3. fejezet

Összezárva

„Esztendőkön át elhitettem magammal, hogy nekem nincs szükségem ama zűrzavaros, viharos, elmeölő hadijátékra, amit férfi és nő folytat egymással, szerelem címen. De van-e más, ami egyszerre képes felkavarni érzékeket, érzelmeket, van-e más, kedvesebb szörnyeteg, mint a gyönyörűség vágya, melynek fojtogató ölelésében ritka csoda ér: érezzük, hogy élünk?! Nem mást, nem kevesebbet akarunk, csupán mindent: élve megelevenedni.” Vavyan Fable

Jade hullafáradtan vánszorgott ki az ágyából, ez nagyrészt azért volt, mert szinte óránként felébredt, másrészt mert kezdte érezni, hogy mostanában egy csöppet túlhajszolta magát. És ezért aztán valamilyen szinten hálát adott annak, hogy ma szabadnapos volt. Azt tervezte, hogy kitakarítja a házat, mivel ez a feladat ezen a héten rá hárult és végül aztán elmegy egy kicsit vásárolni. Tudta, hogy ez már végkép nem normális dolog, mivel az az lett volna, ha alszik egy kicsit, de egyszerűen nem tudott, mert félt. A rémálmaira továbbra sem emlékezett, de az érzésekre, amik közben kísérteték őt azok továbbra sem akartak elmúlni és egyszerűen megőrjítették őt. Gyorsan összeütött magának valami reggelit, amiből csipegetett egy kicsit, de nem igazán kívánt semmit. Viszont ennek ellenére megpróbálta leerőltetni, mert nem akarta, hogy a saját munkahelyére kerüljön ezúttal betegként. Főleg, mivel biztosra vette, hogy a kollégái teljesen eltúlozták volna az iránta való aggódást és a kedves főnővér értesítette volna Lily-t, akinek az ő leszidása után első dolga lett volna nyomban szólni testvérének. Ami csak még rosszabbá tett volna az egész helyzetet. És Jade ezt mindenféleképen el akarta kerülni. Ezért aztán - mint ahogy eddig mindig is tette -, megpróbált megbirkózni a saját gondjaival, mert ezekben – legalábbis véleménye szerint - nem tudott volna senki segíteni rajta. Maximum csak annyira, hogy alaposan leütik őt és akkor végre kialudja magát, de ugye aztán lett volna a plusz ajándékként adott fejfájás, ami aztán tényleg taszítóvá tette ezt az egészet. Szóval maradt a néma tűrés és a tettetés az iránt, hogy minden rendben van. Persze néha úgy érezte rutinból tud mosolyogni bármikor és bárkire, mivel ez szinte a munkájával járt. Azonban ezek az arcmimikák valójában nem voltak igaziak, vagyis inkább nem mindig, mert azért voltak őszinte pillanatok is, bár mostanában tényleg nem sok. Az ilyen kivételes dolgok közé tartozott, amikor testvére jelen volt, mert akkor tetetnie sem kellet a jókedvet, mivel az ő közelében egyszerűen mindig vidám és boldog volt. Jason valahogy ilyen hatással volt rá, amit egyáltalán nem bánt. Valamint a maga módján Lily is olyan volt számára, mint egy testvér. Mert tudta, hogy barna hajú barátnőjére bármikor számíthat és az sok mindenben támogatta őt. Mint ahogy azt a tegnapi beszélgetésük is mutatta. Jade-nek újra eszébe jutott barátnője tegnapi javaslat és ennek hatására mélyen elpirult. Aminek legfőbb oka az volt, hogy tényleg elment volna vacsorázni a férfival, vagy csak úgy beszélgetni vele. Lehetőleg olyan körülmények között, amikor Elijah sem zárkózik el tőle úgy, mint ahogy azt az előző nap tette. A lány ugyanis biztosra vette azt, miszerint a férfi a tegnapi ellenére igazán remek beszélgető partner. De persze Lily sokkal többet javasolt neki, de barátnője már csak ilyen volt. Általában ha szüksége volt valakire, akkor azt megszerette, majd utána vége volt számára a dolognak. Mivel nem igazán volt a tartós kapcsolatok híve. Ez volt Lily, akit Jade néha kissé kegyetlennek tartott, de mindennek ellenére szerette őt. Ezért aztán, hogy gondolatait fókuszálni tudja neki látott a takarításnak. Aminek az ideje egyszerűen borzalmasan vánszorogva telt el. Legalábbis a lánynak olyan érzése volt, mintha alig haladna vele valamit.

Elijah az előző naphoz hasonlóan szintén nagyon kipihenten ébredet és arra gondolt, hogy igazán meg tudná szokni ezt az életet. Persze tudta, hogy testvérei előbb utóbb hiányoznának neki. Sőt egy idő után nyilván nagyon is. Még mindannak ellenére is, hogy nem tudnának túlzottan sokáig vagy akárcsak egy normális szó erejéig együtt maradni. Nyugisan és semmit el nem kapkodva öltözött fel. Sötétszürke nadrágot, fehér inget, a nadrághoz illő mellényt és zakót vett fel. Megigazított a ruhájához szintén alkalmazkodó nyakkendőjét és megszemlélte magát a tükörben. Pont megfelelő mára, gondolta elégedetten. Mivel a tegnapi elhatározása szerint a mai napot csak és kizárólag az üzletnek fogja szentelni, valamint ezen kívül még szándékában állt megnézni egy éttermet is. Amit régen kimondottan kellemesnek talált és mivel egy felső szinten volt, így még a kilátás is igazán lenyűgöző volt számára. Legalábbis akkoriban és remélte, hogy a hely az óta nem vesztette semmit egykori varázsából, így tehát ennek kiderítse céljából telefonon lefoglalt magának egy asztalt vacsorára. Felemelte a kulcsait és lépet volna ki a házából, de a szeme sarkából meglátta a precízen a nappali kisasztal közepére helyezett süteményes tányért, amit Jade hozott át neki tegnap reggel. Sóhajtva ült le a kanapéra pár perc töprengés után - amit a tányért intenzív figyelése tett teljesé -, nemes egyszerűséggel felemelte a süteményes tányért és a konyhába sétált vele azzal a határozott szándékkal, hogy kidobja azt. Azonban az utolsó pillanatban meggondolta magát és inkább a hűtőbe tette be. Mivel felrémlettek előtt a lány kedves zöld szemei, amit a tegnap reggel odaadja neki ezt. Ezután a furcsa kis közjáték után végre az autójába beülve a belváros felé vette az irányt, hogy megvalósítsa a mai napra tervezett elképzeléseit.

Jade dolga végeztével lezuhanyozott és átöltözött. Mélybarna fehérneműt vett fel. Valamint egy barna bársonyszoknyát, ami valamivel a térde alatt ért véget. Ehhez egy hozzá illő blúzt választott, valamint egy könnyű nyári vajszínű kabátot. Felvette hozzá kedvenc alkalmi cipőjét, aminek kicsivel magasabb sarka volt, mint ami tőle megszokott volt, de szerette ezt viselni, mivel nagyon is kényelmes volt. Mikor belenézett a tükörbe nem igazán értette, hogy miért is öltözött ki ennyire egy egyszerű vásárláshoz. De végül is azzal nincs semmi probléma, ha néha napján egy kicsit elegánsabban néz ki. Mivel alapjában véve jobban szerette a kényelmes és praktikus ruhákat, amikben akár baseballozni is elmehetett, ha Jason-nek úgy tartotta kedve. Felemelte a kocsi kulcsait azonban egy fél pillanattal később inkább meggondolta magát és letette őket. Mivel úgy gondolta inkább villamossal teszi meg az utat. Ezért aztán megtette a tizenöt perces sétáját a temetőtől távol eső megállóig és ott felszállt az arra halladó villamosra. Aztán a megfelelő helyen lepattanjon róla. Egyébként ezt imádta a legjobban, San Franciscóban, a villamosokat. ahogy az emberek természetes könnyedséggel ugrottak róla le és fel, még az idősebb emberek is. Jade körülnézett a sok butikon és azon kezdett vacillálni, hogy vajon melyikbe is kéne betérnie. A legtöbbet kapásból kiejtette a listájáról, mivel olyan horribilis árak voltak, amikre neki nem igazán volt keresete, valamint igénye sem. Ugyanis a ruhák sem igazán nyerték el a tetszését. Ilyenkor töprengett el azon, hogy vajon mégis ki vehet meg ilyen borzalmasan abszurd ruhákat, de úgy vélte, hogy azért csak van emberek, aki megtesz, ha már kint van a kirakatban. Pont, amikor végre döntésre szánta el magát a lassan szürkülődő fényben a nagy tömegben észrevett egy ismerős arcot. Ez pedig nem volt más, mint újdonsült szomszédja. Jade automatikusan felé vette az irányt. Szabályszerűen olyan érzése volt mintha valami vonzaná Elijah felé és bár nem értette, hogy mi is lehet ez a titokzatos dolog mégis engedelmeskedett neki. A férfi láthatóan nem vette őt észre, mert pont akkor tért be az egyik épületbe. Jade pedig gyorsabbra fogta a lépéseit és utána sietett. Végül úgy sikerült utolérnie a férfit, hogy annak várni kellet a liftre. Amikor meglátta, hogy szomszédja beszállni a szerkezetbe kicsit elbizonytalanodott, mert nem kimondottan volt oda a szűk helyekére és egy lift bármennyire is tágas legyen, akkor is kicsi volt számára. Mégis aztán összeszedte a bátorságát és minden fenntartása ellenére belépet a férfi után.

• Jó estét – mosolygott rá szomszédjára Jade és igyekezett, hogy ne látszódjon rajta az, hogy ideges. Ami annak volt tudható, hogy úgy érezte, mintha a falak éppen össze akarnák őt nyomni, de megbirkózott vele. A következővel biztatta magát: Mit nekem pár perc liftezés?
• Önnek is – biccentett Elijah. Nem igazán számított arra, hogy itt fog ismételten találkozni a lánnyal. Észrevehetetlenül végigfutatta rajta tekintetét és elkönyvelte magában, hogy Jade-nek kifejezetten jól áll a sötétbarna szoknya és blúz. Amik kiemelték karcsúságát. Valamint a magas sarkú cipő segítségével magasabb is lett és formás lábait is nagyon előnyösen hangsúlyozta ki. Szőke haja lágy hullámokban omlott a hátára és zöld szemeivel kedvesen pillantott az ősre. Igazán elbűvölő, ismerte el magában Elijah. Annak ellenére is, hogy a lány most kissé sápadtabb volt, mint tegnap reggeli beszélgetésük alkalmával. Az ős ezt az idegeskedés számlájára írta. Egyébként igazán érdekelte volna, hogy mégis ki lehet az a szerencsés, aki miatt ennyire kiöltözött a lány. – Csodálatosan fest ma Miss. Weston – bókolt a lánynak automatikusan.
• Köszönöm – pirult el Jade és zavartan lehajtotta a fejét. Az ős lenyűgözve figyelte a vele szemben lévő törékeny szépséget. És csodálkozva fedezte fel a féltékenység szikráját annak ismeretlen partnerével szemben. Jade, aki tényleg nem volt hozzászokva ahhoz, hogy ilyeneket mondjanak neki megszólalni sem tudott az előbbi hálálkodó szón kívül. Ugyanis nem igazán tudta, hogyan is hozakodjon elő azzal, hogy ő csak Elijah után jött ide. Számára az csak még zavarba ejtőbb lett volna. Mert, hogy hangzott volna az, hogy „Megláttam és a vásárlási szándékomat elfelejtve igyekeztem ön után” Egyszerűen abszurd volt ez az egész. Azonban mielőtt bármi ilyesféle dologgal előhozakodhatott volna az őket felfelé szállító szerkezet világítása pislákolni kezet, majd maga a lift megállt, mégpedig két emelet között.

Elijah szokásos nyugodtságával lépett a lift kezelőfelületéhez és megnyomta a segélyhívó gombot. Pár pillanat múlva egy meg lehetősen zavart férfihang közölte vele, hogy már folynak a munkálatok, de azok sajnos eltarthatnak egy ideig, mivel a legnagyobb problémát most az jelenti a számukra, hogy elment az áram és mivel nincsen tartalék generátoruk, ezért bizonytalan ideig megállt a lift is. Ráadásnak nem csak abban az épületben történt ez ahol ők voltak, hanem a város ezen részében teljes lett a sötétség. Így aztán miután Elijah gyorsan lerázta az egyre nagyobb ostobaságokat össze-visszahebegő férfit Jade felé fordult. A beszélgetés közben nem igazán csodálkozott azon, hogy a lány nem szól semmi, csak idegesen veszi a levegőt, mivel ezt annak tudta be, hogy nyilván aggódik azért, mert így lemaradhat a randevújáról. Más nőnél persze toporzékolást és kiabálást várt volna ezért, de valahogy nem igazán volt meglepő a számára, hogy Jade nem így tesz. Egyszerűen nem illet volna bele abba a képbe, amit rövid ismeretségük alatt megalkotott róla. Viszont arra egyáltalán nem számított, hogy a lány az egyik sarokba kuporogva térdeit átkarolva vesz egyre jobban kapkodva a levegőt. Leguggolt elé és a szőke tincseket óvatosan arrébb simítva kereste a zöld szemeket. Mikor találkozott a pillantásuk igazán megsajnálta a lányt és legszívesebben magához ölelte volna annak érdekében, hogy eloszlassa a pánikot, ami felgyülemlett benne. Mert tisztán látta, hogy Jade zöld szemeit elöntötte a félelem bénító sugara.

• Én… nekem… klausztrofóbiám van – nyöszörögte Jade halkan, mintegy megmagyarázva a saját, kissé heves reakcióját.
• Értem, nem kell aggódnia, már dolgoznak a problémán és nemsokára kijutunk innen – biztosította a lányt Elijah. Egy hűvös pillantást vetve a liftajtóra mintha az tehetne szomszédja felmerült félelméről. Ami persze részben igaz is volt.
• Ha elmegy az áram, akkor még egy darabig itt leszünk, mivel a szerelés mindig sokáig eltart – szipogott fel Jade, de igyekezett rá, hogy ne sírja el magát és arcát visszahajtotta a térdére, mivel a falak ismételten nagyon közeledni kezdtek hozzá. A következő pillanatban már csak azt érezte, hogy valaki leül mellé és magához húzza őt. A lány pedig védelmet keresve szorította az arcát Elijah mellkasának és már az sem igazán érdekelte, hogy így a kényelem szempontjából a férfi ölébe kellet ülnie. Pedig más esetben egyértelműen zavarban lett volna e miatt. De most nem, mivel a gondolatait még mindig az egyre szűkösebbé váló tér töltötte ki. Közben ennek elűzése érdekében belélegezte szomszédja illatát, ami a friss fahéjat idézte és nagyon is kellemes volt számára. Kezeit a kényelmes helyezkedés szempontjából megtámasztotta a férfi mellkasán, sőt kissé bele is kapaszkodott annak mellényébe.
• El is felejtettem, hogy milyen elmaradott néha a technika ezen irányú fejlődése – jegyezte meg Elijah annak érdekében, hogy elterelje a karjaiban lévő lány figyelmét a félelméről. Kicsit kényelmetlen volt számára a helyzet elvégre ő csak megvigasztalni akarta Jade-et, közben azonban nem hitte volna, hogy az annyira fél, hogy nem fogja beérni az ölelésével, hanem egyből az ölébe ül. Mindenesetre az egyik kezét Jade hátára tette a másikat meg egy ideig habozva a levegőben tartotta majd a lány combjára helyezte a kényelmesebb fogás érdekében. Persze tehette volna annak csupasz térdére is, de az még intimebb lett volna. Kissé rosszallóan gondolt saját magára azért, mert a helyzet ellenére igazán élvezte azt, hogy Jade szorosan hozzá simult. Ennek hála közvetlen közelről tudta belélegezni az illatát, amiről a liliom jutott az eszébe. Nem értette, hogy hogyan is lehet ennyire kicsinyes ebben a helyzetben, hogy magára és önön vágyaira gondol, holott a lánynak nyilván udvarlója van és most csak a félelme csillapítása érdekében kereset vigaszt annál a személynél, aki elérhető közelségben van. Elijah ennek erősen ellentmondva igazán kételkedett abban, hogy máshoz is így odabújt volna a lány, mivel mindezt inkább annak tudta be, hogy szomszédok és ezért könnyebben megbízik benne, mint ahogy azt másban tenné hasonló helyzetben, akkor is még alig két napja találkoztak először. És egyáltalán nem tudta, hogy ezekre a gondolatokra miért is fájdul meg a szíve egy kicsikét. Elvégre tényleg nem vágyott kapcsolatra és ennek erősen ellentmondva mégis olyan helyzetbe sikerült kerülnie, hogy egy csodaszép lány bújik hozzá védelmet keresve. Azért igazán döbbenetes, hogy pont olyankor történik vele az ilyesmi, amikor elhatározza a nyugodt életet fog élni.

• Ha megenged nekem egy kérdést, akkor miért használta a liftet, hogyha tudta a félelmét ez iránt? – érdeklődte Elijah. Egyrészt, mert valóban érdekelte a válasz, másrészt, hogy ha beszélgetésbe elegyedik a lánnyal, akkor annak talán sikerül háttérbe szorítania a félelmét. Jade a férfi mellkasáról felpillantott a mogyoróbarna szemekbe. Kezeit azonban nem emelte el annak mellkasáról és az őst sem igazán zavarta a lány apró kezeinek az érintése, sőt mondhatni nagyon is jól esett neki.
• Én… csak beszélgetni szerettem volna önnel – jegyezte meg a lány tétován.
• Csakugyan? – húzta fel a szemöldökét az ős.
• Igen, tegnap elküldött és… szerettem volna még beszélgetni önnel úgy, hogy ne tudja kimenteni magát – szedte össze a bátorságát Jade. Nem tudta, hogy mi teszi, de úgy vélte a falak már nem akarnak közeledni felé.
• Sajnálom, ha udvariatlan lettem volna – jegyezte meg Elijah udvariasan. Tényleg nem akarta megbántani a lányt csak akkor nem vágyott a társaságára, ám valahogy most itt a liftben kezdte meggondolni magát ezt illetően. Mégis miért érzem így magam a közelében?
• Nem volt az – rázta meg a fejét Jade elmosolyodva. – Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kellet hoznom csak azért, mert kiborultam – tette hozzá félénken.
• Semmi gond, ne kérjen olyasmiért bocsánatot, amiről nem tehet – nyugtatta meg a lányt a helyzetet illetően Elijah. Pár perc csönd következett ez után, amit egyikük sem igazán igyekezet megtörni. Jade a férfi mellényének egyik gombjára függesztette a tekintetét és zavartan kezdte azt babrálni a kezeivel. Tudta, hogy most neki szépen ki kéne szállni szomszédja öléből, összeszednie magát és heves pirulások között biztosítani a másikat, hogy többet nem fog ilyen zavarba ejtő dolgot elkövetni ellene, mégis… mégis egyszerűen nem akarta megtenni. Nagyon is kényelmesen érezte magát Elijah közvetlen közelében és most, a félelme csillapodásával, remélni kezdte, hogy jó sokáig el fognak húzódni az árammal kapcsolatos munkálatok. Elijah érdeklődve függesztette a lányra a tekintetét, aki továbbra is az ölében ült, de immár sokkal nyugodtabb állapotban, mint az előbb és nagyon úgy látszott, hogy nem igazán szándékozik felállni onnan. Amit az ős tulajdonképpen nem is igazán bánt.
• Elijah… - nézett fel zavartan az érintett mogyoróbarna szemeibe Jade, mert meg akarta kérdezni, hogy miért is él egyedül a férfi. Azonban közben valahogy kiment a fejéből, hogy ő bizony éppen annak ölében ül és, hogy ez által mennyire közel is vannak egymáshoz így szinte az ős ajkaira lehelte annak a nevét.
• Igen? – érdeklődte Elijah és ajkai akaratlanul is szinte súrolták Jade ajkait. Tetszett neki, ahogy a lány kiejtette a nevét, egyszerre volt lágy és sokat ígérő. A barna és a zöld tekintet találkozott és mindketten ugyan azt akarták. Mégpedig azt, hogy szűnjön meg közöttük az a kevéske távolság is, ami megmaradt. Azonban mielőtt bármelyikük is megtehette volna az utolsó lépést ennek érdekében a lift pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy folytassa az útját felfelé. Jade zavartan elkapta a pillantását Elijah mogyoróbarna szemeiről, majd elpirulva felállt, megigazította a szoknyáját és a kissé felgyűrődött blúzát. Valahogy az áramszünettel érkezett fesztelen viselkedése eltűnt és a lábujjától a fejetetejéig elpirult. Nem is értette, hogyan is viselkedhetett így. Főleg, hogy ez által majdnem csókolózott a férfival úgy, hogy semmit sem tud róla. Ennek ellenére a szíve hevesen dobogott és mindenegyes porcikájával azt kívánta, hogy bárcsak kitartott volna még egy ideig a váratlan áramszünet. Az ős is felállt, kimért mozdulatokkal söpörte le a zakójáról a láthatatlan szöszöket, valamint kisimította az ingét és a mellényét is. Úgy téve mintha az előbb nem történt volna semmi érdemleges és nem azt fontolgatta volna, hogy birtoka veszi azokat a hirtelen nagyon kívánatossá váló ajkakat. Valamint a meg nem történt esemény miatti csalódottságát is igyekezet legyűrni magában. Elvégre nem veszítheti el a fejét csak azért, mert egy vonzó fiatal nő az ölében ült pár percig. Ennek ellenére a gondolatai folyamatosan a majdnem csók körül jártak.

A lift egy pityegéssel jelezte a benne tartózkodóknak, hogy végre megérkezett. Elijah udvariasan maga elé engedte a lányt, aki lehajtott fejjel sétált ki a férfi előtt. Ennek köszönhető szinte beleütközött egy másik személybe.

• Bocsánat – hebegte Jade felpillantva.
• Semmi gond, kisasszony – vigyorgott rá a férfi nyájasan, kivillantva hófehér és nagyon is vakító fogait. Elijah-nak nem volt szimpatikus a velük szemben megjelent személy, így egy könnyed mozdulattal karolta át Jade derekát és húzta őt magához. Sejtette, hogy bárki is legyen az, aki miatt a lány így kiöltözött az nincs itt, mivel biztosra vette azt, hogy nem az elütök lévő személy az. Valamiért nem akarta, hogy a lány itt maradjon az ismeretlennel pont azért, mert érezte, hogy egy bajkeverővel van dolga, az ilyen alakokat pedig jobb volt vagy azon nyomban megölni vagy nagy ívben elkerülni. És mivel előbbit nem igazán szándékozott Jade szeme láttára, inkább utóbbit választotta.
• Elijah? – fordult zavartan az ős felé Jade. Nem értette, hogy miért húzta őt magához a szomszédja, de jól esett neki a karjai védelmében lenni. Különösen úgy, hogy a velük szemben lévő személytől kirázta a hideg, akkor is, ha az csak pár szót mondott neki, mert mindennek megerősítésére valami nagyon is fenyegetőt érzett és határozottan nem Elijah felől.
• Menjünk, Jade – irányította a lány az étterem bejárata felé az ős. Szándékos tegezésre váltva annak érdekében, miszerint bárki is legyen a másik az ebből meg tudja, hogy a lány az ő védelme alá tartozik. Elijah nem tudta, hogy ember, avagy természet feletti lény e a velük szemben lévő személy. Ha utóbbi is lett volna úgy látszott, hogy nem tudja, hogy ki is ő, mivel akkor ebben az esetben egyszerűen csak félreállt volna az útjából, a helyett, hogy keresztezi azt. Vagy ha valamilyen ostoba indítatásra mégis megteszi, akkor egyszerűen csak bocsánatot kért volna a zavarásért. Azonban egyik sem történt meg. Így Elijah úgy vélte, hogy a velük szemben lévő férfit egyszerűen csak nem érdekelte az, hogy kicsoda is ő, ami azért elégé zavaró volt. Mindenestre legyen bárhogy is egyáltalán nem akarta azt, hogy a kelleténél több ideig legyen Jade közelében.
• Jade? Csak nem Jade Weston? – intézte a lányhoz a szavakat az ismeretlen idegen közelebb lépve.
• Ismerjük egymást? – kérdezte Jade erősen kételkedve ennek a lehetőségnek a valószínűségében.
• Oh, hát tényleg kegyed lenne az… Micsoda szerencse! Mi nem ismerjük egymást, viszont a bátyjával találkoztam már az egyik munkája kapcsán – engedett meg egy futóan fenyegető mosolyt az idegen.
• Valóban? – kérdezte a lány holott már szabadulni akart a férfi társaságától. Elijah is hasonlóan érzett és ezért aztán bátorkodott közbeszólni a beszélgetésbe. Egyrészt, mert sértette őt az, amit a férfi az ő jelenléte alatt megengedte magának. Másrészt mivel a beszélgetés előrehaladtával egyre erősebben akarta Jade-et távolt tartani az ismeretlen személytől.
• Mennünk kéne, mert az áramkimaradás miatt már így is késtünk az asztalfoglalással – jegyezte meg az ős a maga kimért és ellentmondást nem tűrő stílusában.
• Igen, persze, bocsásson meg, de mennünk kell – fordult az ismeretlen felé Jade örülve, hogy Elijah-nak ilyen hatásos kimentő ötlete támadt a számukra. Habár lassan kezdett eljutni arra a szinte, hogy egyszerűen csak lelépett volna, de ennek ellenére azért, maradt, mert valamiért biztosra vette, hogy szomszédja megvédeni őt, bármi is történjen.
• Még egy percre, átadna a bátyának egy üzenetet? – lépett a pároshoz még közelebb a férfi. Mire a lány automatikus simult még jobban az őshöz.
• Mi lenne az? – kérdezte Jade.
• Peter Thomson üdvözli őt és, hogy legközelebb próbáljon, meg sokkal jobban ügyeli a részletekre, mert ha nem teszi, akkor azok néha visszafelé sülnek el és sajnálatos módon egyértelműen az ő kárára – jegyezte meg a férfi, majd könnyedén beszállt a liftbe és távozott. Jade nem tudta, hogy mire is célzott az ismeretlen, viszont azt határozottan tudta, hogy ez egy fenyegetés volt. Istenem, Jason, mégis mibe keveredtél? Elijah komor pillantással nézett a bezárt liftajtóra, ahol az előbb Peter Thomson eltűnt. Nem tudta, hogy kicsoda is a férfi, mégis nagyon ellenszenves volt a számára ő maga is, valamint a mondanivalója sem nyerte el a tetszését. Főleg az a rész, hogy megfenyegette Jason-t, valamint ami még fontosabb volt számára általa Jade-et is. És az ő szomszédjait senki sem fenyegesse!

• Sajnálom az előbbi közvetlen hangnemet, de a helyzet szempontjából ez volt a legmegfelelőbb – jegyezte meg Elijah megtörve a férfi távozásával beállt csöndet és habozva elengedte a lányt is.
• Semmi gond, sőt én örülnénk annak, hogyha tegeződnénk – kényszerített az arcára egy mosolyt Jade. Azért esett nehezére ezt tenni, mert aggódott Jason újabb húzása miatt, de nem akarta, hogy szomszédja sajnálja őt.
• Hasonlóan érzek én is ezzel kapcsolatban – biccentett az ős. – Megtudhatnám, hogy a testvéred mikor érkezik vissza? – érdeklődte Elijah udvariasan, hogy addig is figyelhessen a lány épségére és Jason hazatértével felajánlhassa a segítségét.
• Még három nap – válaszolta Jade halkan.
• Értem – biccentett Elijah. - Előre bocsánat a tapintatlanságom miatt, de nem látok senkit, aki rád várna, gondolom az étteremben beszéltél meg találkozót valakivel, így nem lenne tanácsos még tovább várakoztatni az illetőt, mert már így is késtél – mondta az ős kimérten. Egyszerűen el sem hitte, hogy ilyen nagyon a nehezére fog esni az, hogy ezt kimondja, mivel különös módon kezdte élvezni a lány társaságát. Ugyanis szíve szerint nagyon is sokáig állt volna még itt Jade-el, sőt szívesen lett volna az a szerencsés, akivel vacsorázik, de tudta, hogy olyan szerencséje úgy sincsen, hogy az illető nem jön el. Elvégre ki nem lenne szívesen egy ilyen csodálatos teremtéssel?
• Azt hiszem félreértettél valamit – pirult el ismételten Jade. Szomszédja kérdő tekintetét látva megválaszolta a fel nem tett kérdést. – Nem lesz találkozom senkivel, csak vásárolni jöttem és akkor… megláttalak téged. Mondtam neked, hogy beszélgetni szerettem volna veled és ezért utánad jöttem – vallotta be a lány és ezután a cipőjének szentelte minden figyelmét, mivel ez úgy hangzott, mintha követte volna a férfit.
• Ez esetben remélem, csatlakozol hozzám vacsorára – ajánlotta Elijah önmagát is meglepve ezzel a tettel. Ugyanis nem is igazán tudta, hogy miért teszi ezt. Eddig egymaga akart lenni távol mindenkitől és most felajánlja a szomszéd lánynak, hogy tartson vele. Érthetetlen, mégis ez akarta. Mindennél jobban.
• Biztos? – pislogott csodálkozva Elijah-ra Jade.
• Biztos – felelte a férfi határozottan és udvariasan felajánlotta a lánynak a karját, aki boldogan elfogadta azt.