot. Ez pedig nem volt más, mint újdonsült
szomszédja. Jade automatikusan felé vette az irányt.
Szabályszerűen olyan érzése volt mintha valami vonzaná Elijah
felé és bár nem értette, hogy mi is lehet ez a titokzatos dolog
mégis engedelmeskedett neki. A férfi láthatóan nem vette őt
észre, mert pont akkor tért be az egyik épületbe. Jade pedig
gyorsabbra fogta a lépéseit és utána sietett. Végül úgy
sikerült utolérnie a férfit, hogy annak várni kellet a liftre.
Amikor meglátta, hogy szomszédja beszállni a szerkezetbe kicsit
elbizonytalanodott, mert nem kimondottan volt oda a szűk helyekére
és egy lift bármennyire is tágas legyen, akkor is kicsi volt
számára. Mégis aztán összeszedte a bátorságát és minden
fenntartása ellenére belépet a férfi után.
- Jó estét – mosolygott rá szomszédjára Jade és igyekezett, hogy ne látszódjon rajta az, hogy ideges. Ami annak volt tudható, hogy úgy érezte, mintha a falak éppen össze akarnák őt nyomni, de megbirkózott vele. A következővel biztatta magát: Mit nekem pár perc liftezés?
- Önnek is – biccentett Elijah. Nem igazán számított arra, hogy itt fog ismételten találkozni a lánnyal. Észrevehetetlenül végigfutatta rajta tekintetét és elkönyvelte magában, hogy Jade-nek kifejezetten jól áll a sötétbarna szoknya és blúz. Amik kiemelték karcsúságát. Valamint a magas sarkú cipő segítségével magasabb is lett és formás lábait is nagyon előnyösen hangsúlyozta ki. Szőke haja lágy hullámokban omlott a hátára és zöld szemeivel kedvesen pillantott az ősre. Igazán elbűvölő, ismerte el magában Elijah. Annak ellenére is, hogy a lány most kissé sápadtabb volt, mint tegnap reggeli beszélgetésük alkalmával. Az ős ezt az idegeskedés számlájára írta. Egyébként igazán érdekelte volna, hogy mégis ki lehet az a szerencsés, aki miatt ennyire kiöltözött a lány. – Csodálatosan fest ma Miss. Weston – bókolt a lánynak automatikusan.
- Köszönöm – pirult el Jade és zavartan lehajtotta a fejét. Az ős lenyűgözve figyelte a vele szemben lévő törékeny szépséget. És csodálkozva fedezte fel a féltékenység szikráját annak ismeretlen partnerével szemben. Jade, aki tényleg nem volt hozzászokva ahhoz, hogy ilyeneket mondjanak neki megszólalni sem tudott az előbbi hálálkodó szón kívül. Ugyanis nem igazán tudta, hogyan is hozakodjon elő azzal, hogy ő csak Elijah után jött ide. Számára az csak még zavarba ejtőbb lett volna. Mert, hogy hangzott volna az, hogy „Megláttam és a vásárlási szándékomat elfelejtve igyekeztem ön után” Egyszerűen abszurd volt ez az egész. Azonban mielőtt bármi ilyesféle dologgal előhozakodhatott volna az őket felfelé szállító szerkezet világítása pislákolni kezet, majd maga a lift megállt, mégpedig két emelet között.
Elijah
szokásos nyugodtságával lépett a lift kezelőfelületéhez és
megnyomta a segélyhívó gombot. Pár pillanat múlva egy meg
lehetősen zavart férfihang közölte vele, hogy már folynak a
munkálatok, de azok sajnos eltarthatnak egy ideig, mivel a
legnagyobb problémát most az jelenti a számukra, hogy elment az
áram és mivel nincsen tartalék generátoruk, ezért bizonytalan
ideig megállt a lift is. Ráadásnak nem csak abban az épületben
történt ez ahol ők voltak, hanem a város ezen részében teljes
lett a sötétség. Így aztán miután Elijah gyorsan lerázta az
egyre nagyobb ostobaságokat össze-visszahebegő férfit Jade felé
fordult. A beszélgetés közben nem igazán csodálkozott azon, hogy
a lány nem szól semmi, csak idegesen veszi a levegőt, mivel ezt
annak tudta be, hogy nyilván aggódik azért, mert így lemaradhat a
randevújáról. Más nőnél persze toporzékolást és kiabálást
várt volna ezért, de valahogy nem igazán volt meglepő a számára,
hogy Jade nem így tesz. Egyszerűen nem illet volna bele abba a
képbe, amit rövid ismeretségük alatt megalkotott róla. Viszont
arra egyáltalán nem számított, hogy a lány az egyik sarokba
kuporogva térdeit átkarolva vesz egyre jobban kapkodva a levegőt.
Leguggolt elé és a szőke tincseket óvatosan arrébb simítva
kereste a zöld szemeket. Mikor találkozott a pillantásuk igazán
megsajnálta a lányt és legszívesebben magához ölelte volna
annak érdekében, hogy eloszlassa a pánikot, ami felgyülemlett
benne. Mert tisztán látta, hogy Jade zöld szemeit elöntötte a
félelem bénító sugara.
- Én… nekem… klausztrofóbiám van – nyöszörögte Jade halkan, mintegy megmagyarázva a saját, kissé heves reakcióját.
- Értem, nem kell aggódnia, már dolgoznak a problémán és nemsokára kijutunk innen – biztosította a lányt Elijah. Egy hűvös pillantást vetve a liftajtóra mintha az tehetne szomszédja felmerült félelméről. Ami persze részben igaz is volt.
- Ha elmegy az áram, akkor még egy darabig itt leszünk, mivel a szerelés mindig sokáig eltart – szipogott fel Jade, de igyekezett rá, hogy ne sírja el magát és arcát visszahajtotta a térdére, mivel a falak ismételten nagyon közeledni kezdtek hozzá. A következő pillanatban már csak azt érezte, hogy valaki leül mellé és magához húzza őt. A lány pedig védelmet keresve szorította az arcát Elijah mellkasának és már az sem igazán érdekelte, hogy így a kényelem szempontjából a férfi ölébe kellet ülnie. Pedig más esetben egyértelműen zavarban lett volna e miatt. De most nem, mivel a gondolatait még mindig az egyre szűkösebbé váló tér töltötte ki. Közben ennek elűzése érdekében belélegezte szomszédja illatát, ami a friss fahéjat idézte és nagyon is kellemes volt számára. Kezeit a kényelmes helyezkedés szempontjából megtámasztotta a férfi mellkasán, sőt kissé bele is kapaszkodott annak mellényébe.
- El is felejtettem, hogy milyen elmaradott néha a technika ezen irányú fejlődése – jegyezte meg Elijah annak érdekében, hogy elterelje a karjaiban lévő lány figyelmét a félelméről. Kicsit kényelmetlen volt számára a helyzet elvégre ő csak megvigasztalni akarta Jade-et, közben azonban nem hitte volna, hogy az annyira fél, hogy nem fogja beérni az ölelésével, hanem egyből az ölébe ül. Mindenesetre az egyik kezét Jade hátára tette a másikat meg egy ideig habozva a levegőben tartotta majd a lány combjára helyezte a kényelmesebb fogás érdekében. Persze tehette volna annak csupasz térdére is, de az még intimebb lett volna. Kissé rosszallóan gondolt saját magára azért, mert a helyzet ellenére igazán élvezte azt, hogy Jade szorosan hozzá simult. Ennek hála közvetlen közelről tudta belélegezni az illatát, amiről a liliom jutott az eszébe. Nem értette, hogy hogyan is lehet ennyire kicsinyes ebben a helyzetben, hogy magára és önön vágyaira gondol, holott a lánynak nyilván udvarlója van és most csak a félelme csillapítása érdekében kereset vigaszt annál a személynél, aki elérhető közelségben van. Elijah ennek erősen ellentmondva igazán kételkedett abban, hogy máshoz is így odabújt volna a lány, mivel mindezt inkább annak tudta be, hogy szomszédok és ezért könnyebben megbízik benne, mint ahogy azt másban tenné hasonló helyzetben, akkor is még alig két napja találkoztak először. És egyáltalán nem tudta, hogy ezekre a gondolatokra miért is fájdul meg a szíve egy kicsikét. Elvégre tényleg nem vágyott kapcsolatra és ennek erősen ellentmondva mégis olyan helyzetbe sikerült kerülnie, hogy egy csodaszép lány bújik hozzá védelmet keresve. Azért igazán döbbenetes, hogy pont olyankor történik vele az ilyesmi, amikor elhatározza a nyugodt életet fog élni.
- Ha megenged nekem egy kérdést, akkor miért használta a liftet, hogyha tudta a félelmét ez iránt? – érdeklődte Elijah. Egyrészt, mert valóban érdekelte a válasz, másrészt, hogy ha beszélgetésbe elegyedik a lánnyal, akkor annak talán sikerül háttérbe szorítania a félelmét. Jade a férfi mellkasáról felpillantott a mogyoróbarna szemekbe. Kezeit azonban nem emelte el annak mellkasáról és az őst sem igazán zavarta a lány apró kezeinek az érintése, sőt mondhatni nagyon is jól esett neki.
- Én… csak beszélgetni szerettem volna önnel – jegyezte meg a lány tétován.
- Csakugyan? – húzta fel a szemöldökét az ős.
- Igen, tegnap elküldött és… szerettem volna még beszélgetni önnel úgy, hogy ne tudja kimenteni magát – szedte össze a bátorságát Jade. Nem tudta, hogy mi teszi, de úgy vélte a falak már nem akarnak közeledni felé.
- Sajnálom, ha udvariatlan lettem volna – jegyezte meg Elijah udvariasan. Tényleg nem akarta megbántani a lányt csak akkor nem vágyott a társaságára, ám valahogy most itt a liftben kezdte meggondolni magát ezt illetően. Mégis miért érzem így magam a közelében?
- Nem volt az – rázta meg a fejét Jade elmosolyodva. – Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kellet hoznom csak azért, mert kiborultam – tette hozzá félénken.
- Semmi gond, ne kérjen olyasmiért bocsánatot, amiről nem tehet – nyugtatta meg a lányt a helyzetet illetően Elijah. Pár perc csönd következett ez után, amit egyikük sem igazán igyekezet megtörni. Jade a férfi mellényének egyik gombjára függesztette a tekintetét és zavartan kezdte azt babrálni a kezeivel. Tudta, hogy most neki szépen ki kéne szállni szomszédja öléből, összeszednie magát és heves pirulások között biztosítani a másikat, hogy többet nem fog ilyen zavarba ejtő dolgot elkövetni ellene, mégis… mégis egyszerűen nem akarta megtenni. Nagyon is kényelmesen érezte magát Elijah közvetlen közelében és most, a félelme csillapodásával, remélni kezdte, hogy jó sokáig el fognak húzódni az árammal kapcsolatos munkálatok. Elijah érdeklődve függesztette a lányra a tekintetét, aki továbbra is az ölében ült, de immár sokkal nyugodtabb állapotban, mint az előbb és nagyon úgy látszott, hogy nem igazán szándékozik felállni onnan. Amit az ős tulajdonképpen nem is igazán bánt.
- Elijah… - nézett fel zavartan az érintett mogyoróbarna szemeibe Jade, mert meg akarta kérdezni, hogy miért is él egyedül a férfi. Azonban közben valahogy kiment a fejéből, hogy ő bizony éppen annak ölében ül és, hogy ez által mennyire közel is vannak egymáshoz így szinte az ős ajkaira lehelte annak a nevét.
- Igen? – érdeklődte Elijah és ajkai akaratlanul is szinte súrolták Jade ajkait. Tetszett neki, ahogy a lány kiejtette a nevét, egyszerre volt lágy és sokat ígérő. A barna és a zöld tekintet találkozott és mindketten ugyan azt akarták. Mégpedig azt, hogy szűnjön meg közöttük az a kevéske távolság is, ami megmaradt. Azonban mielőtt bármelyikük is megtehette volna az utolsó lépést ennek érdekében a lift pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy folytassa az útját felfelé. Jade zavartan elkapta a pillantását Elijah mogyoróbarna szemeiről, majd elpirulva felállt, megigazította a szoknyáját és a kissé felgyűrődött blúzát. Valahogy az áramszünettel érkezett fesztelen viselkedése eltűnt és a lábujjától a fejetetejéig elpirult. Nem is értette, hogyan is viselkedhetett így. Főleg, hogy ez által majdnem csókolózott a férfival úgy, hogy semmit sem tud róla. Ennek ellenére a szíve hevesen dobogott és mindenegyes porcikájával azt kívánta, hogy bárcsak kitartott volna még egy ideig a váratlan áramszünet. Az ős is felállt, kimért mozdulatokkal söpörte le a zakójáról a láthatatlan szöszöket, valamint kisimította az ingét és a mellényét is. Úgy téve mintha az előbb nem történt volna semmi érdemleges és nem azt fontolgatta volna, hogy birtoka veszi azokat a hirtelen nagyon kívánatossá váló ajkakat. Valamint a meg nem történt esemény miatti csalódottságát is igyekezet legyűrni magában. Elvégre nem veszítheti el a fejét csak azért, mert egy vonzó fiatal nő az ölében ült pár percig. Ennek ellenére a gondolatai folyamatosan a majdnem csók körül jártak.
A
lift egy pityegéssel jelezte a benne tartózkodóknak, hogy végre
megérkezett. Elijah udvariasan maga elé engedte a lányt, aki
lehajtott fejjel sétált ki a férfi előtt. Ennek köszönhető
szinte beleütközött egy másik személybe.
- Bocsánat – hebegte Jade felpillantva.
- Semmi gond, kisasszony – vigyorgott rá a férfi nyájasan, kivillantva hófehér és nagyon is vakító fogait. Elijah-nak nem volt szimpatikus a velük szemben megjelent személy, így egy könnyed mozdulattal karolta át Jade derekát és húzta őt magához. Sejtette, hogy bárki is legyen az, aki miatt a lány így kiöltözött az nincs itt, mivel biztosra vette azt, hogy nem az elütök lévő személy az. Valamiért nem akarta, hogy a lány itt maradjon az ismeretlennel pont azért, mert érezte, hogy egy bajkeverővel van dolga, az ilyen alakokat pedig jobb volt vagy azon nyomban megölni vagy nagy ívben elkerülni. És mivel előbbit nem igazán szándékozott Jade szeme láttára, inkább utóbbit választotta.
- Elijah? – fordult zavartan az ős felé Jade. Nem értette, hogy miért húzta őt magához a szomszédja, de jól esett neki a karjai védelmében lenni. Különösen úgy, hogy a velük szemben lévő személytől kirázta a hideg, akkor is, ha az csak pár szót mondott neki, mert mindennek megerősítésére valami nagyon is fenyegetőt érzett és határozottan nem Elijah felől.
- Menjünk, Jade – irányította a lány az étterem bejárata felé az ős. Szándékos tegezésre váltva annak érdekében, miszerint bárki is legyen a másik az ebből meg tudja, hogy a lány az ő védelme alá tartozik. Elijah nem tudta, hogy ember, avagy természet feletti lény e a velük szemben lévő személy. Ha utóbbi is lett volna úgy látszott, hogy nem tudja, hogy ki is ő, mivel akkor ebben az esetben egyszerűen csak félreállt volna az útjából, a helyett, hogy keresztezi azt. Vagy ha valamilyen ostoba indítatásra mégis megteszi, akkor egyszerűen csak bocsánatot kért volna a zavarásért. Azonban egyik sem történt meg. Így Elijah úgy vélte, hogy a velük szemben lévő férfit egyszerűen csak nem érdekelte az, hogy kicsoda is ő, ami azért elégé zavaró volt. Mindenestre legyen bárhogy is egyáltalán nem akarta azt, hogy a kelleténél több ideig legyen Jade közelében.
- Jade? Csak nem Jade Weston? – intézte a lányhoz a szavakat az ismeretlen idegen közelebb lépve.
- Ismerjük egymást? – kérdezte Jade erősen kételkedve ennek a lehetőségnek a valószínűségében.
- Oh, hát tényleg kegyed lenne az… Micsoda szerencse! Mi nem ismerjük egymást, viszont a bátyjával találkoztam már az egyik munkája kapcsán – engedett meg egy futóan fenyegető mosolyt az idegen.
- Valóban? – kérdezte a lány holott már szabadulni akart a férfi társaságától. Elijah is hasonlóan érzett és ezért aztán bátorkodott közbeszólni a beszélgetésbe. Egyrészt, mert sértette őt az, amit a férfi az ő jelenléte alatt megengedte magának. Másrészt mivel a beszélgetés előrehaladtával egyre erősebben akarta Jade-et távolt tartani az ismeretlen személytől.
- Mennünk kéne, mert az áramkimaradás miatt már így is késtünk az asztalfoglalással – jegyezte meg az ős a maga kimért és ellentmondást nem tűrő stílusában.
- Igen, persze, bocsásson meg, de mennünk kell – fordult az ismeretlen felé Jade örülve, hogy Elijah-nak ilyen hatásos kimentő ötlete támadt a számukra. Habár lassan kezdett eljutni arra a szinte, hogy egyszerűen csak lelépett volna, de ennek ellenére azért, maradt, mert valamiért biztosra vette, hogy szomszédja megvédeni őt, bármi is történjen.
- Még egy percre, átadna a bátyának egy üzenetet? – lépett a pároshoz még közelebb a férfi. Mire a lány automatikus simult még jobban az őshöz.
- Mi lenne az? – kérdezte Jade.
- Peter Thomson üdvözli őt és, hogy legközelebb próbáljon, meg sokkal jobban ügyeli a részletekre, mert ha nem teszi, akkor azok néha visszafelé sülnek el és sajnálatos módon egyértelműen az ő kárára – jegyezte meg a férfi, majd könnyedén beszállt a liftbe és távozott. Jade nem tudta, hogy mire is célzott az ismeretlen, viszont azt határozottan tudta, hogy ez egy fenyegetés volt. Istenem, Jason, mégis mibe keveredtél? Elijah komor pillantással nézett a bezárt liftajtóra, ahol az előbb Peter Thomson eltűnt. Nem tudta, hogy kicsoda is a férfi, mégis nagyon ellenszenves volt a számára ő maga is, valamint a mondanivalója sem nyerte el a tetszését. Főleg az a rész, hogy megfenyegette Jason-t, valamint ami még fontosabb volt számára általa Jade-et is. És az ő szomszédjait senki sem fenyegesse!
- Sajnálom az előbbi közvetlen hangnemet, de a helyzet szempontjából ez volt a legmegfelelőbb – jegyezte meg Elijah megtörve a férfi távozásával beállt csöndet és habozva elengedte a lányt is.
- Semmi gond, sőt én örülnénk annak, hogyha tegeződnénk – kényszerített az arcára egy mosolyt Jade. Azért esett nehezére ezt tenni, mert aggódott Jason újabb húzása miatt, de nem akarta, hogy szomszédja sajnálja őt.
- Hasonlóan érzek én is ezzel kapcsolatban – biccentett az ős. – Megtudhatnám, hogy a testvéred mikor érkezik vissza? – érdeklődte Elijah udvariasan, hogy addig is figyelhessen a lány épségére és Jason hazatértével felajánlhassa a segítségét.
- Még három nap – válaszolta Jade halkan.
- Értem – biccentett Elijah. - Előre bocsánat a tapintatlanságom miatt, de nem látok senkit, aki rád várna, gondolom az étteremben beszéltél meg találkozót valakivel, így nem lenne tanácsos még tovább várakoztatni az illetőt, mert már így is késtél – mondta az ős kimérten. Egyszerűen el sem hitte, hogy ilyen nagyon a nehezére fog esni az, hogy ezt kimondja, mivel különös módon kezdte élvezni a lány társaságát. Ugyanis szíve szerint nagyon is sokáig állt volna még itt Jade-el, sőt szívesen lett volna az a szerencsés, akivel vacsorázik, de tudta, hogy olyan szerencséje úgy sincsen, hogy az illető nem jön el. Elvégre ki nem lenne szívesen egy ilyen csodálatos teremtéssel?
- Azt hiszem félreértettél valamit – pirult el ismételten Jade. Szomszédja kérdő tekintetét látva megválaszolta a fel nem tett kérdést. – Nem lesz találkozom senkivel, csak vásárolni jöttem és akkor… megláttalak téged. Mondtam neked, hogy beszélgetni szerettem volna veled és ezért utánad jöttem – vallotta be a lány és ezután a cipőjének szentelte minden figyelmét, mivel ez úgy hangzott, mintha követte volna a férfit.
- Ez esetben remélem, csatlakozol hozzám vacsorára – ajánlotta Elijah önmagát is meglepve ezzel a tettel. Ugyanis nem is igazán tudta, hogy miért teszi ezt. Eddig egymaga akart lenni távol mindenkitől és most felajánlja a szomszéd lánynak, hogy tartson vele. Érthetetlen, mégis ez akarta. Mindennél jobban.
- Biztos? – pislogott csodálkozva Elijah-ra Jade.
- Biztos – felelte a férfi határozottan és udvariasan felajánlotta a lánynak a karját, aki boldogan elfogadta azt.
Szia Valentine!
VálaszTörlésFantasztikus lett ez a rész. Végre Elijah is nyitott egy kicsit a lány felé és ahogy gondoltuk nagyon is élvezte. Nekem azt tetszett a legjobban hogy megpróbálta megvédeni attól a férfitól aki kicsit sem volt szimpatikus Jade-nek. Alig várom hogy olvashassam mi történik a vacsora alatt. Szegény Jade-t akkor sajnáltam csak mikor a lift sarkába kuporodott de hála istennek Elijah megnyugtatta.
Imádtam az idézetet az elején ! Várom a kövi részt!!
xo xo
Szia Veronika <3
TörlésKöszönöm :) Hát, igen, Elijah ráfog jönni, hogy Jade még belefér az ő békés elképzeléseibe. Az ős már csak ilyen. Nemsokára megtudod ;) Jade-nek nem véletlenül alakult ki ez a bezártság iránti félelem, de Elijah szerencsére valóban megmentette a helyzetet és sikerült őt megnyugtatnia.
Örülök, hogy tetszett :)
Sietek vele :D
Puszi
Szia csajszim<3
VálaszTörlésWáááóóó! Ez a fejezet minden elképzelésem felül múlta, habár sejtettem, hogy lesz valami Jade klausztrofóbiáját illetően, mint például jelen helyzetben a lift, de hogy ennyire közel kerüljenek egymással az őssel azt nem gondoltam volna. Ahogyan Elijah ölelésébe simult és majdnem bekövetkezett csók. AZ A FRÁNYA LIFT!!!! Szerintem ez a Peter valóban megfenyegette Jasont, mármint úgy érzem hogy van köze enek a férfinak a Weston testvérek szüleihez is, ezáltal gondolom természetfeletti az illető. Aggódtam a lány miatt, a rémálmok melyekre nem emlékezik úgy érzem sok bajt fognak még hozni, vagy egyenesen ezzel a Peterrel álmodna majd?? Hát nem tudom, de a folytatásból mindig minden kiderülhet. A vacsorát pedig már tűkön ülve várom, ahogyan az igazi csókot is. :D
Egyébként, örülök neki, hogy Elijah már nem volt annyira ... annyira... olyan mint az előző fejiben. Picit mogorvább, hanem sokkal kedvesebb. Látszik rajta, hogy nagyon tetszik neki a szomszédlány. Várom a folytatást! Siess vele! Puszillak<3 :))
Szia Lana <3
TörlésÖrülök, hogy tetszett :) Jade nagyon megrémült és így aztán egyből elfogadta Elijah felajánlott ölelését. A lift valóban a legborzasztóbb pillanatban indult újra. Peter valóban megfenyegette Jasont, meglátjuk, hogy jól érzed e ;) Jade nem Peterrel álmodik, de jól érzed valóban egyre rosszabbá fog válni a helyzet ezt illetően. A vacsorát nemsokára megtudod és a csókkal kapcsolatban pedig még nem nyilatkozom. Elijah most valóban elgondolkozik majd azon, hogyan is értette ő a nyugodt, békés életet és Jade-et valahogy önmagát is meglepve a részesének érzi majd. Valóban nagyon tetszik neki :D
Sietek vele :D
Puszi
Szia Valentine!
VálaszTörlésNagyon tetszett. Jade-nek elbűvölő karaktere van. Tipikusan az a szeretni való lány, aki inkább ad, mintsem kapjon. Kedves, aranyos, nem csodálom, hogy elcsavarta Elijah fejét. Pont hozzá való, hogy a komor, jégszívű Mikaelson végre feloldódjon egy kicsit. Jasont érdekes figurának találom. A rejtélyes munkája bajba sodorhatja, vagy már sodorta is, mint az kiderült ebből a fejezetből. Kíváncsi vagyok mit csinál a "munka" címszó alatt, amihez Jade legjobb barátnője, a kicsit őrült Lily is társul. Valószínű, hogy ebből később lesznek problémák. Ami Lilyt illeti, kétségtelen, hogy mindent kimond. Ami a szívén, az a száján. Ezt bebizonyította. Közvetlenségével elnyerte a szimpátiámat. Remélem a későbbiekben még több szerepe lesz. De hogy a másik főhőst se hagyjuk ki, Elijah már csak Elijah. Az állandó kifinomultságával vonzza az embereket, főleg a nőket, elvégre ki ne ájulna el ettől a férfitól? A megtestesült tökéletesség a maga módján. Nem lehet nem imádni. A mostani tartózkodó személyisége számomra kicsit furcsa, bár sosem volt az a hű de nyitott ember. Azzal, hogy taszítja magától Jade-t, csak még inkább felkelti a lány figyelmét és kínácsiságát. Bár, ha úgy vesszük , már nem is annyira taszítja.
Szegény Jade, átérzem a helyzetét, de hál' istennek én nem vagyok klausztrofóbiás. Neki ez most valamilyen szinten kapóra jött. Elijah egyszerűen tündéri volt, ahogy oltalmazva vigasztalni kezdte szerencsétlen lányt. Egy idő után mondjuk már nem akarták összenyomni a falak. :) Igazán bátor lány, hogy a félelme ellenére mégis az egyik kedvenc vámpírunk után ment. a lift pont jókor állt meg az árammal együtt. Viszont azt nagyon sajnálom, hogy pont a legrosszabbkor indult el. A majdnem csók megmelengette a szívem, rettentően aranyosak lennének együtt. A furcsa helyzet ellenére nagyon jól elvoltak. Igazán megcsókolhatták volna egymást. :) Nem baj, majd máskor. talán még korai is lett volna.
Ez a Peter Thomson nem éppen szimpatikus. Fog még szerepelni? A végén az a védelmező ölelés igazán kedves és aranyos volt. Megtárgyalták, hogy tegeződni fognak. Máshogy nem is tudtam volna elképzelni. Elijah meghívta Jade-t vacsorázni. Awh... Első hivatalos vagy nem hivatalos randi? Mindenesetre nagyon tetszett. Csak így tovább! Üdv: Dorsee
Szia Dorsee <3
TörlésÖrülök neki, hogy tetszett :) Jade valóban az a típusú személy, aki előbb másokra gondol és csak utána saját magára. Én is így gondolom, főleg mivel Elijah bárhogy is próbálja tagadni szüksége van valakire :) Jason valóban nagyon érdekes személy és az esetek többségében szeret bajba kerülni. Jason és Lily munkája kicsit később fog kiderülni és a problémák már jelentkeztek is. Lily tényleg ilyen és mindent megtenni Jade-ért valamint Jasonért is. Elárulom, hogy nagy szerepe lesz. Elijah valóban Elijah marad és egyszerűen nem lehet ellenállni neki. Az ős most próbálja a nyugalma és a békéje érdekében egy kicsit kipihenni magát a testvérei veszekedéseitől távol és ezért viselkedik így. Jade számára pedig ezzel valóban csak még érdekesebb lesz. Jade klausztrofóbiája most valóban kapóra jött. Elijah közelsége már csak ilyen hatással van a lányra :) Ha Jade egyszer elhatároz valamit, akkor abban nem lehet ők megingatni. A lift valóban a legrosszabbkor indult újra. A csók majd csak később fog bekövetkezni. Peter Thomson fog még szerepelni. Elijah egyértelműen nem hagyta volna, hogy a lánynak baja essen, főleg ha ő segíteni tud rajta. A tegezésnek is eljött az ideje ;) A vacsora meghívás pedig kihagyhatatlan volt. Még én sem tudom melyik :) Örülök neki :) Köszönöm :)
Puszi
Elmondani se tudom, hogy milyen fantasztikus fejezet lett! Nagyon cuki volt Elijah, alig várom a következőt siesssssss! Ahogy meg akarja védeni Jadet az vmi mesés! Valahogy éreztem, hogy együtt lesznek majd! Nagyon köszi!
VálaszTörlésSzia Eni <3
TörlésKöszönöm :) Elijah már csak ilyen :) Igen, valóban együtt lesznek majd, de sok dolog lesz még ami ezt befolyásolni fogja. Nincs mit :)
Puszi
Szia csajszi <3
VálaszTörlésFantasztikusra sikeredet a rész. Hozzá teszem, hogy már nagyon vártam. A történet alakulása pedig...Nagyon kedvemre való...Jason munkája még mindig rejtély,de most már Jadere is hatással van....Remélem nem esik komoly bántódása és minél előbb fény derül a testvére foglalkozására. Elijah pedig egy igazi lovag. Kissé mogorva volt az elején, de most már kezd feloldódni...Ráadásul bekapcsolt nála a védelmező ösztön, aminek én nagyon örülök. Várom a folytatást.
Puszillak<3
Szia Annie <3
TörlésKöszönöm :) Örülök neki. Jason munkája egy kissé elszabadult és így már valóban hatással van Jade-re is. Meglátjuk ;) Elijah egyértelműen az :) Ahogy kezdi megismeri a lányt, úgy fognak leomlani a körülette lévő falak. Legalábbis Jade felé. Igen, a védelmező ösztön erősen villog nála.
Sietek vele :D
Puszi
Sziia! <3
VálaszTörlésEszméletlenül tetszett ez a rész. Valóban furcsa volt, ahogy Jade Elijah után eredt, de mégis olyan romantikus. Mikor már a lift előtt álltak, sejtettem, hogy beragadnak. De így legalább közelebb kerültek egymáshoz és ebből lesz a vacsora. Imádtam <3 Ez Thomson viszont érdekes fazon volt és kíváncsi lennék, hogy mi a munkája Jade tesójának, talán vámpírvadász lehet? Elvégre mindig is titkos információként kezelte a munkát. Érdekes és nyugtalanító dolog ez. Kíváncsi vagyok milyen lesz a vacsora és hogy hogyan alakul Elijah és Jade kapcsolata. Várom a folytatást, siess vele!
Puszillak <3
Szia Lonzita <3
TörlésNagyon örülök neki :) Jade nagyon szeretne beszélgetni, valamint ez által segíteni Elijah-nak. Igen, ezek a gonosz liftek már csak a legrosszabb vagy legjobb pillanatokban teszik ezt. Jason munkája csak később fog kiderülni ;) De ez valóban nagyon nyugtalanító és Jade-et sem hagyja majd nyugodni, de Elijah közelében azért valahogy el fog feledkezni erről. Nemsokára megtudod hogyan is alakul a vacsora és a kapcsolatuk ;)
Sietek vele :D
Puszi
Szia!
VálaszTörlésÚj olvasó vagyok itt, és az is maradok úgy tűnik! Nagyon tetszik az egész történet. Elijah a kedvenc ősim, így már napok óta járom webet, hogy jó fanfictionokat találjak róla. És itt egy :P
Ez a fejezet kifejezetten tetszett. Jade aranyos volt, ahogy kezdeményezett és Elijah után ment a liftbe. De a helyében ha tudtam volna, hogy egy ezeréves vámpír eszem ágában nem lett volna egy liftbe szállni vele egyedül. De hát nem tudta. Még nem tudja. Kíváncsi vagyok, hogyan fogja érinteni a nőt, ha kiderül, hogy ez a kedves, visszahúzódó férfi egy legyintéssel képes lerepíteni akárki fejét. De ez gondolom nem most fog még kiderülni.
Viszont Jason munkája már nekem is nagyon böki a csőrömet. Az a férfi a lift előtt nem sok jóval kecsegtet.
Várom a kövi rész. Üss össze nekünk olvasóknak egy finom vacsorát!
Üdv
Moonacre
Szia Moonacre <3
TörlésEzt örömmel hallom(vagyis olvasom) :) Én is nagyon kedvelem őt :) Örülök neki, hogy tetszett :) Jade nagyon szeretne segíteni Elijah-n és azért még a liftel kapcsolatos rémületét is képes volt leküzdeni. Pontosan, Jade még nem tudja, hogy mi is Elijah, de ennek is eljön majd az ideje ;) Jason munkájával kapcsolatban is később derülnek ki a dolgok és Peter Thomson valóban nem sok jóval fog kecsegtetni.
Sietek vele :D Remélem sikerül :D
Puszi