2013. május 26., vasárnap

13. fejezet

Kettő elment vadászni…

Megtanultam, hogy mert én nem látok valamire más magyarázatot, az még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Az csak azt jelenti, hogy én nem látom.” Harlan Coben


Jade kellemesen megnyugtató érzéssel a szívében ébredt, mivel érezte, hogy Elijah karjai biztonságot, valamint védelmet adóan körbe ölelik őt. A fahéj illat is ismerősen köszöntötte őt, amit mosolyogva lélegzett be még jobban és közelebb fészkelt magát az őshöz.
  • Jó reggelt kedvesem – dünnyögte Elijah azon a finoman bizalmas hangján a lány liliom illatú hajába.
  • Neked is Elijah – motyogta Jade kedvesen. – Ugye nem ébresztettelek fel? – tette hozzá aggodalmaskodva felpillantva a mogyoróbarna kifürkészhetetlen, ám mégis figyelmességet tükröző szempárba.
  • Nem, már fent vagyok egy ideje – biztosította a lányt az ős. Ugyanis ő maga is nemrég ébredt fel csak egy ideig még élvezte a békét és a nyugalmat, amit Jade közelségének hála szinte ráragadt. Ezer éve alatt nem igazán volt erre alkalma különösen úgy, hogy legtöbb idejében testvéreinek a biztonsága lebegett a szemei előtt, valamint ügyelt a mindig kirobbant veszekedések igazán gyakori, bár teljesen eredménytelen csitítására is. Az ős Jade mellett döbbent rá igazán, hogy testvérei annyira lekötötték a figyelmét, hogy saját magára nem is igazán jutott ideje. Ami azért kissé rosszul érintette őt. Nem mintha bánta volna, hogy testvéreivel volt, most viszont szeretett volna változtatni ezen. Ezért volt az, hogy segíteni szeretett volna Kolnak, mert tudta, hogy ha testvérei viszonyi rendeződnek, akkor lesz képes a sajátjával foglalkozni teljes szívvel. Nem mintha most nem ezt tenném, de egyszerűen nem figyelni rá teljesen lehetetlen és természetesnek érzem azt, hogy itt van velem, gondolta Elijah Jade zöld szemeiben pillantva. – Volt még rémálmod? – érdeklődte az ős gondoskodóan a lány arcára simítva az egyik kezét. Ő maga igazán éber alvó volt és nem igazán vette észre, hogy Jade rosszat álmodott volna, de ettől függetlenül előfordulhatott volna. Főleg, mivel sejtette, hogy a lány még a rémálmait is csöndes beletörődéssel és kívülről nem látszó belső vívódással kezeli. Elijah igazán értékelt, hogy Jade elárulta ezt neki, mert ez mutatta meg igazán, hogy mennyire megbízik benne. Amivel az ős egyáltalán nem akart visszaélni.
  • Nem, nem volt – válaszolta a lány megkönnyebbülten. - A tanácsodat is meg szerettem volna fogadni csak az a máglya dolog annyira fájdalmasan érintett, hogy nem tudtam nem oda figyelni – tette hozzá kissé bűntudatosan.
  • Tudom, hogy sikerülni fog, ha majd megpróbálod – válaszolta Elijah tárgyilagosan. Jade bólintott, bár ő maga nem igazán volt biztos benne, viszont megbízott az ős tapasztalatában. Erről ismét eszébe jutott az, hogy mennyire örül a férfi közelségének, a finom fahéj illatának. Tétován pislogott fel az őt figyelő szempárba, aztán egy óvatos, félénk csókot adott az ősnek. Aki elmosolyodott és a lányt szorosan magához húzva viszonozta azt. Tudta, hogy milyen jelentőségteljes dolog az, hogy Jade maga kezdeményezett felé. Ő meg igazán nem akarta sietetni. Hagyta, hogy szokásával ellentétes módon ne az esze, hanem az érzései, a szíve irányítsák a tetteit. Annak ellenére, hogy több, mint ezer éves volt, még nem igazán volt alkalma megtapasztalni az őszinte ragaszkodás ezen formáját, a figyelmet, a vágyat és a feltétel nélküli elfogadást. Jade hasonlóan érzett, mint Elijah. Eddig a testvérén és Lily-n kívül nem igazán volt olyan személy, aki ennyire fontos lett volna neki, mint most az ős. Akinek a közelsége sok, eddig számára teljesen ismeretlen érzést ébresztett fel benne. Akár egész nap belefeledkeztek volna egymás közelségével, ha nem zavarja meg őket valami.


Ez a valami, valójában valaki volt. Név szerint Lily. Aki röviden, ám nagyon is határozottan kopogtatott Elijah szobájának ajtaján, mivel Koltól szerzett értesülései alapján a húgaként szeretett személy itt tartózkodott. És ezért aztán a nő jobb ötletnek tartotta azt, ha ő megy a lány keresésére, mint Jason, aki továbbra is boldog, ám nagyon is morgós tudatlanságban éldegélt. Mivel továbbra is kategorikusan elvetette azt, hogy húga és Elijah együtt aludnának. Tehát amikor Lily a várakozástól türelmetlenül benyitott Elijah szobájába abban a páratlan látványban volt része, hogy a meglehetősen összegabalyodott Jade-et és Elijah-t pillantson meg. Akik szinte észre sem vették őt. Még a környezetére mindig odafigyelő Elijah sem. Na, ezt nevezem, gondolta Lily és szélesen elvigyorodott.
  • Bocs nem akartam zavarni. Jade, Kol azt fecsegte, hogy itt vagy – köszörülte meg a torkát a nő várva, hogy észrevegyék.
  • Nem fecsegtem – méltatlankodott az érintett a nő mögött állva. Ugyanis előre várta, milyen képre fog benyitni a nő, amit egyértelműen nem akart kihagyni. Jade és Elijah közben szétrebbentek. A lány elpirulva pislogott az ajtóban állókra. Az ős viszont meglehetősen bosszús volt. Elsősorban Kolra, aki feltűnően vigyorgott, másodsorban Lily-re, aki rájuk nyitott. Magánélet is létezik a világon vagy tévedek?
  • Valami probléma van? – érdeklődte Elijah a helyzettől függetlenül szokásos kimért hangján.
  • Nem, igazán ne is zavartassátok magatokat – legyintette Kol, aki levetette magát Jade mellé az ágyba. – Én is kapok jó reggelt puszit? – csücsörítette a száját a fiatalabb ős.
  • Kol, mintha tegnap megbeszéltünk volna valamit és ha nem szeretnéd, hogy bizonyos részletek kiderüljenek azt ajánlom, hogy fog vissza magad… – figyelmeztette testvérét, mivel tudta, hogy az valóban nem szeretné, ha pillanatnyi lelkizős állapota bárki számára kiderüljön és Elijah ebben a helyzetben más választása nem lévén ezzel hozakodott elő. Tudva, hogy minden más teljesen hatástalan lenne.
  • Gonosz vagy – duzzogta öccse.
  • Tudom, hogy ez neked felér egy lehetetlen küldetéssel, de azért, ha lehetséges lenne, akkor tényleg próbáld meg – tette még hozzá Elijah figyelmen kívül hagyva testvére közbeszólását.
  • Jason? – nézett kérdőn Lily-re Jade. Kollal kapcsolatban lassan már semmin sem lepődött meg. Ezért nem is vette komolyan annak felvetését.
  • Pakol – érkezett a szórakozott felelet a nőtől. Szóval Elijah és Jade talán tényleg többet tettek, mint egyszerűen aludtak. Nem, ez azért túlzás, nem hinném, hogy Elijah kihasználná Jade-et. Ragaszkodik hozzá és lehet, hogy ettől kissé megborult az állítólagos végtelen nyugalma. Az érzelmek valóban mindent felülírnak, gondolta Lily. Aki a húgaként szeretett személy egyre erősebb érzéseiben természetesen teljesen biztos volt.
  • Hogy? – adott hangot meglepődésének a lány. Azt hitte, hogy testvére és Lily megértették tegnap, hogy ő azt szeretné, ha maradnának. Ezért most nem igazán értette, hogy bátyja miért is pakol. Mert nem igazán hitte, hogy Jason a házban lévő bútorokat pakolná csak azért, mert olyan kedve van. Azt már annál inkább, hogy mérgében kissé átrendezi a berendezést, de Jade tisztában van azzal, hogy akkor Lily nem így fogalmazott volna.
  • Gyere lent elmondom – ajánlotta a nő. Jade az ágy végébe csúszott és követte a fogadott nővéreként szeretett személyt le a nappaliba. Magára hagyva a két őst.


  • Ketten maradtunk – jelentette ki a teljesen nyilvánvaló tényt Kol.
  • Ha nem mondod, akkor nem jövök rá – emelte a plafon felé a pillantását Elijah szárazon igazat adva öccse állításának. Testvére mostanában tényleg gyerekesen bosszantó volt.
  • Ugye nem zavartunk meg semmit? – kérdezte a fiatalabb ős csevegő hangnemben.
  • Kol nem lehetne, hogy esetleg, de persze a világért se vedd parancsnak mi lenne akkor, ha Niklaust tüntetnéd ki a… figyelmeddel? Ha már Rebekah és te ilyen borzalmasan összevesztettek az iskolában történteken – érdeklődte az idősebb ős sóhajtva és felállt az ágyból azzal a célzattal, hogy felöltözzön és remélte, hogy öccse akkor magára hagyja. Számítása utóbbi szempontjából nem igazán vált be.
  • Nem hiszem, hogy ő még egy ideig szívesen látna engem, főleg úgy, hogy elvettem a kedvenc kis karóit. Rebekah meg igazán megérdemelte, hogy piszkáljam egy kicsit – válaszolta Kol hátát könnyedén az ágy háttámlájának vetve és egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki éppen távozni akarna ebben a pillanatban, vagy szándékozik hamarosan.
  • Véleményem szerint a húgunkkal kapcsolatban erős tévedésben vagy. Ami meg a másik dolgot illeti… igazán megemlítheted volna – jegyezte meg Elijah tényközlően célozva az ezüst karók elvételére, amik a fehér tölgyfa hamujával kiegészítve ideiglenes és igazán kényszerű alvásra küldték volna őket. Közben precíz mozdulatokkal kiválasztotta a mai napi ruháit.
  • Sajnálom egyszerűen kiment a fejemből – vont vállat öccse könnyedén és ártatlanul rápislogott testvérére.
  • Természetesen – ismerte el az idősebb ős, aki tudta Kol szánt szándékkal nem tett említést a karókról.
  • Jade-nek rémálmai vannak? – kíváncsiskodott a fiatalabb testvér elkomolyodva, mivel nagyon is jó hallásának köszönhetően hallotta bátyja és a lány beszélgetését. Igazán szeretett volna segíteni Jade-nek, főleg mivel a lány is ezt tette vele.
  • A hallgatózás nem igazán szép tulajdonság – fedte meg testvérét Elijah.
  • Lehet, de igazán nem tagadhatod, hogy hasznos – ismerte el Kol vigyorogva, mivel egy cseppet sem érezte magát bűnösnek ezért. - Szóval? – kérdezte remélve, hogy bátyja megosztja vele azt, amit tud és akkor ketten talán többre jutnak ebben a kérdésben.
  • Rémálmai vannak arról a temetőről, ahol a nagymamája és a szülei nyugszanak, valamint tegnap már egy égő máglyát is látott ott – árulta el Elijah tömören.
  • Igen, ezek a temetők életben sem hagyják békén az embert. Csak a gond van velük – válaszolta Kol bosszankodva. - Amikor elvittem a barlangrendszerhez, akkor is rosszul lett, mert arra felé akartam kivinni. Teljes pánikroham. Eléggé aggasztó – idézte maga elő a fiatalabb ős homlokráncolva a történteket.
  • Mennyire viselte rosszul? – kérdezte Elijah élesen. Nem szerette volna, ha öccse hirtelen támadt múlt iránti érdeklődése miatt Jade-nek valami bántódása esne.
  • Nagyon. Belém kellett kapaszkodnia, mert már járni sem bírt a végén és alig kapott levegőt, a szemei is fénylettek. Szerinted miért van? – húzta fel a szemöldökét értetlenül.
  • Nem tudom, de ki fogom deríteni – közölte az idősebb ős.
  • Azért igazán érdekes. Nem gondolod? – sétált bátya mellé Kol.
  • Jade maga is az – mosolyodott el Elijah halványan.
  • Tudom, én is így vélem – veregette hátba bátyát Kol, aztán könnyed léptekkel elhagyta a szobát. Testvére pár pillanatig még utána bámult aztán úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy felöltözzön.


  • Jó reggelt – köszöntötte Jade a nappaliban fel alá járkáló bátyját, aki láthatóan igyekezett bepakolni a legtöbb fegyverét az egyik nagy táskába. - Történt valami? – érdeklődte a lány a táska felé intve. Remélve, hogy most már megtudja, hogy Lily miért tört rá és Elijah-ra.
  • Mint látod Jason túllépet a kényszeresen saját magára mért szobafogságból ugyanis munkánk akadt és mennünk kell – jegyezte meg Lily csúfondárosan a Weston fiúra pillantva. Tudva, hogy annak továbbra sem áll szándékában elmondani Jade-nek, hogy mit is csinálnak pontosan.
  • Akkor én itt maradok – jelentette ki Jade határozottan.
  • Más esetben azt mondanám, hogy ezt pont az a helyzet, ahol nem kell efelől döntenünk, mivel annyira magától érthetődő a helyzet, hogy haza mész. Viszont tekintettel arra, hogy Peter Thomson keres minket és, mert tegnap már belegyeztem igen. Te itt maradsz – morogta Jason bosszúsan. Egyszerűen nem akarta húgát egy vámpírtanyán hagyni. De tisztában volt azzal, hogy itt még mindig nagyobb biztonságban van, mint a tulajdon otthonukban lenne tekintettel arra, hogy talán két ősi vámpír – Kolt azért számolta ide, mert úgy vélte ennyivel igazán tartozik az ős – és Damon Salvatore - akit már fel is hívott, hogy sürgősen jöjjön át hozzájuk - figyelni fognak a húgára és talán elég testőrség lesznek bármilyen esetleges támadás kivédésére.
  • És mit is csináltok pontosan? Gonosz természetfeletti lényeket öltök meg? – érdeklődte Kol, Jade mellé lépve.
  • Ez egy magánbeszélgetés, ha nem vennéd észre – pillantott Jason bosszankodva az ősre.
  • Igazán ne zavartassátok magatokat miattam – rántotta meg a vállát Kol könnyedén. – Elvégre szinte egy család vagyunk – tette hozzá ártatlanul pislogva és bizalmasan átkarolta Jade vállát.
  • Azt ajánlom, hogy most rögtön vedd le a kezed Jade-ről szépfiú – jelentette ki Lily határozottan. Nem tetszett neki, hogy az ős zavarba hozza a húgaként szeretett személyt. Akkor sem, ha ő is sokszor tette ezt. Elvégre, ami számára megengedett az nem jelenti azt, hogy más is megteheti. Jason örült neki, hogy a nő végre kiáll mellette. Már éppen ideje volt, gondolta a Weston fiú.
  • Szeretem a barnákat… minden értelemben – vigyorodott el Kol kihívóan. Soha sem tudta megállni, hogy egy ilyen megjegyzést ne reagáljon le a maga sajátos módján.
  • A munka miatt ugye nem lesztek veszélyben? – érdeklődte Jade aggódva más felé terelve a beszélgetést.
  • Nem, könnyű lesz, egy nap alatt megoldjuk és holnapra már vissza is érünk. De sajnos mindketten kellünk hozzá – húzta el a száját Jason, mivel annak tényleg jobban örült volna, ha egyikük itt marad Jade mellett. – Addig remélem, nem okoz gondot a számotokra, hogy a kis testvéri civakodásotok közepette vigyázatok Jade-re – intézte szavait kelletlenül Kolhoz, valamint a lépcsőn szokása szerint kifogástalanul lesétáló Elijah-hoz.
  • Természetesen nem. Hiszen a szavamat adtam – válaszolta Elijah udvariasan. - Segítségre nincs szükségetek? – érdeklődte azért segítőkészen.
  • Nem, elboldogulunk – hárította az ajánlatott Jason meglehetősen normális hangnemben. Csak egy sima munkáról volt szó, ami sajna könnyedsége ellenére mégis igényelte mindkettőjük jelenlétét és nem szerette volna, ha az ősök, vagy akár más megtudja, hogy mit is csinálnak ők a tulajdonképpeni vadászaton kívül.
  • Biztos? – pislogott rá testvéreire Jade aggodalmasan. Igazán nem szerette volna, ha bajuk esik.
  • Persze, hogy biztos – horkantotta Lily magabiztosan. Jason pedig egyetértően magához vette a táskáját. Jelezve, hogy indulásra készen áll és igazán mehetnének, hogy lehetőleg minél előbb vissza tudjanak jönni a munka végeztével.


Jason betette a csomagjaikat a kocsiba. Jade addig megölelt Lily-t.
  • Aztán tényleg vigyázzatok rá, mert én is tudok olyan mérges lenni, mint Jason – közölte a két őssel egy sötét pillantás kíséretében a nő.
  • Vigyázok rá, mint a szemem fényére – ölelte át Jade vállát Kol vigyorogva.
  • Minden rendben lesz – biztosította a nőt Elijah és halvány mosollyal konstatálta, hogy Jade kibontakozott öccse fél-öleléséből és megfogta az ő kezét. A fiatalabb ős apró szomorú ajakbiggyesztéssel reagálta le a váltást.
  • Ajánlom is, mert ha nem, akkor aztán tényleg nem leszek kedves – fenyegetőzött a Weston fiú morcosan.
  • Mert eddig aztán tényleg az voltál – közölte Kol szem forgatva, mivel egy ilyen magas labdát nem lehetett nem lecsapni.
  • Adj rá még egy okot és meglátjuk – húzta össze a szemöldökét Jason mérgesen.
  • Már a kora reggelt fenyegetőzéssel kezded? Ezt nevem eredménynek és még csodálkozol, hogy van olyan, aki meg akar ölni – jegyezte a megjelenő Damon cinikusan, aki éppen akkor ért oda a házhoz. Ugyanis Jason felhívta, hogy tegye meg neki ezt a szívességet. Az idősebb Salvatore úgy vélte nem rossz ötlet és talán Jade eltudja neki mondani, hogy a drága testvérkéi mit is csinálnak. Viszont, ha nem az sem gond, mivel számára minden jobb lehetőség volt, mint az, hogy a Gilbert házba menjen, ahol minden halott legjobb barátjára emlékeztette. És ezért aztán még Kol idegesítő jelenlétét is hajlandó volt elviselni csak azért, hogy a másik számára egyértelműen nem opcionális lehetőséget ne kelljen megtennie.
  • Pont időben – címezte szavait Lily gúnyosan a vámpírhoz.
  • Tudhatnád, hogy pontos vagyok – válaszolta az idősebb Salvatore célzatosan, de azért kissé óvatosan is nehogy a nő még puszta véletlenségből le találja őt lőni. - Valamilyen szívességről csicseregtél a telefonban, ajánlom, hogy fontos legyen – szögezte le Damon a Weston fiú felé fordulva.
  • Jade figyelj, tudom, hogy Damon kissé undoknak látszik, mivel az is, de igazán megbízható és szeretném, ha behívnád őt, hogy tudjon rád vigyázni - fogta meg húga kezét Jason azért, hogy meggyőzze őt ennek a lépésnek a szükségességéről.
  • Jason, itt állok melletted vagy talán nem tűnt fel? – jegyezte meg az idősebb Salvatore szarkasztikusan.
  • Damon nem kell ide, ha itt vagyunk mi – vágta rá Kol sértetten. Jade a hallgatag Elijah-ra pillantott, aki jóváhagyólag biccentett. Annak ellenére, hogy a vámpír tényleg nem volt egy jótékonysági szervezet, attól még valóban jól is jöhet a segítsége, valamint így lesz alkalma megtudni, hogy Klaus mennyire is van jóban a vámpírral.
  • Rendben, bejöhetsz a házba Damon – mosolyodott el Jade az érintettre nézve.
  • Biztos nem kell segítség? – kérdezte Elijah a két vadászhoz lépve.
  • Nem, megleszünk, de tényleg értékelem, hogy felajánlod – válaszolta Jason határozottan.
  • Ne már – morogta közben Kol kedvtelenül összefonva a karajait a mellkasa előtt. Ugyanis neki egyáltalán nem tetszett, hogy Damon is csatlakozik hozzájuk.
  • Kol ne legyél ilyen barátságtalan – tette a fiatalabb ős karjára a kezét Jade. Kol a lányra nézett és aprót bólintással jelezte, hogy megpróbálja visszafogni magát. Damon látta a kis közjátékot, ami Jade és a fiatalabb ős között folyt. A felől semmi kétsége sem volt, hogy a lány puszta barátságosságból próbálta csitítani Kolt, viszont az ős, mintha már kissé máshogy viselkedett volna, mint ahogy egy baráttal szokás. De lehet, hogy csak kézelődöm, gondolta Damon elmerengve. Jade szorosan megölelte a bátyját is, aki ezután Lily-vel együtt beszállt az autóba.
  • Azért majd hozzatok magatokkal valamilyen szuvenírt, bárhová menjetek is a kis titokzatos munkátok kapcsán, amit nem akartok elárulni nekünk – integetett Kol immár újra visszanyert lelkesedéssel. Jason szimplán csak elfintorodott ezt hallva, Lily meg a nem tetszés egyezményes jelét mutatta az ős felé.
  • Imádom a stílusát – mormolta Damon felröhögve. Aztán Jason és Lily elindultak. Kol a házba vonult azért, hogy igyon egy kis vért. Damon nem zavartatta magát és követte az őst.
  • Ne aggódj kedvesem, a testvéreid rendben lesznek – húzta magához Jade-et Elijah.
  • Tudom, csak aggódom értük – ölelte meg szorosan az őst, aki a lány fejére helyezte az állát. Elijah karjai a derek körül és szokásos fahéj illata igazán megnyugtatóak voltak a számára és hitt abban, hogy testvéreivel valóban minden rendben lesz. Elvégre nagyon régóta végzik ezt a munkát és eddig mindig túlélték.


  • Szerinted jó ötlet volt megkérni Damon-t arra, hogy vigyázzon Jade-re? – érdeklődte Lily élesen Jasontől, amint elhagyták Mystic Fallsot.
  • Teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem és ezt te is tudod – felelte a Weston fiú határozottan. - Mert ha Elijah-nak hirtelen fontos dolga akad, akkor nem igazán lennék nyugodt azzal a tudattal, hogy Jade Kolra van bízva, aki teljesen szeszélyes – tette hozzá bosszankodva.
  • Mert Damon nem az – gúnyolódott a nő, de belül igazat adott a másiknak. Csak az idősebb Salvatore-val kapcsolatban nem tudta megállni, hogy ne tegye meg ezt a megjegyzést.
  • Mert te nem ezt szeretted benne? – dobta vissza a labdát Jason vigyorogva.
  • Ne mond ki még egyszer az „sz” betűs szót velem és Damonnel kapcsolatban, mert kapsz egy igazán szép és kedves testvéri verést – sziszegte Lily indulatosan.
  • Nyugi, ne vedd magadra. Egyébként meg tudod, hogy a sofőrt nem szabad inzultálni különösen ilyen súlyosan fenyegető dolgokkal – emelte fel egyik kezét Jason már amennyire tudta, tekintve, hogy ő vezetett. Néha, vagyis a legtöbb esetben jobb volt nem feldühíteni a nőt.
  • Nem veszem magamra, és ha vezetésben is cserélhetünk, ha sokáig folytatod még azt, amit most – vágta rá Lily sértetten.
  • A legfontosabb egyébként is az, hogy Jade biztonságban legyen – mondta Jason komolyan.
  • Igen, remélem két ős, egy hírhedten lobbanékony vámpír és már maga Mystic Falls elijeszteni Peter Thomsont attól, hogy megpróbálja ismét elfogni Jade-et – jegyezte meg a nő.
  • Nem tudom, de ez az egyetlen dolog, amiért örülök annak, hogy Mystic Falls, Mystic Falls… úgy értem mindenki tudja, hogy ott az ősök szabályai érvényesülnek. Főleg Klausé, akivel aztán tényleg nem okos dolog kikezdeni – tette hozzá Jason egyetértően.
  • Elijah szerintem beszélni fog vele Jade-ről. Úgy értem megkéri majd, hogy segítsen nekünk – vette fel Lily azt, ami nemrég eszébe jutott.
  • Az nem jöhet rosszul, bár a sok ősvámpír már kezd aggasztó lenni – ráncolta össze a homlokát a Weston fiú, de húga biztonsága érdekében bármire hajlandó volt. Legyen szó, akár arról, hogy szívességet kell kérni a világ legrettegettebb vámpírjától.
  • Nem érted – közölte a nő bosszankodva.
  • Miért mire célzol? – forgatta meg a szemeit Jason, aki tényleg nem értette azt, hogy akkor Lily mégis mire gondol, ha nem erre.
  • Klaus vajon tudja, hogy mit is csinálunk? – érdeklődte a nő lényegretörően.
  • Kizárt! Úgy értem attól, hogy az átka miatt igazán belemélyedt mindenféle természetfeletti dologba, az nem jelenti azt, hogy mindent tud – legyintette a Weston fiú könnyedén.
  • Nem tudom, legendákat azért hallhatott – vetette fel Lily a lehetőséget.
  • Az ősi hibrid, aki bedől mindenféle legendának? Szerintem rossz úton tapogatózol, ha erre gondolsz – vetette ellen Jason, aki továbbra sem hitte, hogy Klaus tudna arról, hogy mit is csinálnak ők a vadászaton kívül.
  • Az ősi ezer éves hibrid, akinek a gyerekkorában a legendák nem is voltak annyira legendák – vette ellen a nő gúnyosan.
  • Ezzel, majd akkor foglalkozunk, ha szükséges. Most azonban a munkával kell törődnünk – mondta végül Jason, mert kezdett elege lenni ebből a témából, főleg úgy, hogy igazán nem örült volna ennek a lehetőségnek. Főleg a múltba történtek miatt.
  • Nem értem, hogy Mary nővér mért nem hív egy boszorkányt helyettünk vagy egy sámánt – tért át a munka témára Lily is.
  • Mert nagyitól tudja, hogy mi gyorsan megoldjuk ezt a fajta problémát – felelte a Weston fiú, aki továbbra sem örült annak, hogy el kellet jönni húga közeléből, ám bízott Damonben és bizonyos szinten Elijah-ban is. Kol azonban nagyon kívül esett ezen a hatáskörön.
  • Persze, de igazán nem örülök neki, hogy be is kell olvadnunk – nézett az ölében lévő fityulára a nő morcosan.
  • Szerintem jól fog állni, legalábbis, ha engem kérdezel – vágta rá Jason felröhögve.


Kol a konyhából a kezében egy pohárral vérrel sétált kifelé, amikor sajnos észre kellet venni, hogy Damon komolyan vette Jason kérését és Jade invitálást, ami által már kényelembe is helyezte magát a nappaliban.
  • Tudod, Damon lehet, hogy Jade beengedett viszont én rajtad fogom tartani a szememet – jelentette ki összehúzott szemekkel az idősebb Salvatore-ra pillantva.
  • Milyen figyelmes tőled, akkor remélem nem zavar az, hogy kiszolgáltam magam – emelte meg poharát a vámpír, ami már csak félig volt whiskyvel.
  • Miért vagy itt? – kérdezte az ős gyanakodva.
  • Mert Jason megkért rá – vont vállat Damon és egy lesajnáló pillantást vetett Kolra jelezve, hogy ez teljesen nyilvánvaló volt és nem érti, hogy miért kell ilyesmit kifejtenie.
  • Igen, mert te kifejezetten az a típus vagy, aki ezt teszi, főleg most – válaszolta az ős szarkasztikusan.
  • Hát igen, lételemem mások segítése – ismerte el az idősebb Salvatore szem forgatva.
  • Tudom, hogy valami más okod is van rá és hidd el, hogy rá fogok jönni – jelentette ki Kol morcosan.
  • Fel sem merül benned, hogy esetleg igazat mondok? – vetette fel a lehetőséget Damon.
  • Azt mondod, hogy tényleg annyira jóban vagy a vadászokkal, hogy bármelyiknek tennél egy tőled nagyon is nagyvonalú szívességet? Remélem, megbocsátod, hogy ezt nehezemre esik elhinni rólad – jegyezte meg az ős erősen kételkedve abban, hogy erről van szó. De persze mivel Damon-ról volt szó - a rejtélyes és olykor őrült vadászok legjobb barátjáról - így talán mégis valószínű volt. Legalábbis bizonyos szempontból.
  • És te miért teszed ugyan ezt? Azért, mert Jade a bátyját barátnője, vagy azért, mert neked is fontos lett? – érdeklődte az idősebb Salvatore gúnyosan és nagyon is lényegretörően.
  • Mert te aztán értesz ehhez a témához – komorult el Kol arca mérgében. - Tényleg, hogy van a drága Elena? Élvezi a vámpír létet, ami Ric barátod halála óta megadatott neki? – csipkelődött tudva, hogy ez milyen fájó pont is Damon számára. Nála ez egy védekezési mechanizmus volt.
  • Vigyázz mit mondasz, mert könnyen megismételhetjük azt, ami a fogadásotok tiszteletére rendezett bálon történt – válaszolta az idősebb Salvatore célozva ezzel arra, hogy ha szükséges ismét kitöri Kol nyakát.
  • Igen, én is szeretném megint eltörni a kedves pultos fiú kezét – vigyorodott el Kol nosztalgikusan. – Egyébként meg ajánlom neked, hogy ne fenyegess, mert én nem vagyok Klaus, aki a puszipajtásod lett valamilyen lehetetlen indok miatt – tette hozzá negédesen, ám mégis érezhető volt benne a fenyegető él. Azt, hogy nem torkollott azonnali tettlegességbe a helyzet csak annak volt köszönhető, hogy Elijah és Jade beléptek a házba. Az idősebb ős vetett egy rendre utasító pillantást a két bent lévőre. Tudta, hogy nem lesz egyszerű dolog, de remélte, hogy azért megpróbálják visszafogni magukat. Legalább egy picikét.
  • Gyere Jade reggelizünk – ragadta meg a lány kezét Kol ismét felvéve lelkes arcvonásait. A lány még visszapillantott Elijah-ra, aki bólintott felé jelezve, hogy nyugodtan tartson testvérével.


  • Az öcséd nem egy mintha vendéglátó – közölte Damon az ott maradt őssel csak a tények elkerülése érdekében ezzel is jelezve, hogy nem ő kezdte a veszekedést. Amit Elijah nyilván hallott.
  • Lehet, hogy nem az, viszont remélem tisztában vagy azzal, hogy nem szokása az üres fenyegetőzés – válaszolta az idősebb ős. Nem szerette volna, ha az idősebb Salvatore egy elvakult pillanatában ismét megöli az öcsét, mivel Jade jelenlétében nem akart ilyesmit kockáztatni, mivel a lányt már az is igazán megrázta, amikor Jason lelőtte Kolt és egyébként is csak most ismerkedik a természetfeletti világgal. Ezért aztán nem lenne valamit kellemes egyből a mélyvízbe dobni őt ennek kapcsán, bár Mystic Fallsi tartózkodása, már elve annak számított.
  • Valahogy sejtettem, rátok egyébként sem igazán jellemző az ilyesmi – mondta Damon elhúzva a száját.
  • Valóban azért vagy itt, mert segíteni szeretnél Jade védelmében? – érdeklődte Elijah a maga kimért stílusában. Ami mögött az volt kiolvasható, ha nem, akkor most mehet is, mert ha hibát vét meghal.
  • Pontosan. Jason megkért rá és én bármennyire is ostobán hangzik tartozom neki – árulta el az idősebb Salvatore azt, hogy lényegében miért is van most itt.
  • Hogy érted? – ült le vele szemben az ős, várva, hogy a vámpír megmagyarázza az ittlétének az okát. Mivel úgy vélte, hogy ezt még jobb most az elején tisztázni, mint később.
  • Megmentette az életem és úgy illik, hogy viszonoznom kell neki ezt a szívességet – válaszolta Damon és elmerengett az akkor történteken.


Portland öt évvel ezelőtt


Damon Salvatore a már sötétedő kora esti órákban a várost járta. Keresve a megfelelő áldozatát, valamint tudta, hogy meg kell keresni egy boszorkányt is, aki ebben a városban lakott. Tulajdonképpen a boszorkány miatt érkezett ide. Akire azért volt szüksége, hogy az ő segítségével ki tudja deríteni, hogyan is hozhatná ki szerelmét Katherine-t, aki lassan száznegyven éve volt Emily megmentő varázslata következtében a régi templom alatti kripta rabja. Végül úgy döntötte, hogy a boszorkányt fogja megölni és nem fecsérli az idejét megfelelő áldozatok keresésével, így legalább két legyet üt egy csapásra, mivel nem igazán akarta volna a nő bárkinek is elmondja azt amit tőle kérdez. Tekintve, hogy szerelmének voltak haragosai, akik nyilván örömmel segítenének neki, hogy aztán megöljék az éhezéstől legyengült Katherine-t. Ezért is volt az, hogy Damon nem fordult öcséhez, Stefan-hoz. Ugyanis nem volt ostoba – bár ez senki sem állította róla és ezért aztán - tisztában volt azzal, hogy testvére egyrészről nem tud, arról, hogy ő a Bennet boszorkány segítésével megmentette egykori közös szerelmüket, másrészt Stefan soha sem kezelte jól az ilyen helyzeteket, sőt mindig sikerült elrontani őket. Mint ahogy azt a vámpírrá válásuk előtt is kiválóan bemutatta.
  • Nem értem, hogy a boszorkányok miért nem tudnak rendesen beilleszkedni és normális boltokat nyitni – húzta el a száját Damon, amikor elért a kereset üzlet elé. Ami egy gyógynövény kereskedés volt, ez pedig a vámpír véleménye szerint igazán célzatos volt. Az idősebb Salvatore természetesen tisztában volt azzal, hogy régen ezért már rég megégették, vagy felakasztották volna a nőt. – Nem is értem hová fajult a világ – csóválta meg a fejét és benyitott a helységbe, amit az ajtó fölé helyezett csöngő már jelzett is.
  • Segíthetek valamiben? – kérdezte a pult mögött lévő eladó nő, akiről Damon tudta, hogy boszorkány. Ha minden igaz, akkor pont az, akit keresett, ha meg nem akkor a vacsora. Legalábbis ha nem csapták be őt az informátorai, de ki hazudna az utolsó lélegzetvételével ilyen nagyot? Mivel a vámpír szükségesnek érezte, hogy megölje azt, akitől az értesülést szerezte.
  • Remélem, hogy igen, mert igazán nagy utat tettem meg idáig. Portland igazán a világ végén van – fintorodott el az idősebb Salvatore.
  • Miről lenne szó? – kérdezte a boszorkány.
  • Szükségem lenne egy aprócska tanácsra. Az egyik barátom beragadt egy helyre és ki szeretném őt hozni onnan – vetette fel problémáját, amire már igazán régóta keresett megoldást.
  • Attól tartok nem segíthetek neked – lépett hátra a boszorkány.
  • Dehogy is nem – suhant volna a nő elé, de az a szokásos varázslatot vette be és a vámpír térde bukott a fájdalomtól.
  • Amit kértél lehetetlen – közölte a boszorkány és a pult alól elővett egy karót és éppen lesújtott volna vele, amikor valaki lelőtte, de úgy, hogy a szíve helyén már csak egy szép, ám nagyon is mély lyuk maradt. Damon felállt és megmentője felé fordult.
  • Velem sem volt valami segítőkész – válaszolta meg a kérdést a szőke hajú fiú tömören megmagyarázva az okot miért is lőtte le a boszorkányt.


Mystic Falls napjainkban


Damon soha sem felejtette azt, hogy a Weston fiú ilyen nagyon szívességet tett neki, akkor, amikor még nem is ismerték egymást. Aztán Damon meghívta a vadászt egy italra, aki elfogadta azt. Először meg akarta ölni a fiút, de persze ez nem lett volna valami hálás dolog és valamilyen ok miatt megkímélte. Azóta kölcsönösen segítik egymást mind információkkal, és ha szükséges, akkor máshogy is. Elijah így már értette, hogy az idősebb Salvatore-nak mégis mi oka van arra, hogy segítsen Jason-nek és általa Jade-nek is.
  • Megtudtál valamit Peter Thomsonról? – tért át egy másik fontos témára az ős.
  • Miből gondolod, hogy egyáltalán kerestem? – húzta fel a szemöldökét Damon kíváncsian.
  • Damon, eléggé ismerlek ahhoz, hogy tudjam, megteszed ezt egy barátodért. És Jason, mint ahogy előbb elmondtad a barátod. Valamint biztos vagyok benne, hogy megkért rá… Jade érdekében mindenképpen – jegyezte meg Elijah az általa levont következtetést ehhez kapcsolódóan. Damon bármennyire is jól palástolta fontosak voltak neki a barátai és minden tőle telhetőt megtett az érdekükben. Legalábbis régen. Az ős látta rajta, hogy most a vámpír kikapcsolta az érzéseit és természetesen tisztában volt azzal, hogy Alaric halála miatt következet be ez a változás. Azonban Damon-t Jason sorsa még így is ugyan úgy érdekli, mert a fiú pár lényeges különbséget figyelembe véve nagyon hasonlít a halott történelem tanárra. Valamint a rövid idő alatt, ami rendelkezésükre állt az ős tisztába lett azzal, hogy Jason mindent megtenne a húgért. Legyen szó akár arról, hogy segítséget kér az idősebb Salvatore-tól vagy mástól, aki segíteni tud.
  • Éleslátás a köbön nemde? Ez tényleg igazán jellemző rád – ismerte el Damon elvigyorodva. - De akkor azt is észrevetted, hogy az öcséd kezd többet érezni a barátnőd iránt – hajolt közelebb halkabbra fogva a beszélgetést.
  • Kolnak még soha sem volt egy barátja sem és Jade az lett neki, így most kicsit össze van zavarodva – válaszolta Elijah hasonló hangon. Természetesen ő is észrevette öccse pillantásait, amiket Jade-re vetett és nem igazán hitte, hogy ez baj lenne, mert tudta, hogy öccsének szüksége van valakire, aki a helyes irányba tereli és a szőke hajú lány pont megfelelő választás volt erre.
  • Az öcsédet ismerve a barátkozás valóban egy nehéz folyamatnak tűnik – merengett el az idősebb Salvatore gúnyosan.
  • Damon, vigyázz mit mondasz, mert a testvéremről beszélsz – figyelmeztette a vámpír a maga tárgyilagosan fenyegető hangján. Hasonlóan, mint ahogy Klaus tette korábban.
  • Persze, persze. Szóval Peter Thomson-ról szeretnél megtud valamit? Sok sikert hozzá. Én eddig nem jutottam semmire, bár a drága bátyád említett egy legendát, ami szerinte teljesen lehetetlen és mielőtt kifejthette volna, hogy miért megjelent a húgotok, aki szokása szerint magának követelte a figyelmet és nem tágított egy tapodtat sem – mérgelődött az idősebb Salvatore és töltött magának még egy pohár whiskyt.
  • Niklaus mihez kapcsolódóan említett neked egy legendát? – kérdezte Elijah kíváncsian.
  • Jason vagy Lily nem mondta el neked a Peter Thomson ügyet? – érdeklődte Damon, bár ebben ő maga is kételkedett.
  • Még nem bíznak meg bennem annyira, hogy közöljék velem a részleteket – felelte az ős kimérten.
  • Én is csak nagy körvonalakban kaptam meg a szituáció ismeretét – ült le ismét a kanapéra az idősebb Salvatore.
  • Ami miről is szól? – kérdezte Elijah egyre nagyobb mértékű érdeklődéssel.
  • Peter Thomson meg akarta ölni Jade-et és Jason-t is, valamint régi legenda miatt. Viszont Lily és Jason gyorsabbak voltak. Azonban és itt kezd a helyzet furcsává válni, valami rosszul sült el és a fickó csoda módon feltámadt. Mindenféle boszi trükk és vámpírság nélkül és továbbra is ugyan az a célja, mint annak előtte - árulta el végül röviden ismertetve a történteket Damon. – Tudod, miről van szó? – kérdezte és remélte, hogy végre választ kap a kérdésére.
  • Damon, annyi legendát ismerek, hogy azt sem tudom melyiket válasszam – csóválta meg a fejét Elijah és közben fejében sorba vetette el a legtöbbet, mert nem illetek a képbe.
  • Azonban nem hiszem, hogy mindegyik ilyen rejtélyes feltámadásról írna – vette fel az idősebb Salvatore.
  • Ez igaz – ismerte el az ős. Továbbra sem igazán tudta, hogy miről van szó, de Jade érdekében mindenképpen segíteni akart, azért, hogy a lány biztonságban legyen és ne fenyegesse semmilyen veszély.


2013. május 19., vasárnap

12. fejezet

Családi megbeszélések

A tisztázó megbeszélés nevében benne van, hogy miről szól: a letisztázásról. Még csak nem is a megoldás megtalálásáról vagy a béke megteremtéséről van szó, bár nagyon jó lenne, ha ez történne. A tisztázás célja, hogy kiterítsük a lapjainkat, és nyíltan beszéljünk arról, amit eddig besöpörtünk a szőnyeg alá.” Barbara Berckhan


Jade és Lily közben közösen megreggeliztek vagyis inkább jobban mondva már ebédeltek, majd a fiatalabb lány úgy vélte valóban itt az ideje annak, hogy ő bizony felöltözzön. Lily, aki mindenre gondolt hozott a húgaként szeretett személynek ruhákat, így nem volt szükség arra, hogy vegyen magának vagy Kol ismét szükségesnek érezze, hogy hasonlót tegyen. Utóbbi egy kicsit még mindig zavarta a lányt, azonban – rövid ismeretségük ellenére is – sejtette, sőt szinte teljesen biztos volt benne, hogy Kol már csak ilyen. Öltözködés közben volt lehetősége elmerengeni a dolgokon. Igazán zavart volt, mivel nem tudta, hogyan is kéne viselkedni Elijah-val az estiek után. Tekintve, hogy nem gyakran fordult elő vele, hogy mások ágyában aludt. Na jó ez kimerült abban, hogy olykor egy beszélgetés után Lily is ő egy ágyban aludtak el vagy hárman aludtak – akkor, ha Jason is velük volt - filmnézés közben. Viszont még soha nem aludt rajtuk kívül mással. Jade különlegesnek érezte Elijah-t. Több szempontból is. Kedvelte őt, tényleg, de nem tudta hogyan is kéne viszonyulni azok után, hogy az ős az ő karjaiban aludt el. Egyfelől félt, nem az ős szeméjétől, hanem, hogy kapcsolatba kezdjen valakivel. Másrészt viszont közelebb akart kerülni hozzá. Ennek kapcsán eszébe jutott az is, hogy ő itt szeretne maradni, lehetőleg a testvéreivel együtt. Persze tudta, hogy Jason nem fogja valami nagyon jól fogadni a dolgot, tekintettel arra, hogy a város valóban veszélyes lehet, viszont a lány bízott abban, hogy legalább Lily mellé fog állni ez ügyben. Nem szívesen maradt volna itt mindkettőjük nélkül, de tudta, ha rákényszerítik, akkor meg fogja tenni. Ugyanis tisztában volt azzal, hogy Elijah megvédi őt, és igazán nem szerette volna a gondok közepén itt hagyni a férfit. Mert láthatóan gondjai voltak a testvéreivel és annak ellenére, hogy Jade nem volt tisztában azzal, hogy ő konkrétan mit is tudna tenni annak érdekében, hogy megkönnyítse Elijah dolgát, mégis készséggel állt mellette. Valamint Kolra is igazán rá fért volna egy kis baráti támogatás. Mert annak ellenére, hogy a fiatalabb ős láthatóan ilyen könnyedén vette a dolgokat, attól még nagyon is érzékeny személy volt. Egy nagy gyerek, akinek szüksége van arra, hogy támogassák és segítsék. Jade tehát elhatározásra jutott és ehhez mérten tette meg a következő fontos lépést. Ami konkrétan abból állt, hogy felhívta a kórházat és megkérte a főnővért, hogy írja ki őt egy ideig szabira, mivel szüksége van egy kis szusszanásnyi időre. A főnővér biztosította őt arról, hogy nem probléma és azt mondta, hogy igazán megérdemel végre egy kis pihenőt. Ugyanis Jade mostanában tényleg nem vett ki egy szabad napot sem és annyira lekötötte magát a munkával, az árvaházzal és a testvéreivel való törődéssel, hogy mint ahogy tervezte is nem maradt egy szusszanásnyi ideje sem arra, hogy saját magára gondoljon. Ami bizonyos szempontból tényleg nagyon kényelmes volt. És most sem igazán a saját érdekeit tartotta szem előtt, hanem Elijah-t és persze Kolt is. Jade megköszönte a főnővérnek, hogy elintézi neki ezt és végül elköszönve bontotta a vonalat. Így pont meghallotta, hogy valaki besétált a bejárati ajtón és mivel biztos volt abban, hogy bátyja érkezett meg hevesen kinyitotta a szobája ajtaját és rohamos léptekkel igyekezett volna annak fogadására, mivel minél előbb túl szeretett volna lenni ezen a - minden valószínűség szerint veszekedésbe torkolló - beszélgetésen. Azonban a lendületének köszönhetően egyenesen belerohant az ajtaján éppen udvariasan kopogtatni készülő Elijah karjaiba.


Klaus könnyed léptekkel indult a Forbes ház irányába, ami után célállomásul a Salvatore panzió-t tűzte ki. Ugyanis úgy vélte, hogy először köszön Caroline-nak – hátha a lány végre meggondolta magát vele kapcsolatban – aztán érdeklődik Damonnél arról, hogy mire is jutott eddig.
  • Remélem, nekem hozod azt a csokrod, mivel megérdemlek egy kis jutalmat azért, mert nagyon ügyes voltam és megtudtam egy-két dolgot – jelent meg a hibrid mellet Damon Salvatore.
  • Valóban oda tartok hozzád, de úgy látom ezúttal tényleg sikerült megelőznöd engem, amire úgy vélem, hogy jó okod van. Nem hittem volna, hogy ilyen gyors vagy, de el kell ismernem lenyűgöztél. Viszont a csokorral kapcsolatban el kell, hogy keserítselek, mivel már megbocsáss, de nem igazán neked szántam – jelentette ki Klaus szem forgatva, viszont tényleg bízott abban, hogy az idősebb Salvatore már sikerrel járt és legalább kiderítette azt, hogy Elijah miért is tért vissza Mystic Fallsba vagy, ha ez nem derült még ki számára, akkor legalább megtudta idősebb öccse és Jade kapcsolatának jellegét. Ami a hibrid szerint továbbra is furcsán bensőséges volt. Már abban a pár percben is, amikor együtt látta őket.
  • A csokorral kapcsolatban most tényleg elszomorítottál, de vehetsz nekem bon-bont vagy akár egy jóféle whisky is megfelelő lenne a számomra – jegyezte meg a vámpír célzatosan.
  • Oké, később elmondod, hogy mit tudtál meg, mivel még szeretném elérni Caroline-t. Utána azonban kíváncsian és őszintén érdeklődve várom a beszámolódat. A többit pedig majd meglátjuk – kerülte ki az idősebb Salvatore-t Klaus, hogy csöngessen a Forbes házba.
  • Már elment a suliba – legyintette Damon könnyedén jelezve, hogy most teljesen felesleges próbálkoznia, mert senki sincs otthon. Liz ugyanis az őrsön volt, még Caroline - mint ahogy azt említette is - az iskolában tartózkodott.
  • De nem úgy volt, hogy nincsen testnevelés órájuk, mert meghalt az azt oktató tanár az én kissé heves öcsémnek köszönhetően? – kérdezte a hibrid alig leplezett csalódottsággal. Ez volt az egyetlen dolog, amiért örült annak, hogy öccse megölte azt a férfit, ami egyébként nagyon is nagy feltűnést keltet.
  • Úgy is volt. Egészén addig, amíg Miss. Mystic Falls, alias iskola első, mint a pom-pom csapat nagyon is készséges kapitánya vállalta a nemes feladatot, amíg nem találnak új tanárt. De ne aggódj szerintem ez nem a te nagyon is kitartó ostromod miatt van – válaszolta a vámpír egy majdhogynem barátságos vállveregetés kíséretében.
  • Úgy véled szükségem volt erre? – célzott szárazon az érintkezésre Klaus.
  • Ja, de ne szokd meg – kötötte ki az idősebb Salvatore határozottan.
  • Ettől igazán nem kell félned, sőt mi több úgy vélem, hogy akár most is hanyagolhatnád a dolgot – jelentette ki az ős mogorván. Aztán a csokrot be akarta dobni a közelben lévő szemetesek egyikébe. Ezzel is kifejezve, hogy most valóban elkedvtelenítette Caroline ilyes fajta módon történő elzárkózása és ezzel együtt járó visszautasítása. Pedig tényleg nem tett semmi olyat, ami ilyen módon zavarhatta volna a lányt, hogy inkább az iskolát válassza.
  • Az a te nagy szerencséd, hogy én itt vagyok, mivel van egy szokás szerint nagyon is jó ötletem – kapta el még időben a csokrot Damon.
  • Készségesebben helyeselnék, ha nem mondtad volna, hogy „szokás szerint”, ami nálad soha nem jelent jót - szurkálódott Klaus.
  • Most, akkor szeretnéd, hogy eláruljam neked az ötletem vagy térjünk át a testvéreid problémájára? – kérdezte a vámpír sértetten.
  • Remélem, nem fogom megbánni, szóval mond az ötleted, amíg nem gondolom meg magam – sóhajtotta az ős. Nem értve, hogyan is lehet az, hogy Damon Salvatore tanácsaira szorul rá, viszont ennek ellenére érdeklődve várta a választ. Mivel az idősebb Salvatore azért mégiscsak jobban ismerte a szőke hajú vámpírlányt, mint ő. Legalábbis még, mivel az ős remélte, hogy ez nemsokára pozitív irányba fog változni az ő esetében.


Caroline egy ideje bánatos volt Tyler újbóli távozása következtében. Kissé mérges is volt, hogy a most már hibrid barátja elhagyta őt. Viszont megértette az indokát, ami nem volt más, minthogy a Lockwood fiú szerette volna megtörni a Klaushoz való kötődését. Caroline úgy gondolta addig is leköti magát a náluk mindig felmerülő problémákkal. Ami az utóbbi időben valóban kissé nagyon is elhatalmasodott felettük és lassan teljesen beterítette őket. Ez konkrétan azóta volt érezhető, hogy az ősök újból Mystic Falls utcáit járták és a saját kényük-kedvük szerint szórakoztak, aminek következtében Caroline-nak és a barátainak egyszerűen egy perc nyugalom sem jutott. A szőke hajú vámpírlány nem tudta, hogy kivel is foglalkozzon kiemelkedetten. Először úgy döntött, hogy megpróbálja levenni legjobb barátja, Stefan válláról a terheket. Ami együtt járt azzal, hogy segíteni kellett Elenának is. Aki vámpírrá válása óta teljesen labilissá vált és csak idők kérdése volt az, hogy olyat tegyen, ami miatt aztán még jobban aggódhatnak miatta. Caroline a többiekkel ellentétben a Gilbert lánynál jobban aggódott Jeremy-ért és így mostanában neki próbált segíteni. Tekintve, hogy Elenát már így is túl sok mindenki vigasztalta, viszont a Gilbert fiú Ric halála óta még az eddigieknél is elveszettebbnek látszott, pedig neki aztán voltak már nagyon nem egészséges hullámvölgyei is, amiket jobb lett volna nem megismételni. Persze a történelem tanár elvesztése szinte minden barátját megrázta, így volt ezzel maga a Forbes lány is. Viszont tisztában volt azzal – és ezt a többiek is tudták -, hogy akit a legjobban megingatott ez a dolog az Damon volt. Tekintve, hogy az idősebb Salvatore azóta a borzalmas nap óta visszatért a kegyetlen énjéhez, ami nagyon aggasztó és ijesztő volt. Caroline tisztában volt azzal, hogy nem tudja megakadályozni ezt és tenni sem igazán tud ellen. Ezért aztán ebbe egyértelműen beletörődött. Remélve, hogy Damon egy idő után - lehetőleg minél előbb - ismét olyan lesz, mint amikor még Ric életben volt. Azonban erre nagyon kicsi volt az esély. Caroline-nak az igazgató ideiglenes megoldásként felajánlotta a testnevelés tanári állást, addig még nem találnak valakit, aki alkalmas a posztra. A lány nagyon is szívesen vette az ajánlatott és boldogan elfogadta azt, amiért az anyukája a kifejezethetően büszke volt rá. Igaz, hogy ettől függetlenül a körülmények nem voltak ilyen örömmel teliek. Caroline az egyik óra után meghökkenve fedezte fel a csomagot a testnevelés tanári szoba asztalán, ami egyértelműen neki volt címezve. Azonban az érzés hamar tovatűnt, mivel kezdte sejteni, hogy ki is lehetett az „kedves” ajándékozó.
  • Szép napot, Klaus” – olvasta fel a kísérőkártyát bosszúsan szusszantva. Nem értette, hogy a hibrid miért is nem képes leszállni róla és megérteni végre, hogy ő Tyler-t szereti és nem mást. Főleg nem Klaust, aki annyiszor próbálta már megölni a barátai és őt is, hogy lassan szinte megszámlálni sem tudta. Természetesen mivel Klaus vérvonalából származtak, így a fejér tölgyfa karót egyértelműen nem használhatták rajta, ha csak nem akarták azt, hogy ők is vele együtt távozzanak a túlvilágra. Így aztán nem tudván mit is kéne tenniük inkább nem csináltak semmit. Viszont az ősök – a pillanatnyilag távol lévő Elijah kivételével – mind fékezhetetlenül a városban maradtak és erősen megzavarták a köz amúgy sem békés rendjét. Kol volt az, aki egyértelműen a legzabolátlanabb volt. Erre nagyon is jó példa volt az, hogy ő ölte meg a testneveléstanárt pusztán azért, hogy ezzel felbosszantsa a húgát, Rebekáh-t, aki kitartóan küzdött azért, hogy barátai legyenek. Persze a természete továbbra sem volt igazán meg ehhez, így April Young volt az egyetlen barátja. Caroline nem örült neki, hogy a lány a szőke hajú ős közelében van, de ezzel együtt nem volt szívtelen és úgy vélte, hogy talán April jót fog tenni Rebekah-nak. Viszont az ő szemét egyértelműen Klaus szúrta a legjobban az ősök közül, mivel a hibrid egyszerűen tényleg romantikusan szép gesztusokkal bombázta őt. Ami egy idő után már nem is volt olyan bosszantó, de ettől függetlenül Caroline egyértelműen nem akarta beadni a derekát.


  • Érdekes, hogy Damon mindig vadászokat fog ki barátnak – jegyezte meg Kol abban a pillanatban, amikor Jason belépett a konyhába.
  • Érdekes, hogy a tegnapi után még mindig ilyeneket mondasz – vágta rá a Weston fiú irritáltan. Nem volt neki szimpatikus az ős, nem volt neki jó Mystic Falls és azt akarta, hogy a húgával és Lily-vel haza menjenek San Franciscóba, ahol Elijah ígéretéhez híven nyilván segíteni fog nekik megoldani a Peter Thomson-féle problémát és után remélhetőleg minden olyan lesz, mint régen.
  • Ha minden kis apróság miatt mérges lennék, amit ellenem elkövettek, akkor már szinte teljesen kihalt volna a lakosság – válaszolta az ős derűsen egy pohár vér iszogatva.
  • Talán el kéne gondolkoznod rajta, hogy ez miért is van így – jegyezte meg Jason cinikusan, mivel úgy vélte egy kis veszekedéstől csak jobban fogja érezni magát. Az már igazán mellékes dolognak számította, hogy pont az egyik ősi vámpírt szemelte ki vitapartnernek. Számára ez igazán nem jelentett akadályt.
  • Már megbocsáss, de azért ezt tőled hallani igazán nevetséges – szurkálódott Kol, akire egyébként sem lett volna jellemző, ha ezzel ellentétesen cselekszik.
  • Tudod, jobban örülnék neki, ha a saját dolgoddal törődnél – komorult el a Weston fiú.
  • Azzal törődök hidd el, de tudod ezer év alatt ez kissé unalmassá válik és olykor másokat is megfigyelek. Egyébként is a te húgod és az én bátyám egy párt alkotnak ez már csak feljogosít egy-két dologra – közölte a saját egyéni véleményét Kol.
  • A te bátyád és az én húgom egyértelműen nem járnak – csattant fel Jason ingerülten.
  • Hát persze, hogy nem és nyilván akkor rosszul láttam, hogy együtt aludtak – jelentette ki az ős szórakozottan.
  • Mi van?! – akadt ki a Weston fiú. - Te tudtál erről? – fordult követelődzve az éppen belépő Lily felé.
  • Miről? – kérdezte a nő érdeklődve.
  • Jade és… Elijah… ők ketten… - próbálta elmagyarázni a dolgot Jason hevesen mutogatva, de még mindig annyira meg volt döbbenve, hogy nem tudott egy értelmes mondatott sem összehozni. Persze nem volt ostoba és számított rá, hogy húga és az ős között előbb-utóbb kialakul valami. Na de ez az együtt alvás dolog egyszerűen teljesen betett neki.
  • Nem mondom, hogy nem örülnék neki, de szerintem még nem történt köztük semmi olyan, amire ti gondoltok – adta meg a Weston fiú számára nyilván megnyugtató feleletet Lily sajnálkozva. Mivel ő örült volna neki, ha Jade és Elijah végre egymásra találnak.
  • Szerintem meg igen is történt – szúrta közbe a saját véleményét Kol.


Jade elpirulva pillantott fel a mogyoróbarna szempárba, amik a kiismerhetetlenség mögött érdeklődve néztek rá vissza. Még szerencse, hogy befelé nyílik és nem kifelé, mert akkor rávágom az ajtón, de persze biztos kitért volna előle. Legalábbis remélem. Elvégre a vámpíroknak biztosan vannak ilyen gyors reflexeik, hogy megakadályozzák az ilyen kellemetlen találkozást, töprengett el a lány.
  • Sajnálom Elijah – kért bocsánatot azonnal a lány azért, mert belerohant az ős és beengedte a szobájába, mivel látta rajta, hogy szeretne vele beszélni. Így az akár veszélyessé is váló ajtót becsukva a férfi felé fordult.
  • Valami baj van? – helyezte kezeit a lány vállára az ős udvariasan érdeklődve.
  • Nem… én csak beszélni szeretnék Jasonnel és Lily-vel – válaszolta Jade kissé hebegve-habogva, aztán a megnyugtató fahéj illatot belélegezve sikerült összeszednie magát. – Sikerült megbeszélned a dolgokkal Kollal? – tette fel a kérdést a lány kedvesen.
  • Igen, valóban igazad volt. Kol szeretné, ha itt maradnék, mivel szüksége van rám és úgy vélem valóban helyes lenne így tennem – válaszolta Elijah az egyik kezét a lány arcára simítva. Mivel ezzel együtt nem szerette volna elveszíteni Jade-et, valamint annak testvéreinek tett ígéretét sem állt szándékában megszegni.
  • Szüksége van rád – ismételt meg állítását Jade helyeslően. A testvérekkel kapcsolatos dolgokban tényleg otthon érezte magát tekintve, hogy Jason nem volt éppen egy könnyű eset és a nővéreként szeretett Lily sem tartozott ebbe a csoportba. – Elijah, én… - mormolt a lány tétován felpislogva az ősre. Mivel átvillant a fején az a gondolat, hogy esetleg elmondja az ősnek, hogy többet jelent neki, mint egy egyszerű barát.
  • Igen? – kérdezte Elijah udvariasan a lány zöld szemeibe nézve.
  • Semmi nem érdekes – hajtotta le a fejét Jade végül elbátortalanodva.
  • Jade, szeretném tudni, hogy mi az, amit meg szeretnél osztani velem – emelte fel egyik kezével a lány fejét az állánál fogva, hogy újra annak zöld szemeibe tudjon nézni. A másik kezével pedig a derekánál fogva magához húzta őt. Szerette volna, ha Jade őszinte vele és elmondja a véleményét. Legyen bármiről is szó.
  • Kedvellek, úgy értem… jobban, mint egy barátot. Érted? – vallotta be a lány alig halhatóan szokása szerint az ős zakójának egyik gombjával játszva. Nem tudta, hogy a férfi hogyan is fog reagálni erre, de úgy vélte jobb, ha elárulja neki a dolgot. Mert ha mégsem lenne esély kettőjük számára, akkor másként fog állni a dolgokhoz. Persze akkor is itt marad segíteni.
  • Én is téged – biztosított Jade-et Elijah elmosolyodva. Nagyon jóleset neki, hogy a lány nyitott felé, mivel ő maga nem tette volna meg, akkor sem, ha lassan megörül a közelségétől, aki így mégis távol volt tőle, viszont ezzel ismét tettek egymás felé lépéseket.
  • Tényleg? – pislogott fel a lány elpirulva, belül pedig mérhetetlenül nagy öröm járta át.
  • Tényleg – ismételte meg a férfi határozottan, bár hangja furcsán csengett tekintve, hogy olyannyira közel voltak egymáshoz, hogy szinte a lány ajkaira formálta a szót. – Megcsókolhatlak? – kérdezte az ős lágyan engedélyt kérve. Tudta meg kell kérdeznie, mert ha nem teszi meg, akkor lassan, de biztosan meg fog őrülni. A lány válasza erre igazán egyértelmű volt, viszont egyszerűen csak bólintott, mivel megszólalni nem igazán volt képes. Elijah még közelebb vont magához Jade-et aztán az engedély megadása után ajkait gyengéden a lány puha ajkaira simította. Aki nem tudta, hogy mit is kellene tennie, de az ős kedvesen, ám nagyon is határozottan segítette őt a számára teljesen ismeretlen úton. Elijah gyöngéden cirógatta ajkaival a lány ajkait, aztán nyelve bebocsátást kért a lány szájába, aki nem ellenkezett ez ellen. Teljesen elmerültek a másik közelségében és a közös csókban, amire már mindketten nagyon vártak. Jade számára ez egyáltalán nem olyan volt, mint amikor Kol majdnem megcsókolta őt ott a Mystic Fallsi alagútrendszer egyik kijáratánál. Mivel most ebbe egyszerűen beleremegtek a lábai, az egész bensőjével együtt és ez volt az a pillanat, amikor pontosan arról volt szó, hogy ha Elijah nem tartotta volna, akkor összecsuklott volna. Végül az egyre inkább halaszthatatlanná váló levegőhiány miatt Elijah kénytelen volt megszakítani a csókot. Az ős a két keze közé fogta Jade arcán és még egy apró csókot hintett a számára nagyon is kívánatos ajkakra, amiknek tulajdonosa az ő nyakába kapaszkodott. – Köszönöm kedvesem – súgta az ős és homlokát a lány homlokának döntve.
  • Nem tudom, hogy erre mit mondhatnék azon kívül, hogy én is – mormolta Jade boldogan.
  • Sajnálom, hogy tegnap olyan tapintatlanul kértem, hogy maradj velem, de a jelenléted megnyugtató hatással van rám és elfelejtem azokat a dolgokat, amik egyébként frusztrálni szoktak – jelentette ki Elijah. Mivel úgy vélte ezt most igazán meg tárgyalhatják és Jade biztos szeretné tudni mi oka volt tegnap arra, hogy megkérte erre.
  • Engem… igazán nem zavart – mormolta Jade halkan és elmosolyodott. Annyira jól érezte magát az ős ölelésében, hogy szavakat sem igazán talált rá.
  • Örülök neki – viszonozta a mosolyt Elijah, mire a lány szíve hatalmasat dobbant. – Azt hiszem, jobb lesz, ha beszélsz a testvéreiddel – sóhajtotta az ős, mivel hallotta, hogy lent kezdenek elszabadulni a dolgok Jason, Lily és Kol között.
  • Akkor én is maradhatok? – kérdezte a lány zavartan, mivel úgy érezte meg kell kérdezni ezt az őstől, akkor is, ha Kol nagyon is nagylelkű jóvoltából ez már az ő háza.
  • Én örömmel venném, de ez a te döntésed kell, hogy legyen – válaszolta Elijah tárgyilagosan.
  • Szeretnék maradni… veled – mormolta csöndesen Jade és úgy vélte jobb lesz minél előbb meggyőzni ennek nagyon is lényeges szükségességéről testvéreit is. Az ős ezt hallva nem tudta megállni, hogy ismét meg ne csókolja a lányt. Kifejezve, ezzel, hogy mennyire örült a döntésének. Jade szorosan belekapaszkodott a férfiba, aki továbbra is védelmet adó karjaiba zárta őt. Viszont ekkor már Jade számára is egyre jobban hallhatóvá vált, hogy a többiek valami túlságosan is nagy zajt csapnak a konyhába, így egy nehéz és szomorkás sóhaj kíséretében elvált az ős ajkaitól és kellemesen ölelő karjai közül is kibontakozott, azért, hogy a zaj irányába induljon és megnézze ki is vesztette el már megint az önuralmát. Elijah pedig hasonló érzésekkel a szívében követte őt.

  • Rendben, most, hogy a Caroline-csomag dolgot lerendeztük szerintem, igazán meghívhatnál egy pohár whiskyre a nagyon is jóféle készletedből – dörzsölte meg a kezeit Damon.
  • Nem is tudom… - érkezett a felelet.
  • Jaj, ne legyél már ilyen! Iszunk pár pohárral és elmondom neked, amit meg tudtam és még azt sem várom, el, hogy megköszönd azt, hogy segítettem neked Caroline-nal kapcsolatban, amit egyébként fogadj jó szándékom jelének – jelentette ki a vámpír nagylelkűen.
  • Tekintettel arra, hogy láthatóan tényleg sikerült kiderítened valamit beleegyezem, viszont jegyezed meg, hogy ebből nem csinálunk rendszert – szögezte le Klaus és sarkon fordulva a Mikaelsson villa felé vette az irányt.
  • Persze, persze – forgatta meg a szemeit az idősebb Salvatore és felzárkózott az ősi hibrid mellé. Az utat mindketten a gondolatikba merülve tették meg. Damon azon töprengett, hogy vajon Liz talál e majd valami Peter Thomsonnal kapcsolatban, mivel megkérte a nőt, hogy nézzen utána a férfinak, és persze Jason kérése alapján Liz figyeltesse, hogy a kereset férfi nem e tesz egy kedves baráti látogatást Mystic Fallsban. Klaus gondolatai először Caroline körül forogtak, kedvelte a lányt, talán jobban, mint eddig bárkit és ezért aztán minden tőle telhető módszert bevetett, viszont Caroline makacs volt és ellenállt neki. Aztán a szőke hajú szépségről áttért arra, hogy vajon a mellette lépkedő vámpírnak sikerült e kideríteni Elijah nagy visszatérésének az okát. Remélte, hogy állítása szerint a válasz valóban igen, ahogy abban is bízott, hogy maga az érintett is szíveskedik majd felkeresni őt. Lehetőleg minél előbb.
  • Akkor áruld el nekem, hogy mit sikerült megtudnod – érdeklődte Klaus és töltött egy pohárral magának és az idősebb Salvatore-nak is.
  • Nos, legnagyobb döbbentemre úgy látszik, hogy az öcséd, az értelmesebbik becsajozott – árulta el Damon derűsen.
  • Akkor Jade valóban Elijah kedvese – mondta Klaus kissé kedvezhetőbb köntösbe bújtatva idősebb öccse és a lány kapcsolatát.
  • Jason nem örül neki, de ne sértődj meg nem kifejezetten Elijah-val van a probléma, hanem csak úgy egészben minden miatt aggódik a húgáért. Nem hiszem, hogy ezt én értem – csóválta meg a fejét az idősebb Salvatore. Aki most igazán túljutott azon a ponton, hogy aggódjon a saját testvére épsége miatt.
  • Én viszont azt hiszem igen, tekintettel arra, hogy a barátod vadász és így a természetfeletti világ veszélyeiről tudva teszi ezt – jelentette ki az ős. Ő mindig aggódott testvéreiért akkor is, ha nem mindig vagy éppenséggel pont az ellenkezőjét mutatta ki.
  • A vadász dolog kapcsán, megöltek Lily-vel együtt egy fickót. Bizonyos Peter Thomsont, aki aztán csodába illő módon feltámadt. Semmi boszorkányság, semmi vámpírság csak úgy… simán. Már ha természetfeletti dolog kapcsán egyáltalán beszélhetünk sima feltámadásról. Esetleg ismered a pasast? Vagy egyáltalán te hallottál már ilyesmiről? – pillantott pohara felett kíváncsian beszélgető partnerére Damon.
  • Azt mondod Peter Thomson? Hm… nem, attól tartok nem hallottam eddig felőle, viszont a feltámadása valóban példaértékű lehet, ha mindezek ellenére valóban képes volt rá – dörzsölgette elgondolkozva az állát az ős. Egyáltalán nem volt számára ismerős a név, és a feltámadás módja sem igazán.
  • Akkor arról sem hallottál semmit – célzott a rejtélyes új életre az idősebb Salvatore.
  • Nem, nem igazán… - válaszolta az ős a gondolataiba merült. - Vagyis régen mégis… de nem igazán hiszem, hogy arról van szó, elvégre az csak legenda – csóválta meg a fejét Klaus, mivel eszébe jutott egy lehetséges megoldás. Mielőtt Damon megkérdezhette volna, hogy pontosan mire is gondolta a hibrid Rebekah rontott be a villába és mérgesen fújtatva állt meg legidősebb testvére előtt.
  • Nik, úgy hallottam, hogy Kol és Elijah haza jöttek és van egy barátnőjük is – hadarta el a szőke hajú ős a nemrég megtudott információkat, ami miatt felkereste testvérét.
  • Matt úgy látszik vetekszik a „Mystic Falls legpletykásabb egyede” címért – gúnyolódott Damon, ezen megszólalásáért kapott egy morcos pillantást Rebekáh-tól, ami nem igazán hatotta meg.
  • Azt hittem, hogy haragszol rám és látni sem akarsz – húzta fel a szemöldökét Klaus húgára pillantva. – Egyébként Jade Elijah barátnője és tudomásom szerint nem képez számukra közös tulajdon, mivel testvérünk nem igazán szeret osztozkodni – tette hozzá a hibrid a saját egyéni véleményét.
  • Mert haragszom is rád, ahogy rájuk is – húzta fel az orrát Rebekah sértetten. Azonban láthatóan nem akart távozni, mivel látta, hogy Damon és Klaus fontos dolgokról beszélnek, amiket ő is tudni akart. A két férfi összepillantott és fáradt sóhajjal vették ezt tudomásul.

Az zajforrás nem volt más, minthogy Jason ismét meg akarta ölni Kolt, viszont az ős ezúttal már nem volt egy kedves és nyugodt áldozati bárány, hanem kitért a felé vészesen közeledő golyók elől.
  • Jason! – ripakodott rá a Weston fiúra Lily dühösen és ezzel együtt el is vette annak pisztolyát, mivel nem akarta, hogy valaki megsérüljön. Erre a képre lépett be a konyhába Jade és Elijah. Szorosan egymás mellet lépkedve, bár az ős kicsivel előrébb állt, hogy szükség esetén megvédje a lányt egy esetlegesen célt tévesztett golyótól.
  • Haza megyünk, most! – lépett húga elé Jason idegesen.
  • Beszélnünk kell – vette ellent Jade határozottan.
  • Haza felé megbeszéljük – akaratoskodott továbbra is bátyja. A lány vetett egy oldalpillantást Elijah-ra, aztán megfogta Jason karját és a dolgozószobába próbálta húzni. Testvére viszont vonakodott vele tartani, mivel most már tényleg mást sem akart, minthogy elhagyják ezt a helyet, mielőtt még ennél és rosszabb dolog fog bekövetkezni. Lily nem tudta, hogy mit akar közölni velük Jade, de a másik oldalról ő támogatta meg Jasont és együttes erővel sikerült becipelniük a célul kitűzött helységbe a vonakodó egyedet.
  • Izgin hangzik, ezért aztán úgy vélem én is csatlakozom – dörzsölte össze a kezeit Kol és cseppet sem zavartatva magát ment volna a testvérek után a bezárt ajtón túlra, amin bár nem volt ott a „Ne zavarj tábla” mégis erőződött a jelenléte.
  • Kol, nem – tette az érintett vállára a kezét Elijah nagyon is határozottan.
  • De Elijah olyan izé vagy – nyafogta öccse nyűgösen.
  • Kérlek, fejezd ki magad normálisan – vont fel a szemöldökét bátyja.
  • Most miért nem mehetek utánuk? – kérdezte Kol duzzogva.
  • Először is ez az ő megbeszélni valójuk, a te jelenléted tényleg zavaró lenne – jelentette ki az idősebb ős. Kol éppen ellent akart mondani neki, de testvére felemelte a kezét jelezve, hogy még nem fejezte be. - Másodszor mi most elmegyünk és meglátogatjuk Niklaust és Rebekah is csatlakozni fog hozzánk – tette hozzá, mivel úgy vélte eljötte az ideje annak, hogy tartsanak egy rövid családi megbeszélését, ami nagyon is halaszthatatlanná vált számukra.
  • Miért nem rögtön ezzel kezdted? – lelkesedett fel a fiatalabb ős és már suhant is a kocsijába. Pont ezt várta, hogy Elijah haza jön és szokásos nyugodtságát használva mindent helyreállít. Elijah beült testvére mellé. – Szerintem a saját érdekedben kapaszkodj – szólalt meg Kol és rálépett a gázra. Bátyja, pedig mély sóhajjal vette tudomásul azt, hogy öccse vezetési stílusa még számára is nyugtalanságra ad okot.


  • Jade nem értem mire volt ez jó, otthon is ugyan úgy meg tudunk mindent beszélni – mondta Jason határozottan, amint becsukódott mögöttük az ajtó.
  • Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én szeretnék maradni – válaszolta pár percnyi hallgatás után Jade, aki úgy vélte, hogy most igazán nincs idő köntörfalazni.
  • Mi?! Nem, ez egy nagyon, nagyon rossz ötlet, ami szerintem ráadásul kivitelezhetetlen is. Mi lesz a munkáddal? – rázta meg a fejét bátyja hevesen és látható volt rajta, hogy mennyire nem tetszik neki ez a felvetés és mennyire is aggódik húgért, akiért bármire hajlandó lett volna.
  • Hadd magyarázza meg – jelentette ki Lily, aki bár nem örült annak, hogy a húgaként szeretett személy ezen a veszélyes helyen szeretne maradni, mégis Jasonnel ellentétben nem próbált elzárkózni ettől a lehetőségtől.
  • Erre nincsen elég jó indok, mivel ez ostobaság – font össze a karjait a mellkasa előtt Jason.
  • Mert meg akarok ismerni valakit, aki ugyan úgy fontos lehet nekem, mint ti? – érdeklődte Jade csöndesen.
  • Te tényleg lefeküdtél vele?! – túrt bele a hajába a Weston fiú meglehetősen idegesen és elborzadva.
  • Nem, de nem értem miért zavarna téged, ha mégis – vonta össze a szemöldökét a lány.
  • Alig ismered, és nem szeretném, ha esetleg megbántana téged, amit nem tudnál kiheverni könnyen – fogta meg húga kezét Jason aggódva.
  • Nem fog megbántani, azt mondta kedvel és én hiszek neki – rázta meg a fejét Jade határozottan, bár kissé elpirult az emeleten történtekre gondolva.
  • Tehát mégis van abban valami, amit Kol mondott – mormolta Lily eltöprengve az ős reggeli megjegyzésén, valamint a konyhában tett információn arról, hogy a lány és Elijah együtt aludtak. Ami nagyon szó volt annak ellenére is, ha nem csináltak semmilyen más tevékenységet, mert abban azért aztán tényleg kételkedett. Bár ki tudja? Lily tisztában volt azzal, hogy Elijah soha sem bántaná Jade-et, vagy ha esetleg mégis megtörténne, akkor a nő maga vadászná le a férfit, nem igazán törődve azzal, hogy az egy ősi vámpír.
  • Ez a hely akkor sem biztonságos – vetette ellent Jason csak azért is.
  • Vállalom a kockázatot és Elijah vigyázni fog rám – válaszolta húga lágyan.
  • A drága öccsével együtt, aki képes volt téged egy szó nélkül elrabolni?! – húzta el a száját a Weston fiú bosszankodva. Lily, ha másban nem is ebben osztotta Jason véleményét. Kol kiszámíthatatlan volt.
  • Segítséget kért tőlem – vallotta be Jade, mivel nem szerette volna, ha testvérei mérgesek maradnak e miatt a dolog miatt Kolra és még egyszer megismétlődne az, hogy bármelyikük lelövi a fiatalabb őst.
  • Nem tőled, hanem téged felhasználva Elijah-tól – korrigálta húgát Jason.
  • A lényegen ez nem változtat, értsd meg, hogy maradni szeretnék és megismerni Elijah-t, a testvéreit, a helyet, ahol felnőtt – sorolta az itt maradásának lehetséges és nagyon is remélt következményeit a lány.
  • Remek, megismerni az ősöket, akik közül talán Elijah a legnormálisabb. El sem tudok képzelni ennél biztonságosabb elfoglaltságot a számodra. Különösen Mystic Fallsban, ahol ők ezer évvel ezelőtt felnőttek és évszázadok óta hemzseg a természetfeletti lényektől – egészítette ki bátyja gúnyosan.
  • Jade felnőtt nő, azt csinál, amit és akivel akar – szólalt meg Lily. Mivel úgy vélte, ha Jade ennyire maradni akar, akkor ő nem fogja akadályozni ebben, hanem segít neki.
  • Tudom – felelte Jason bosszankodva.
  • Persze csak felfogni vagy képtelen – reagálta le a megjegyzést a nő rosszallóan.
  • Akkor mindhárman maradunk, de tudnotok kell, hogy szerintem ez nagyon rossz ötlet – egyezett bele végül a Weston fiú mérgesen fújtatva és a szobájába vonult. Jelezve, hogy mára neki éppen elég volt a társaságból.
  • Egész jól fogadta – közölte a véleményét Lily.
  • Tudom – értette egyet a nővéreként szeretett személlyel Jade. Mivel bátyja minden morcossága ellenére tényleg jól vette a dolgok alakulását.


Elijah, Kollal a sarkában belépett a bátyja által épített villába, amit testvére a közös otthonuknak szánt, de sajnos nem vált be ezen elképzelése. A szalonba érve azt kellet a két érkezőnek konstatálnia, hogy Rebekah karba font kezekkel és láthatóan magyarázatra várva pillant Damon és Klaus kettősére, akik viszont próbálták nem tudomást venni róla és csöndben iszogatták a whiskyjüket.
  • Csak nem megzavartunk valamit? – kérdezte Kol és kicsit sem zavartatva magát levetette magát a zongora előtti székre.
  • Kol! Nem értem, hogy tehetted tönkre az iskolai életemet! – fordult legfiatalabb bátyja felé hevesen a szőke hajú ős.
  • Én nem tettem tönkre semmit! – rántotta meg a vállát Kol nemtörődöm módon.
  • Damon azt hiszem az lesz a legjobb, ha távozol – jelentette ki Elijah kimérten.
  • Szerintem is, főleg, mivel, ha lennék olyan bolond és esetleg családi problémákkal, akarok foglalkozni, akkor ott van a sajátom – húzta el a száját az érintett. - Azért töprengj el azon, amit mondtam, hátha eszedbe jut valami – fordult még vissza a hibridhez, aki biccentett neki válasz gyanánt. Damon az üres poharát letette az asztalra és távozott.
  • Még hogy nem tettél tönkre semmit! Majdnem lelepleztél azzal, hogy megölted a testnevelés tanárt – ripakodott rá legfiatalabb bátyjára Rebekah, aki próbált beilleszkedni ennyi meneküléssel eltölt év után, de családja, mint mindent ezt is megnehezített a számára.
  • Unatkoztam és egyébként is nem látott meg senki és így foghatják a szokásos rejtélyes állattámadásokra, amiről egyébként is mindenki tud – tárta szét a karjait Kol.
  • Tényleg figyelhettél volna – mondta Klaus is fiatalabb öccse felé fordulva eléggé neheztelően. Persze nem azzal volt a problémája, hogy az érintett meg akarta tizedelni a Mystic Fallsi diákokat, tanárokat és úgy egybe az egész lakosságot, hanem, hogy Caroline-t is képes lett volna megölni. Amit azért a hibrid eléggé nehezményezett.
  • Csak Caroline-t félted – legyintette le idősebb bátyját Kol. Elijah közben fáradt türelemmel hallgatta végig testvéri között kirobbant vitát, ami náluk teljesen elkerülhetetlennek tetszett. Már most fájt a feje és mindössze arra vágyott, hogy Jade mellett lehessen, akinek közelsége nyugalommal és békével tölt el. Eszébe jutott a csók is és kissé visszanyerte a nyugalmát, persze ez miatt más érzések zavarták meg a gondolatait, de ezek sokkal kellemesebbek voltak, mint testvérei veszekedése.
  • Elijah is ezért ment el, mert folyton-folyvást átléptek egy határt! – csattant fel Rebekah, aztán idegesen az érintett felé mutatott.
  • Nicsak ki beszél! És egyébként is én visszahoztam őt – mondta Kol elvigyorodva.
  • Igen, vettem észre. Mi okod is volt rá Kol? Vagy Elijah hajlandó vagy elárulni nekünk is miért érezte drága kisöcsénk ennyire szükségesnek a jelenléted? – fordult az érintett felé Klaus érdeklődve. Ezzel visszahozva idősebb öcsét a Jade-el kapcsolatos merengésből.
  • Mert Kol kissé rákényszerítve ugyan, de megkért rá – válaszolta a kérdezett a maga szokásos nyugodt stílusában.
  • Remek, igazán remek, de nem hiszem, hogy mindössze azért jöttél vissza, mert Kol félt attól, hogy újra a kedves kis koporsójában találja magát – gúnyolódott a hibrid, ami egyébként sem lett volna lehetséges, mivel kisebbik öcsikéje láthatóan volt olyan előrelátó, hogy az összes fehér tölgyfa karót és hamut eltűntese. Milyen figyelmes és óvatos gesztus!
  • Már megint ehhez a módszerhez folyamodnál ugye?! De én tettem ellene! – vigyorodott el Kol diadalmasan.
  • Tudok a lopásodról Kol – jelentette ki Klaus szárazon.
  • Tényleg csak Kol miatt jöttél vissza? – szegezte középső bátyjának a kérdést Rebekah.
  • Szerintem üljünk le és beszéljük meg a dolgokat – ajánlotta Elijah tárgyilagosan. Testvérei a szájukat húzogatták, de végül tették, amit javasolt. Kol azért, mert ezt akarta. Rebekah és Klaus pedig azért, mert így remélték, hogy többet megtudnak testvérük visszatéréséről.


Mind a négyen körbeülték a szalonban lévő asztalt. A feszültség egyszerűen vibrált a levegőben, amikor szúrós, vidám, mogorva és nyugodt pillantásaik találkoztak egymással.
  • Tényleg Kol hogyan vett rá arra, hogy hazatérj? A leveledben nagyon határozottan érezhető volt, hogy ne számítsunk rád egy jó darabig – szólalt meg Rebekah érdeklődve. Amikor szinte egy órán át bámulták egymást várva, hogy valamelyikük megszólaljon.
  • Jade miatt jött vissza, akit Kol volt szíves elrabolni – válaszolta meg a kérdést Klaus, aki ezzel már tisztában volt, húgával ellentétben.
  • Nem raboltam el… csak megkértem egy baráti szívességre – korrigált sértetten idősebb bátyja állítást Kol.
  • Baráti szívességre? Persze Kol, te nem szoktál kérni és a barát témát ne is említsük – mondta Rebekah cinikusan elvigyorodva.
  • Elismerem, hogy nem szoktam kérni. Viszont, ha már a barát témánál tartunk a mosogató fiúval már meddig jutottál? Biztos vagyok benne, hogy már az ő ágyában is megfordultál egyszer-kétszer – szurkálódott Kol gúnyosan.
  • Valóban Jade miatt jöttem, és ha már itt vagyok, akkor maradni szándékozok és minden valószínűség szerint ő is így fog tenni – jelentette ki Elijah precízen elvágva kisebb testvérei egyre hevesebb és kényesebb témákat megütő veszekedését.
  • Jade a szőke hajú lány, aki a Grillben a karjaidba vette magát és te visszaölelted őt? – érdeklődte a szőke hajú ős nagyon is jól értesülten.
  • Igen, ő, de azt hiszem eltértünk a tárgytól, mivel az én nem az én magánéletem kielemzése lenne, hanem, hogy megpróbáljunk megtalálni a közös nevezőt – felelte az érintett kimérten.
  • A lehetetlen vállalkozásuk nem a te világod Elijah – döntötte félre a fejét Klaus szórakozottan.
  • Tekintettel, arra, hogy ezer éve próbállak titeket nyugalomra bírni én ebben igazán kételkedem. Ugyanis ezután tényleg egymás mellett fogunk élni, ezért aztán mindegyikőtöktől elvárom, hogy megpróbáljátok türtőztetni az indulataitokat és ehhez mérten a város lakosságában se tegyetek végzetes károkat – sorolta a feltételeit Elijah.
  • És mi lenne ezzel a célod? – érdeklődte bátyja.
  • Szeretném, ha nem hullanánk szét – válaszolta a kérdezett tudva, hogy öccse nem fogja elárulni másik két testvérüknek a dolgot.
  • Persze, milyen megható! De rám ne számítsatok, mert mi soha nem voltunk és soha nem is leszünk egy rendes család! – jegyezte meg Rebekah és távozásra készen indult el kifelé. – A barátnődet meg szerintem jobb lesz, ha elviszed innen, mert baja eshet – tette még hozzá Elijah-ra pillantva és folytatta volna az útját kifelé, de a következő pillanatban a falhoz vágva találta magát úgy, hogy Elijah a nyakánál fogva felemelte őt.
  • Nem ajánlom, hogy ez egy burkolt fenyegetés legyen Rebekah. Mert ha Jade-nek, akár csak egy haja szála is meg görbül miattad, akkor abban az esetben én magam foglak eltávolítani az útból, és hidd el, azt az esetet garantáltan meg fogod jegyezni – jelentette ki Elijah szokása szerint tárgyilagosan, ám mégis lehetett látni mennyire mérges lett ettől a dologtól, de aztán mikor úgy ítélte meg, hogy húga kellőképpen felfogta a neki mondottakat elengedte őt. – Ez rátok is vonatkozik – intézte szavait másik két testvéréhez miközben megigazította a zakóját. Klaus felvonta a szemöldökét kifejezve ezzel, hogy bizony hitetlenkedik. Ennyire fontos lenne neki Jade? Kol, aki már látta fiatalabb bátyja heves reakcióját a lánnyal kapcsolatban egyáltalán nem lepődött meg. Főleg, mivel Rebekah igazán megérdemelte, amit kapott és ő maga igazán megtépte volna a húgát ezért. – Azt, hiszem mára elég lesz ennyi. Szeretném, ha végre emlékeznétek arra, hogy ha akarjuk, ha nem egy család vagyunk. Örökkön-örökké – jegyezte még meg Elijah és sarkon fordulva távozott. Kol csöndesen követte őt. Rebekah pár percig még a padlón hevert aztán sértetten távozott Klaus villájából ügyet sem vetve legidősebb testvérére.
  • És még rám mondják, hogy hirtelen természetű vagyok – csóválta meg a fejét a hibrid aztán töltött magának egy pohár vért, mivel igazán megszomjazott.


Jade álmában ismét a ködös San Franciscói temetőben találta magát. Minden sötét volt és ő félt, de érzett valami mást is. Talán várakozást, de nem igazán sikerült felismerni az érzést. A szülei sírjához igyekezett, mivel a lábai szinte öntudatlanul vitték arra felé. A torka közbe a szívében dobbogot és úgy érezte lassan megfullad. Aztán mikor odaért leguggolt és végigsimított a vésett betűkön. Ekkor a szeme sarkából észrevett valamit. Tűz volt, egy máglya. Amitől nem is tudta miért de egyszerűen kirázta a hideg, érezte a szívét összeszorító fájdalmat és eleredtek a könnyei is. Aztán hirtelen magához tért. Pár percig tartott mire összeszedte magát. Gondosan letörölte a sírás nyomait. Éppen elhatározta, hogy átmegy Lily-hez, amikor is meghallotta, hogy nyílik a mellette lévő szoba ajtaja, így aztán átment Elijah-hoz, hogy megérdeklődje tőle, hogy sikeres volt e a megbeszélése a testvéreivel. Remélve, hogy ezzel eltereli a figyelmét a saját problémájáról. Félénken kopogtatott a szoba ajtaján, majd az invitáló szót meghallva belépet.
  • Valami baj van? – kérdezte Elijah, közelebb lépve a lányhoz, mivel látta annak sírástól enyhén vöröslő szemeit. Amit Jade nyilván megpróbált elrejteni, de az ős egyből felfedezte, ahogy látta rajta a zaklatottságot is.
  • Csak megint rémálmom volt – csóválta meg a fejét Jade észre sem véve, hogy ismét eleredtek a könnyei, az ős gyöngéden felszárította azokat.
  • Semmi baj kedvesem – húzta magához a lányt Elijah, mivel szerette volna megvigasztalni. – Ismét ugyan azt láttad? – érdeklődte gondoskodóan.
  • Igen, de volt még valami… - mormolta Jade bizonytalanul, de a megnyugtató fahéj illat miatt, már jobban érezte magát.
  • Áruld el, attól könnyebb lesz – simogatta meg a karjaiban lévő szépség arcát. Minden erejével segíteni szeretett volna neki. Legyen szó akár valós, akár csak képzelt támadásról vagy fájdalomról.
  • Ismét a temetőben voltam, minden ugyan olyan hideg volt, ködös és sötét. Aztán megjelent egy nagy máglya, és amikor láttam fájt, úgy értem érzelmileg, mintha belülről égtem volna – vallotta be a lány halkan. – Elijah… én… veled maradhatok ma is? – kérdezte szinte alig hallhatóan meglehetősen feszélyezetten, mivel nem szeretett volna egyedül maradni, de ezzel egyetemben nem is akarta terhelni a jelenlétével a férfit.
  • Természetesen, feküdj le, én is mindjárt jövök – válaszolta az ős. Akinek egyáltalán nem állt szándékában elküldeni a lányt, különösen ilyen zaklatott állapotban. Jade megkönnyebbülten bólogatott és befeküdt az ágyba. Elijah pár perc múlva immár pizsamába öltözve sétált ki a fürdőből. Aztán a lány mellé feküdt, aki az ölelésébe húzódott. – Megígérem, hogy vigyázni fogok rád, kedvesem – mormolta halkan Jade fülébe, aki immár ellazulva szinte azon nyomban az álomvilágba jutott. Elijah pedig követte őt oda, de karjait gondoskodóan a lány köré vonta, hogy ezzel is kifejezze védelmező szándékát és egyéb egyre jobban erősödő érzéseit.