5. fejezet

Feje tetejére állt világ

„Ne rágódj azon, hogy felborult a megszokott rend körülötted, feje tetejére állt az egész életed. Honnét tudod, hogy nem lesz-e jobb az élet fejjel lefelé?” Elif Safak

Elijah a házában készült a lefekvéshez, de előtte még ivott egy pohár vért. Pont mikor az utolsó cseppet is kiitta belőle hallotta meg éles hallásának köszönhetően az éjszaka csöndjét átszelő sikolyt. Jade bajban van, gondolta megdöbbenve és már suhant is, hogy megmentse a lányt. A terepet fel sem mérve tépte le az egyik vámpír fejét, azét, aki Jade vérét szívta, majd a másiknak a szívét tépte ki.

• Jade? Jade? – szólongatta a láthatóan ájult lányt az ölébe véve. Gyöngéden megpaskolta az arcát, ám nem igazán reagált erre sem. Elijah a lány egyre lassuló szívverését hallva és a hatalmas nyaki sebet látva megharapta a saját csuklóját és az ájult szájához téve megitatta a vérével az ebben a helyzetben feltétlenül szükséges mennyiséget. – Jól van, most már rendben leszel – mormolta a liliom illatú szőke tincsek közé temetve az arcát. Ezzel egy időben felemelte a lányt és bevitte a házba. Könnyedén kitalálta, hogy melyik is lehet a lány szobája, így aztán lefektette az ott lévő ágyra és gondosan betakarta őt. – Mindjárt visszajövök – biztosította Jade-et és miután gyöngéden végigsimított a hófehér arcon lement, hogy eltakarítsa maga után a hullákat. Bár nem volt kifejezetten az a típus, de a helyzet kiderítésének érdekében átkutatta a két hullát. Hátha megtud valami arról, hogy ki is küldte őket. Az egyiknél nem volt semmi érdemleges. A másiknál viszont volt egy sebtében lefirkantott cetli. Jade és Jason címe volt rajta, valamint a következő:

„A lányt figyelmeztetés gyanánt üdvözöljétek kellőképpen, hogy a bátyja megtanulja a leckét”

Elijah komor pillantással olvasta a mondatott. Szóval Jason valamilyen természetfeletti dologba ártotta bele magát és így az ostor a húgán csattant volna, ha nem érek ide. Már csak ez hiányzott. Ez is csak azt mutatja, hogy soha sincsen egy nyugodt percem sem.

• Mindenesetre legalább ti megtanultátok a leckét – címezte a két hullának a szavakat hidegen, majd gondosan meggyújtotta azokat. Mivel nem állt szándékban hosszabb ideig magára hagyni az eszméletlen Jade-et, így csak ez maradt megoldásnak. Vagy a hullák eltemetése és az ásás, de ezt inkább elvetette. Ezután, felment a lányhoz, hogy megnézze, hogy van. Jade továbbra is eszméletlen volt és most még a szokásosnál is kisebbnek látszott. Szinte elveszett az ágyban. Elijah szíve összeszorult erre a látványra. A liftben történtek óta egyszerűen valahogy bármit megtette volna azért, hogy ne lássa rajta ismét azt a pánikkal teljes pillantást. Nem értette, hogy miért is érez így ezzel kapcsolatban, de megfogadta önmagának, hogy ezen túl még jobban fog vigyázni a lányra, akkor is, ha az nem akarja majd többé látni őt. Ugyanis az ős elhatározta, hogy elmondja a lánynak, hogy mi is ő. Elvégre, ha azt akarom, hogy ez a valami, ami közöttünk alakult folytatódjon, akkor mindenképpen tudnia kell rólam mindent, gondolta Elijah önmagát is meglepve ezzel. Mivel nem hitte, hogy pár nap leforgása alatt ennyire meg fog változni a véleménye a lányt illetően. De valahogy a tegnapi és a ma történtek fényében már nem tudott úgy nézni rá, mint egy egyszerű szomszédra. Mert egyszerűen nem ment neki. És a békés és a nyugalmas élet valahogy már nem érdekelte, mert már a lány puszta jelenléte is ezzel a hatással volt rá. Egyszerűen mellette felszabadult lehetett. Akkor is, ha ennek párjaként Jasonnek köszönhetően befellegzett az egész pihenős terve. De úgy vélte, hogy Jade miatt megéri számára ez az egész.

Ezután Elijah a folyosón elhelyezett telefonhoz lépett és a mellé helyezett kis notesz segítségével tárcsázta Lily számát.

• Jade? Hogy alakult az estéd a helyes szomszéddal? – kérdezte Lily kissé álmosan, ugyanakkor egyszerűen nem tudta megállni, hogy ne hozza zavarba barátnőjét. Majd a választ meg sem várva folytatta. – Szerintem van annyira élettapasztalata, hogy igazán nagy lepedő akrobata legyen – tette hozzá kaján felhanggal. Nagyon remélte, hogy Jade megfogadta a tanácsát és töltött egy felszabadult estét a férfival.
• Itt Elijah Mikaelsson – válaszolta Elijah udvariasan figyelmen kívül hagyva a nő kérdéseit, az ő ágybeli teljesítményére tette célzással egyetemben.
• Mi? Valami gond van? – lett azonnal éber Lily. Egyszerűen nem értette, hogy a férfi miért is hívja őt Jade-ék telefonjáról. Aggodalom fogta el a húgaként szeretett lány épségét illetően. A megjegyzésével kapcsolatban meg nem igazán érezte magát zavarban, mert ezt akár az ős szemébe is mondta volna, ha ezzel sikerül elérni azt, hogy Jade végre valahára nyisson a férfi felé.
• Az lesz a legjobb, ha idejön, ugyanis ez nem telefontéma – felelte az ős tárgyilagosan.
• Tíz perc és ott vagyok – mondta Lily és bontotta a beszélgetést. Elijah Jade ágyának végébe ülve várta, hogy a nő megérkezzen. Amire nem is kellett sok várni. Lily valósággal beviharzott barátnője szobájába. Gyorsan megnézte, hogy is van Jade és egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta, hogy minden rendben van vele. Bár látva a véres pólót erős fenntartása támadt ezzel kapcsolatban.
• Kifelé – vetette oda Elijah-nak a nő mogorván. Aki szó nélkül teljesítette a kérésnek is beillő határozott utasítást és becsukta maga mögött a lány szobájának ajtaját. Bár a Lily által megütött hangnemmel kapcsolatban fenntartásai támadtak. Az egyetlen ok, amiért képes volt elnézni az az volt, hogy látta a ki nem mutatott aggodalmat a nő barna szemeiben. Közben Lily levette barátnője pólóját és egy gyors fürdőben tett forduló után lemosta a Jade-re száradt vért is. Aztán egy tiszta pólót adott rá. Azt, amelyiket Jade alváshoz szokott felvenni. Levette róla a nadrágot is, a zoknival együtt, majd gondosan betakarta és az ajtót valósággal feltépve lépet követelődően Elijah elé várva a magyarázatott.
• Mit csináltál vele? – nézett összehúzott szemöldökkel az ősre. Mint ahogy azt megfogadta valóban utánanézett és a hallottak alapján egyszerűen nem hitte volna, hogy az udvarias férfi képes ilyesmit tenni. Elvégre megígérte, hogy vigyáz Jade-re, akkor meg miért szegte meg az ígéretét és, ha valóban így tett, akkor miért szólt róla nekem? Lily ezt valahogy nem értette, de tudni akarta, hogy mi történt.
• Semmit – szögezte le Elijah kissé élesen. Ugyanis nagyon sértette őt már a puszta feltételezés is.
• Akkor mi történt vele? – húzta fel a szemöldökét Lily gúnyosan.
• Két vámpír megtámadta én pedig megmentettem. Aztán pedig adtam neki a véremből, hogy meggyógyuljon – felelte az ős mereven.
• Mondtam, hogy vigyázz rá! – sziszegte Lily fenyegetően Elijah-ra szegezve a fegyverét, amit sebtében húzott elő a farzsebe fölött lévő tokból. Az ős válaszként felhúzta a szemöldökét. – Fatöltények vannak benne és hidd el, hogy akár csukott szemmel is eltalálnálak – tette hozzá, hogy az ős kellőképpen megértse a helyzet komolyságát.
• Azzal engem nem tudsz megölni – közölte Elijah szárazon.
• Tudom, de fájdalmat okozni még tudok – felelte a nő vállat vonva. Az ős pedig egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy megteszi.
• Elismerném vétkességem, ha az én hibámból történt volna az ami, de mivel a vámpírok, akik megtámadták Jade-et nem engem kerestek, hanem őt, vagy inkább Jason-t, így nem hibáztathatsz engem – válaszolta az ős hűvös nyugodtsággal.
• A fenébe is! Attól még figyelhettél volna jobban – vágta rá Lily idegesen. Valahogy úgy érezte, hogy le kell lőni valakit annak érdekében, hogy megnyugodjon és a vele beszélgető férfi remek célpontnak tűnt.
• Figyeltem, és ez az egyetlen oka annak, hogy még életben van. Ha nem vagyok itt, akkor meghalt volna – jelentette ki Elijah csöndesen. És ő maga sem értette, hogy miért is fáj neki ez a lehetőség. – Nem, akarok tolakodó lenne, de volnál szíves elárulni nekem, hogy mégis miért fenyegetnek meg titeket ilyen sokan? – tette hozzá érdeklődve.
• Te meg mi a fenéről beszélsz itt össze-vissza? – kérdezte Lily mogorván és végül eltette a fegyverét, mivel ha szüksége lesz rá, akkor később még úgy is használhatja.
• Egy Peter Thomson nevű illető, tegnap, vagyis tegnap előtt megfenyegette Jade-et, hogy Jason rosszul csinált valamit – válaszolta az ős. Ugyanis a nappaliban lévő nagy óra az előbb ütötte el a hajnali kettőt.
• Azt sem tudod, hogy mit beszélsz! Peter Thomson halott – szögezte le Lily határozottan.
• Nekem nagyon úgy tűnt, hogy él és virul – mondta Elijah precíz bizonyossággal. A nő ezért aztán elhitte neki, hogy igazat mond, de ennek ellenére egyáltalán nem értette, hogy ez hogyan is lehetséges.
• Azt a rohadt… - szűrte a fogai között Lily mérgesen és idegesen beletúrt a hajába. És most már tényleg nagyon le akart lőni valamit, bár a célpont ugyan módosult. Egy egész tárat, sőt inkább kettőt szánt Peter Thomsonnak. Valamit ebben a pillanatban Jason lábába is belelőtt volna egyet, azért, mert a hülyesége miatt Jade halálos veszélybe került.

Jade közben kezdet magához térni. Először a fejébe nyilalló fájdalmat észlelte, aztán hallani vélte, ahogy Lily veszekedik Elijah-val az ágya mellett. Amire a férfi olykor válaszolt és a hangja igencsak komoran csengett. Kissé hunyorogva nyitotta ki a szemeit és egyből észrevette a szobájában tartózkodókat. Elijah is észrevette őt és közelebb lépett az ágyához. A lány próbálta felidézni, hogy miért is fekszik itt. Emlékszem rá, hogy kivittem a szemetet és után… utána mégis mi történt? Felült és a fejéhez kapva próbálta felidézni a történeteket.

• Ha erőltetetted annál jobban fog fájni a fejed – jegyezte meg Elijah udvariasan és segített a lánynak, hogy kényelmesen üljön, ha már a fekvést elutasította.

• Keresek valamit fejfájás ellen – jelentette ki Lily, aki közben elővette a mobilját és tárcsázta Jason-t annak érdekében, hogy egy alapos és semmit nem kímélő fejmosásban részesítse és utána megmondja neki, hogy azonnal tolja haza a hátsóját. Azonban a nő ugyan úgy járt, mint tegnap előtt Jade, vagyis csak a hangposta kapcsolt. – Hülye, megmondtam neki, hogy ne kapcsolja, ki a telefonját erre a mit csinál? Persze, hogy kikapcsolja – morogta Lily elégedetlenül és aztán egy kíméletlenül szitkozódó üzenet után látott neki, hogy megkeresse a mondott gyógyszert. Ügyelt rá, hogy hagyjon egy kis időt az ősnek, mivel sejtette, hogy az mire is készül. Mivel ha nem így lett volna, ahogy ő hitte, akkor elhatározta, hogy ő maga fogja beavatni ebbe az egészbe Jade-et.

• Te jól vagy? – kérdezte kissé nehézkesen az őstől Jade halkan aggódva. Látta, hogy a férfi valamit tette a két támadóval, de remélte, hogy azok nem bántották őt is.
• Hidd el, hogy nem tudtak volna ártani nekem – válaszolta Elijah merev, hivatalos hangon. Jade közben az ős tanácsa ellenére fájó halántékát dörzsölte, hátha ezzel elősegíti azt, hogy visszaemlékezzen a történtekre, valamint remélte, hogy ezzel csillapítja a fájdalmát.
• Mintha… - kapott a nyakához döbbenten Jade, mivel valamiért úgy emlékezett, hogy az egyik támadó megharapta őt, sőt mi több a vérét itta. Nevetséges vagyok, gondolta a lány. Főleg úgy, hogy a nyaka teljesen épp volt.
• Begyógyult – válaszolta meg a fel nem tett kérdést Elijah.
• Mi? – nézett meglepődve az ősre Jade. Szóval tényleg megharapott volna az egyik? De mégis hogyan? És máris ilyen gyorsan begyógyult volna? Egyszerűen lehetetlen!
• Szeretném, ha végig hallgatnál és nem szónál közbe, akkor, sem ha első hallásra fel foghatatlanak fog hangzani az, amit mondani fogok – fogta meg a lány kezét Elijah.
• Persze – egyezett bele Jade csodálkozva.
• Akik megtámadtak téged vámpírok voltak… - kezdte az ős tárgyilagosan elmondani a történteket.
• Hogy mondod? – szólalt meg az ígérete ellenére a lány. És kezdte azt hitte, hogy nagyobb baj van a fejével, mint ahogy azt hitte. Aztán pedig aggódni kezdett Elijah miatt, hátha a férfival is történt valami és azért beszél ilyen felfoghatatlan dolgokat.
• Jade, kérlek, először hallgass végig – nézett a lány szemébe, aki a mogyoróbarna szemek szokásosnál is nagyobb komolyságát és kissé hűvösségét látva csak félénken bólogatni tudott válaszként. – Mint ahogy azt mondtam neked a támadóid vámpírok voltak. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de valaki felbérelte őket azért, hogy megöljenek téged. Mivel általad akarnak ártani a testvérednek. A támadók miatt persze már nem kell aggódnod, megöltem őket – szögezte le Elijah nehogy a lány még jobban kiboruljon, de tudta, hogy ez a kiderültek valamint a hamarosan elmondattak után ez elkerülhetetlen.
• Hogyan? – kérdezte Jade kissé megremegve a hírtől. Még mindig eléggé szkeptikus volt a helyzet valódiságát illetően. Azonban a férfi elbeszélése alapján egyre jobban idézte maga elé a történeteket és bár egyszerűen hihetetlen volt számára elhinni ezt az egészet, mégis kezdte belátni, hogy nem lehetett másként. Tekintve, hogy semmilyen épeszű dolog sem magyarázná meg azt, hogyan is gyógyult meg heg nélkül a nyakán lévő harapás. Ha ez igaz, akkor mi a magyarázat arra, hogy begyógyult a sebem? Abban azonban biztos, hogy Elijah megmentette őt és egyszerűen nem értette, hogy erre hogyan is lehetett képes a férfi. Persze erős, de ennyire? Egyáltalán hogy kell megölni egy vámpír? Elijah honnan tud róluk? Mit csinált Jason ami miatt bántani akarnak minket? Annyira kérdése volt, hogy a lassan csillapodó fejfájása újra erőre kapott és jobban éreztette a hatását, mint eddig valaha.
• Az egyiknek kitéptem a szívét, másiknak meg a fejét téptem le – válaszolta meg a feltette kérdést kifürkészhetetlen tekintettel Elijah. És bár Jade magában folyamatosan azt ismételgette magában, hogy „Megmentett, megmentett” ennek ellenére mégis kissé hátrébb húzódott. Az ős pedig hagyta, hogy a lány keze kicsússzon az övéből.
• Te is… vámpír vagy? – suttogta a lány alig hallhatóan.
• Egyike vagyok a legöregebbeknek – válaszolta Elijah kimérten.
• Ez hogy lehet? – motyogta Jade tétován, bár akaratlanul is még hátrébb húzódott. Az ős barna szemei egy szinte észrevehetetlen pillanatra bánat suhant át, ám amilyen gyorsan érkezett az érzés úgy távozott is és újra teljesen kifürkészhetetlen lett az egész magatartása.
• A családom és én voltunk az első vámpírok – jegyezte meg az ős tényközlően. – A többit szerintem Lily biztos elfogja, majd mondani neked – állt fel az ágyról Elijah és kifelé vette az irányt. - A nyakadon lévő seb úgy gyógyult be, hogy adtam neked a véremből, nem lesz tőle semmi bajod a fejfájáson kívül. Szerintem próbálj meg aludni és holnap vegyél ki egy szabadnapot, hogy kipihend magad – mondta még egy pillanatra visszafordulva aztán elhagyta a lány szobáját. Jade utána akart szólni, kérni, hogy ne menjen el, hogy maradjon vele, valamint szerette volna megköszönni azt, amit érte tett, de nem volt rá képes. Próbálta visszanyelni a torkában keletkezett gombócot - mint ahogy azt általában tette -, de valamilyen oknál fogva ezúttal nem sikerült. Ráadásul az sem segített a helyzeten, hogy Lily a szobába lépve tőle szokatlan módon gondoskodóan magához ölelte a húgaként szeretett személyt. Aki ennek következtében felzokogott és a nőhöz bújva próbált rájönni arra, hogy pár óra leforgása alatt, hogy is állhatott a feje tetejére az egész megszokott és határozottan normális világa. Annyira jól indult minden, miért is kellett ilyesminek kiderülni? Miért történik ilyesmi? Jason mégis mibe keveredtél? Elijah… vámpír… Elijah vámpír… annyira sajnálom…

Jade sírva aludt el Lily megnyugtatást hozó ölelésében, bár a szíve fájón összeszorult arra a gondolatra, hogy Elijah közelében sokkal jobban érezné magát. A védelmező fahéj illat megnyugvást hozott volna a számára, ám most nem. Persze nagy nehezen így is sikerült álomra hajtania a fejét, de valahogy soha nem volt még ilyen nehéz a számára ezt tenni. Vagy talán csak akkor, amikor a szüleik meghaltak. Ráadásnak a rémálmai is egyre rosszabbak lettek és halványan már meg is maradtak neki. Egy temetőben volt, abban, amelyikben a szülei és a nagyanyja is nyugodtak. Minden csupa sötétség, köd és hideg volt. Jade torka teljesen kiszáradt és levegőért kapkodva, hevesen izzadva és erősen remegve tért magához. Remegő kezekkel túrt bele a hajába és próbálta megfejteni azt, hogy miért is álmodik ilyesmit, de nem ment neki. Végül lassan felült és kibotorkált a szobájából, hogy megkeresse Lily-t, akiről tudta, hogy mellette aludt, de aztán valamiért kikelt az ágyból. Jade éppen a lépcső legfelső fokára lépett rá, amikor hallotta a bejárati ajtó csukódását, amitől ijedten összerezzent és a közeledő lépteket hallva nem tehet róla, de akaratlanul is felsikított.

• Jade csak én vagyok az, nyugi, nyugi – ölelte magához ismételten a húgaként szeretett személyt Lily. Akinek az idegei láthatóan egy távoli vidékre mentek nyaralni.
• Sajnálom – suttogta Jade bűntudatosan.
• Semmi gond, gyere készítettem neked reggelit – állt fel a nő és húzta magával a lányt is.
• Nem igazán vagyok éhes – szorult össze Jade torka és valóban úgy érezte, hogy most egy falatot sem bírna leerőltetni, még azért sem, hogy Lily jobban érezze magát tőle.
• Nem baj, eszel egy kis pirítóst és meglátod, majd, hogy éhesebb, vagy, mint ahogy azt hiszed – szögezte le a nő eltántoríthatatlan határozottsággal.
• Megpróbálhatom – egyezett bele Jade vonakodva.
• Ez a beszéd – vigyorodott el Lily elégedetten. Így aztán lementek a konyhába a nő pedig Jade elé pakolt egy nagy tányérnyi pirítóst, valamint maga elé is tett egy párat és egy kis kávé kíséretében neki látott. Jade csipegett pár falatot az előtte lévő ételből Lily megnyugtatása érdekében. Mivel ismerte annyira barátnőjét, hogy tudja, hogy ha nem eszik, akkor képes és megeteti őt, vagyis a szájába tömi, ami azért nem lett volna kellemes helyzet.
• Hova mentél az előbb? – kérdezte Jade csöndesen.
• Én? Sehova. Itt voltam a konyhában – ráncolta össze a szemöldökét kissé értetlenül Lily, a lány pedig tudta, hogy valóban őszintén beszél.
• Hallottam, ahogy nyílt az ajtó – motyogta Jade tétován.
• Ja, hogy az… - értette meg a dolgot a nő. – A tejet hoztam be – vont vállat gondtalanul.
• Értem – válaszolta Jade megkönnyebbülten a felelttől, így nem vette észre, hogy barátnője füllentett ezt illetően. Ugyanis Elijah jött át és a maga kimért stílusában érdeklődött Jade hogyléte felől. Lily tőle nem igazán meglepő módon kicsit sem kertelve elmondta az ősnek az igazat, miszerint nagyon rosszul. És ezzel együtt tőle szokatlan módon kicsit megsajnálta Elijah-t, akkor is, ha az teljesen semlegesen fogadta a hírt. Aztán az ős egy udvarias köszönés után már el is hagyta a Weston házat, de persze előtte még a nő kezébe nyomott egy kis csomagot azzal a határozott utasítással, hogy adja át Jade-nek. Lily elvette és Elijah sietős távozását látva csak megcsóválta a fejét. Mivel mindketten hallották, hogy Jade felébredt és az ős ettől valahogy gyorsabbra fogta a tartózkodását. Lily tudta, hogy most a férfi jelenléte még valóban kiborítaná barátnőjét, mégis ennek ellenére tisztában volt azzal is, hogy ezzel egyetemben talán az ős képes lenne megnyugtatni a lányt. Főleg mivel Jade még álmában is folyamatosan Elijah-t hívta és még sírt is közben. Jason, te hülye gyerek ajánlom, hogy sürgősen haza gyere, mert eléggé súlyos problémánk akadt, gondolta Lily.

Jade ezután a nap további részét tévénézéssel töltötte. Ám lehetett rajta látni, hogy teljesen máshol járnak a gondolatai. Még felöltözni sem volt ereje, Lily pedig nem is erőltette. Bár nem volt kimondottan oda a csajos programokért, ettől még leült a húgaként szertett személy mellé és elbambulva nézete ő is a tévét. Azért hálás volt, hogy Jade nem holmi ostoba picsogós sorozatokat, vagy filmet néz, hanem akciófilmeket. Mert Lilynek a csöpögős sorozatok jelentették a véget. Egyszerűen még azt sem bírta, hogyha netalántán reklámközben látta őket. A kissé laposos mozizás feldobásának érdekében Lily rendelt pizzát. Amit Jade gépiesen rágcsált és egyszerűen nem látszott önmagának. Annak, aki bármennyire is rosszul legyen továbbra is gondoskodóan viselkedjen a körülötte lévőkkel és legalább egy mosolyt vessen rájuk annak érdekében, hogy megnyugtassa őket. Most azonban még tetetni sem próbálta azt, hogy jól van. És ez volt az, ami a legjobban aggasztotta Lily-t. Mire az óra elütette az este kilenc órát addigra a nő már azon kezdett töprengeni, hogy vajon, ha egyszer kétszer alaposan megpofozná Jade-et, akkor az ennek hatására kitörne e a katatón állapotból, amibe továbbra is benne volt.

• Reggel hazudtam – tört ki Lilyből a vallomás hátha ez megtöri a jeget és Jade végre magához tér. De persze ennek ellenére még nem vetette el a szükség esetére tartalékolt pofonos tervét sem.
• Csakugyan? – húzta fel a szemöldökét Jade csodálkozva.
• Elijah volt itt – vágta rá a nő kapásból, amitől a mellette ülő lány teljesen lemerevedett.
• Miért? – kérdezte halkan Jade és érezte, hogy az a fránya gombóc ismét visszatért a torkába.
• Megkérdezte, hogy vagy. Komolyan mondom, hogy az a pasi az udvariasság élő szobra – emelte a plafon felé a tekintetét Lily. Jade gondolatait azonban ez utóbbi megjegyzés már nem kötötte le. Átjött? Miért? Talán… aggódik értem? És ő, hogy van? Hiányzom neki? Szeretne még találkozni velem? Egyáltalán én szeretnék e még találkozni vele?
• Föld hívja Jade-et, Jade jelentkezz – legyezett barátnője arca előtte Lily, de nem tudta levakarni az arcára kúszó elégedet vigyort. Végre, most megvagy!
• Hm? – nézett barátnőjére a lány és valóban lehetett látni, hogy végre visszatért a gondolati közül.
• Tegnap nem kérdeztél a vámpírokról, ha akarod, most elmondom neked, hogy mit is érdemes tudni róluk – ajánlotta Lily.
• Oké? – válaszolta Jade kissé tétován. Barátnője pedig a tétovázást teljesen figyelmen kívül hagyva, de mégis beleegyezésnek véve kezdett bele a számolóba.

• Na, szóval arról szól a dolog, hogy vannak ugye a vámpírok. Akik némelyike olyan kőbunkó, mint amilyenek téged is megtámadtak, de azért vannak egész rendesek is, mint mondjuk… Elijah. Természetesen vért isznak. Általában emberből, de a legtöbben ma már donorvérre váltottak, mert haladnak a korral. Persze hallottam, már olyat is, hogy valamelyikük állat vért ivott, de ez rohadtul ritka és a hír szerint nem is igazán használ. Egy házba csak akkor tudnak bemenni, ha egyszer már behívták őket. Ezt vagy az teheti meg, aki ott lakik, vagy maga a tulajdonos. Van képességük is, igézésnek hívják. Olyankor bármit megparancsolhatnak a kiszemelt áldozatnak az teljesíteni fogja, de persze van ez ellen hatásos védekezés. Ami nem mást, mint a verbéna, vagy más néven vasfű – darálta el a történetet Lily.
• A gyógynövény? – húzta fel csodálkozva Jade. Testvére is folyamatosan csepegtetett a teájukba, vagy a kávéba, hogy véleménye szerint ízletesebb legyen. A lány pedig vállat vonva hagyta, de most már megértette az okát. Szóval Jason is tudja! Valamint, az elmondott példa alapján Lily is. De mégis honnan?!
• Az, ezt vagy inni kell vagy valamilyen ékszerben tárolni, amit persze viselni is kell, hogy hatásos legyen a védekezés. Mi van még? Gyorsak, jól hallanak és látnak. Ha meg akarsz ölni egy vámpír elődlegesen a legjobb megoldás a jó öreg karó a szíve dolog. A lefejezés is használ, bár kicsit véres. Vagy ki is lehet tépni a szívüket, bár ez nyilván nem mindenkinek megy. A fatöltény remekül beválik ellenük. Ja és a nap! – nevetette fel Lily, mivel ez a része mindig szórakoztatta őt.
• Mi van vele? – kíváncsiskodott Jade. Ezzel egy időben nem értette, hogy ha Elijah-ra ártalmas a nap, akkor mégis hogy lehetett kint. Vagy ez csak legenda és nem is igaz?
• Megégnek tőle, ez is egy jó fájdalmas halál, bár én nem szívesen próbálnám ki, ha a helyükben lennék. De persze ennek van kikerülési módja mégpedig, ha valamilyen ez ellen őket védő ékszert viselnek. Viszont a felsoroltaktól függetlenül valóban hallhatatlanok – mondta Lily.
• Elijah is? – merengett el Jade. Elvégre a férfi azt mondta, hogy ő a legöregebb vámpírok egyike.
• Ő még jobban, ugyanis Elijah és a családja külön kategóriába tartoznak – legyintette Lily.
• Azért, mert ő az elsők egyike? – kíváncsiskodott Jade.
• Jaja, ők voltak a legelső vámpírok, egyszerűen csak ősöknek hívják őket. Csak a fehér tölgyfából készült karóval lehet véglegesen megölni egy őst. A bibi ott kezdődik, hogy akkor a leszúrt őssel együtt hal az egész vérvonala. Ezen kívül persze ideiglenesen álomra küldeni is lehet őket akkor, ha a fehér tölgyfa hamujába mártott tőrrel leszúrják őket valaki, aki nem vámpír, vagy h az, akkor ő véglegesen meghal, mert használta. De mivel a fehér tölgy már kihalt így eléggé lekorlátozódtak a lehetőségek ellenük. Nem mintha bárki is lenne olyan bolond, hogy megmerje támadni őket – tette hozzá a nő nagyon is jól informáltan. Jade kissé megremegett annál a résznél, amikor barátnője arról beszélt, hogyan is kell véglegesen megölni egy olyan ősi vámpírt, mint amilyen Elijah is volt. És a lány nem értette, hogy miért is nyugodott meg attól, hogy a férfit nem könnyű megölni. - Vámpírrá válni úgy lehet, ha valaki egy vámpír vérével a szervezetében hal meg és utána embervért kell inni, ha nem akkor pedig tényleg meghal – tette még hozzá a hirtelen eszébe jutó dolgot Lily. - Azt hiszem most már minden elmondtam azzal kapcsolatban, amit erről tudnod kell – mondta a nő eltöprengve az elbeszélésén. Jade tudta, hogy barátnője azt a részt nagylelkűen kihagyta, hogy ő honnan is tud a vámpírokról, de mivel gondolatai jó részét más kötötte le így későbbre halasztotta az e miatti érdeklődését. Egy olyan alkalomra, amikor már testvére is jelen lesz.
• Majd elfelejtettem – pattant fel a kanapéról Lily és kiszáguldott az előtérbe, hogy aztán egy kis dobozzal a kezében térjen vissza.
• Ez mi? – vette át a csomagot Jade, amit barátnője felé nyújtott.
• Elijah adta oda reggel és megkért, hogy adjam oda neked – csinált macskakörmöket a kezével az ős kérésének említésekor. – Bontsd ki – unszolta barátnőjét a nő.
• Rendben – egyezett bele Jade és leemelte a dobozka tetejét. – Egy nyaklánc – mormolta a lány, amint kivette az ékszert a dobozból. Ami egyszerű kis ezüst medál volt, benne egy ragyogóan csillogó smaragddal.
• Verbéna van benne – hajolt közelebb a barátnője kezében lévő ékszerhez Lily. – Segítsek felvenni? – mosolyodott el a nő.
• Hogy? – pislogott rá zavartan barátnője.
• Azért küldte neked, hogy viseld, mert megvéd a vámpírok igézése ellen. Egy ilyen ajándékot eszedbe se jusson elutasítani – vágta rá Lily határozottan kitalálva mire is készül a lány. Aztán gyorsan ki is vette Jade kezéből és annak a nyakába kapcsolta az ékszert. – Látod? Tök jól áll és a lényegét tekintve még hasznos is a többi vacakkal ellentétben – tette hozzá elvigyorodva.
• Ha te mondod – motyogta Jade és egyik kezével óvatosan közrefogta a medált. Vajon miért küldte? Mindenesetre meg kell köszönöm neki. Határozta el magát Jade, bár ott volt benne a félsz ezt illetően. De azzal nyugtatta magát, hogyha Elijah bántani akarta volna őt, akkor már megtette volna, ráadásnak akkor nem küldött volna neki a nyakláncot.

Másnap reggel Jade korán ébredt. Ugyanis a rémálmai ismét kidobták az ágyból. És ezzel egyetemben újra az álmodta, hogy a temetőben van, de ennek oka továbbra is ismeretlen volt előtte. Lily ma is a Weston házban maradt, bár már átköltözött a vendégszobába. Ami a megnevezése ellenére a nőé volt. Jade gyorsan összeütött valami reggelit, meg utána még kávét is készített. Aztán hallotta, hogy valaki a csöngő ellenére udvariasan kopogtatta a bejárati ajtón. Jade hevesen dobogó szívvel ment kinyitni azt.

• Szia – motyogta a vele szemben álló Elijah-nak és kissé elpirult mivel továbbra is csak az alváshoz használatos pólója volt rajta. Ami azért szerencsére leért a combja közepéig, igaz csak alig.
• Örülök, hogy látlak – viszonozta udvariasan a köszönést az ős és szokásos mozdulatként a lány keze után nyúlt, aki ezt látva egy pillanatra lemerevedett. Elijah ezt észrevéve egy pillanatra szintén teljesen félbehagyta a mozdulatot, ám Jade összeszedte magát és hagyta, hogy a férfi megcsókolja a keze fejét. Ez a szokásos udvarias gesztus igazán megnyugtatóan hatott rá.
• Gyere be – invitálta be szomszédját, aki teljesítette a lány kérését. – Köszönöm a nyakláncot – pislogott fel a kifürkészhetetlen mogyoróbarna szemekbe.
• Szívesen – válaszolta az ős tárgyilagosan.
• Lily sok mindent elmondott tegnap… - vetett fel bizonytalanul egy másik témát Jade.
• Valóban? – érdeklődte Elijah udvariasan.
• Én… csak azt szeretném, ha… szóval… ha tudnád, hogy köszönöm azt, hogy megvédtél – motyogta a lány hálásan.
• Nem kell megköszönnöd, ez csak természetes – biccentett az ős magától érthetően. Jade egy hirtelen mozdulattal Elijah köré vont a karjait és a mellkasába fúrta a fejét.
• Remélem nem haragszol rám és nem fogsz ellökni magadtól – motyogta a lány és még a könnyei is eleredtek. Nem akarta, hogy Elijah ellökje magától és bár félt attól, hogy egy vámpírral, ráadásnak egy ősi vámpírral barátkozik, mégis ennek ellenére nem volt képes elszakadni tőle. Az ős tudta, hogy a lány sír. Miatta.
• Semmi baj, Jade. Semmi baj – dünnyögte Elijah a karjait Jade köré vonva és a liliom illatú tincsek közé temette az arcát.
• Most rögtön elengeded a húgomat, eltávolodsz tőle háromlépésnyi távolságra és kapsz egy szép kis fatöltényt a szívedbe üdvözlés gyanánt – jelentette ki Jason, aki abban a pillanatban érkezett haza. Jade ezt hallva teljesen lemerevedett Elijah ölelésében. Jason pedig a nyomaték kedvérért kibiztosította a pisztolyát is, amit határozottan az ősre irányított.