13. fejezet

Kettő elment vadászni…

„Megtanultam, hogy mert én nem látok valamire más magyarázatot, az még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Az csak azt jelenti, hogy én nem látom.” Harlan Coben

Jade kellemesen megnyugtató érzéssel a szívében ébredt, mivel érezte, hogy Elijah karjai biztonságot, valamint védelmet adóan körbe ölelik őt. A fahéj illat is ismerősen köszöntötte őt, amit mosolyogva lélegzett be még jobban és közelebb fészkelt magát az őshöz.

• Jó reggelt kedvesem – dünnyögte Elijah azon a finoman bizalmas hangján a lány liliom illatú hajába.
• Neked is Elijah – motyogta Jade kedvesen. – Ugye nem ébresztettelek fel? – tette hozzá aggodalmaskodva felpillantva a mogyoróbarna kifürkészhetetlen, ám mégis figyelmességet tükröző szempárba.
• Nem, már fent vagyok egy ideje – biztosította a lányt az ős. Ugyanis ő maga is nemrég ébredt fel csak egy ideig még élvezte a békét és a nyugalmat, amit Jade közelségének hála szinte ráragadt. Ezer éve alatt nem igazán volt erre alkalma különösen úgy, hogy legtöbb idejében testvéreinek a biztonsága lebegett a szemei előtt, valamint ügyelt a mindig kirobbant veszekedések igazán gyakori, bár teljesen eredménytelen csitítására is. Az ős Jade mellett döbbent rá igazán, hogy testvérei annyira lekötötték a figyelmét, hogy saját magára nem is igazán jutott ideje. Ami azért kissé rosszul érintette őt. Nem mintha bánta volna, hogy testvéreivel volt, most viszont szeretett volna változtatni ezen. Ezért volt az, hogy segíteni szeretett volna Kolnak, mert tudta, hogy ha testvérei viszonyi rendeződnek, akkor lesz képes a sajátjával foglalkozni teljes szívvel. Nem mintha most nem ezt tenném, de egyszerűen nem figyelni rá teljesen lehetetlen és természetesnek érzem azt, hogy itt van velem, gondolta Elijah Jade zöld szemeiben pillantva. – Volt még rémálmod? – érdeklődte az ős gondoskodóan a lány arcára simítva az egyik kezét. Ő maga igazán éber alvó volt és nem igazán vette észre, hogy Jade rosszat álmodott volna, de ettől függetlenül előfordulhatott volna. Főleg, mivel sejtette, hogy a lány még a rémálmait is csöndes beletörődéssel és kívülről nem látszó belső vívódással kezeli. Elijah igazán értékelt, hogy Jade elárulta ezt neki, mert ez mutatta meg igazán, hogy mennyire megbízik benne. Amivel az ős egyáltalán nem akart visszaélni.
• Nem, nem volt – válaszolta a lány megkönnyebbülten. - A tanácsodat is meg szerettem volna fogadni csak az a máglya dolog annyira fájdalmasan érintett, hogy nem tudtam nem oda figyelni – tette hozzá kissé bűntudatosan.
• Tudom, hogy sikerülni fog, ha majd megpróbálod – válaszolta Elijah tárgyilagosan. Jade bólintott, bár ő maga nem igazán volt biztos benne, viszont megbízott az ős tapasztalatában. Erről ismét eszébe jutott az, hogy mennyire örül a férfi közelségének, a finom fahéj illatának. Tétován pislogott fel az őt figyelő szempárba, aztán egy óvatos, félénk csókot adott az ősnek. Aki elmosolyodott és a lányt szorosan magához húzva viszonozta azt. Tudta, hogy milyen jelentőségteljes dolog az, hogy Jade maga kezdeményezett felé. Ő meg igazán nem akarta sietetni. Hagyta, hogy szokásával ellentétes módon ne az esze, hanem az érzései, a szíve irányítsák a tetteit. Annak ellenére, hogy több, mint ezer éves volt, még nem igazán volt alkalma megtapasztalni az őszinte ragaszkodás ezen formáját, a figyelmet, a vágyat és a feltétel nélküli elfogadást. Jade hasonlóan érzett, mint Elijah. Eddig a testvérén és Lily-n kívül nem igazán volt olyan személy, aki ennyire fontos lett volna neki, mint most az ős. Akinek a közelsége sok, eddig számára teljesen ismeretlen érzést ébresztett fel benne. Akár egész nap belefeledkeztek volna egymás közelségével, ha nem zavarja meg őket valami.

Ez a valami, valójában valaki volt. Név szerint Lily. Aki röviden, ám nagyon is határozottan kopogtatott Elijah szobájának ajtaján, mivel Koltól szerzett értesülései alapján a húgaként szeretett személy itt tartózkodott. És ezért aztán a nő jobb ötletnek tartotta azt, ha ő megy a lány keresésére, mint Jason, aki továbbra is boldog, ám nagyon is morgós tudatlanságban éldegélt. Mivel továbbra is kategorikusan elvetette azt, hogy húga és Elijah együtt aludnának. Tehát amikor Lily a várakozástól türelmetlenül benyitott Elijah szobájába abban a páratlan látványban volt része, hogy a meglehetősen összegabalyodott Jade-et és Elijah-t pillantson meg. Akik szinte észre sem vették őt. Még a környezetére mindig odafigyelő Elijah sem. Na, ezt nevezem, gondolta Lily és szélesen elvigyorodott.

• Bocs nem akartam zavarni. Jade, Kol azt fecsegte, hogy itt vagy – köszörülte meg a torkát a nő várva, hogy észrevegyék.
• Nem fecsegtem – méltatlankodott az érintett a nő mögött állva. Ugyanis előre várta, milyen képre fog benyitni a nő, amit egyértelműen nem akart kihagyni. Jade és Elijah közben szétrebbentek. A lány elpirulva pislogott az ajtóban állókra. Az ős viszont meglehetősen bosszús volt. Elsősorban Kolra, aki feltűnően vigyorgott, másodsorban Lily-re, aki rájuk nyitott. Magánélet is létezik a világon vagy tévedek?
• Valami probléma van? – érdeklődte Elijah a helyzettől függetlenül szokásos kimért hangján.
• Nem, igazán ne is zavartassátok magatokat – legyintette Kol, aki levetette magát Jade mellé az ágyba. – Én is kapok jó reggelt puszit? – csücsörítette a száját a fiatalabb ős.
• Kol, mintha tegnap megbeszéltünk volna valamit és ha nem szeretnéd, hogy bizonyos részletek kiderüljenek azt ajánlom, hogy fog vissza magad… – figyelmeztette testvérét, mivel tudta, hogy az valóban nem szeretné, ha pillanatnyi lelkizős állapota bárki számára kiderüljön és Elijah ebben a helyzetben más választása nem lévén ezzel hozakodott elő. Tudva, hogy minden más teljesen hatástalan lenne.
• Gonosz vagy – duzzogta öccse.
• Tudom, hogy ez neked felér egy lehetetlen küldetéssel, de azért, ha lehetséges lenne, akkor tényleg próbáld meg – tette még hozzá Elijah figyelmen kívül hagyva testvére közbeszólását.
• Jason? – nézett kérdőn Lily-re Jade. Kollal kapcsolatban lassan már semmin sem lepődött meg. Ezért nem is vette komolyan annak felvetését.
• Pakol – érkezett a szórakozott felelet a nőtől. Szóval Elijah és Jade talán tényleg többet tettek, mint egyszerűen aludtak. Nem, ez azért túlzás, nem hinném, hogy Elijah kihasználná Jade-et. Ragaszkodik hozzá és lehet, hogy ettől kissé megborult az állítólagos végtelen nyugalma. Az érzelmek valóban mindent felülírnak, gondolta Lily. Aki a húgaként szeretett személy egyre erősebb érzéseiben természetesen teljesen biztos volt.
• Hogy? – adott hangot meglepődésének a lány. Azt hitte, hogy testvére és Lily megértették tegnap, hogy ő azt szeretné, ha maradnának. Ezért most nem igazán értette, hogy bátyja miért is pakol. Mert nem igazán hitte, hogy Jason a házban lévő bútorokat pakolná csak azért, mert olyan kedve van. Azt már annál inkább, hogy mérgében kissé átrendezi a berendezést, de Jade tisztában van azzal, hogy akkor Lily nem így fogalmazott volna.
• Gyere lent elmondom – ajánlotta a nő. Jade az ágy végébe csúszott és követte a fogadott nővéreként szeretett személyt le a nappaliba. Magára hagyva a két őst.

• Ketten maradtunk – jelentette ki a teljesen nyilvánvaló tényt Kol.
• Ha nem mondod, akkor nem jövök rá – emelte a plafon felé a pillantását Elijah szárazon igazat adva öccse állításának. Testvére mostanában tényleg gyerekesen bosszantó volt.
• Ugye nem zavartunk meg semmit? – kérdezte a fiatalabb ős csevegő hangnemben.
• Kol nem lehetne, hogy esetleg, de persze a világért se vedd parancsnak mi lenne akkor, ha Niklaust tüntetnéd ki a… figyelmeddel? Ha már Rebekah és te ilyen borzalmasan összevesztettek az iskolában történteken – érdeklődte az idősebb ős sóhajtva és felállt az ágyból azzal a célzattal, hogy felöltözzön és remélte, hogy öccse akkor magára hagyja. Számítása utóbbi szempontjából nem igazán vált be.
• Nem hiszem, hogy ő még egy ideig szívesen látna engem, főleg úgy, hogy elvettem a kedvenc kis karóit. Rebekah meg igazán megérdemelte, hogy piszkáljam egy kicsit – válaszolta Kol hátát könnyedén az ágy háttámlájának vetve és egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki éppen távozni akarna ebben a pillanatban, vagy szándékozik hamarosan.
• Véleményem szerint a húgunkkal kapcsolatban erős tévedésben vagy. Ami meg a másik dolgot illeti… igazán megemlítheted volna – jegyezte meg Elijah tényközlően célozva az ezüst karók elvételére, amik a fehér tölgyfa hamujával kiegészítve ideiglenes és igazán kényszerű alvásra küldték volna őket. Közben precíz mozdulatokkal kiválasztotta a mai napi ruháit.
• Sajnálom egyszerűen kiment a fejemből – vont vállat öccse könnyedén és ártatlanul rápislogott testvérére.
• Természetesen – ismerte el az idősebb ős, aki tudta Kol szánt szándékkal nem tett említést a karókról.
• Jade-nek rémálmai vannak? – kíváncsiskodott a fiatalabb testvér elkomolyodva, mivel nagyon is jó hallásának köszönhetően hallotta bátyja és a lány beszélgetését. Igazán szeretett volna segíteni Jade-nek, főleg mivel a lány is ezt tette vele.
• A hallgatózás nem igazán szép tulajdonság – fedte meg testvérét Elijah.
• Lehet, de igazán nem tagadhatod, hogy hasznos – ismerte el Kol vigyorogva, mivel egy cseppet sem érezte magát bűnösnek ezért. - Szóval? – kérdezte remélve, hogy bátyja megosztja vele azt, amit tud és akkor ketten talán többre jutnak ebben a kérdésben.
• Rémálmai vannak arról a temetőről, ahol a nagymamája és a szülei nyugszanak, valamint tegnap már egy égő máglyát is látott ott – árulta el Elijah tömören.
• Igen, ezek a temetők életben sem hagyják békén az embert. Csak a gond van velük – válaszolta Kol bosszankodva. - Amikor elvittem a barlangrendszerhez, akkor is rosszul lett, mert arra felé akartam kivinni. Teljes pánikroham. Eléggé aggasztó – idézte maga elő a fiatalabb ős homlokráncolva a történteket.
• Mennyire viselte rosszul? – kérdezte Elijah élesen. Nem szerette volna, ha öccse hirtelen támadt múlt iránti érdeklődése miatt Jade-nek valami bántódása esne.
• Nagyon. Belém kellett kapaszkodnia, mert már járni sem bírt a végén és alig kapott levegőt, a szemei is fénylettek. Szerinted miért van? – húzta fel a szemöldökét értetlenül.
• Nem tudom, de ki fogom deríteni – közölte az idősebb ős.
• Azért igazán érdekes. Nem gondolod? – sétált bátya mellé Kol.
• Jade maga is az – mosolyodott el Elijah halványan.
• Tudom, én is így vélem – veregette hátba bátyát Kol, aztán könnyed léptekkel elhagyta a szobát. Testvére pár pillanatig még utána bámult aztán úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy felöltözzön.

• Jó reggelt – köszöntötte Jade a nappaliban fel alá járkáló bátyját, aki láthatóan igyekezett bepakolni a legtöbb fegyverét az egyik nagy táskába. - Történt valami? – érdeklődte a lány a táska felé intve. Remélve, hogy most már megtudja, hogy Lily miért tört rá és Elijah-ra.
• Mint látod Jason túllépet a kényszeresen saját magára mért szobafogságból ugyanis munkánk akadt és mennünk kell – jegyezte meg Lily csúfondárosan a Weston fiúra pillantva. Tudva, hogy annak továbbra sem áll szándékában elmondani Jade-nek, hogy mit is csinálnak pontosan.
• Akkor én itt maradok – jelentette ki Jade határozottan.
• Más esetben azt mondanám, hogy ezt pont az a helyzet, ahol nem kell efelől döntenünk, mivel annyira magától érthetődő a helyzet, hogy haza mész. Viszont tekintettel arra, hogy Peter Thomson keres minket és, mert tegnap már belegyeztem igen. Te itt maradsz – morogta Jason bosszúsan. Egyszerűen nem akarta húgát egy vámpírtanyán hagyni. De tisztában volt azzal, hogy itt még mindig nagyobb biztonságban van, mint a tulajdon otthonukban lenne tekintettel arra, hogy talán két ősi vámpír – Kolt azért számolta ide, mert úgy vélte ennyivel igazán tartozik az ős – és Damon Salvatore - akit már fel is hívott, hogy sürgősen jöjjön át hozzájuk - figyelni fognak a húgára és talán elég testőrség lesznek bármilyen esetleges támadás kivédésére.
• És mit is csináltok pontosan? Gonosz természetfeletti lényeket öltök meg? – érdeklődte Kol, Jade mellé lépve.
• Ez egy magánbeszélgetés, ha nem vennéd észre – pillantott Jason bosszankodva az ősre.
• Igazán ne zavartassátok magatokat miattam – rántotta meg a vállát Kol könnyedén. – Elvégre szinte egy család vagyunk – tette hozzá ártatlanul pislogva és bizalmasan átkarolta Jade vállát.
• Azt ajánlom, hogy most rögtön vedd le a kezed Jade-ről szépfiú – jelentette ki Lily határozottan. Nem tetszett neki, hogy az ős zavarba hozza a húgaként szeretett személyt. Akkor sem, ha ő is sokszor tette ezt. Elvégre, ami számára megengedett az nem jelenti azt, hogy más is megteheti. Jason örült neki, hogy a nő végre kiáll mellette. Már éppen ideje volt, gondolta a Weston fiú.
• Szeretem a barnákat… minden értelemben – vigyorodott el Kol kihívóan. Soha sem tudta megállni, hogy egy ilyen megjegyzést ne reagáljon le a maga sajátos módján.
• A munka miatt ugye nem lesztek veszélyben? – érdeklődte Jade aggódva más felé terelve a beszélgetést.
• Nem, könnyű lesz, egy nap alatt megoldjuk és holnapra már vissza is érünk. De sajnos mindketten kellünk hozzá – húzta el a száját Jason, mivel annak tényleg jobban örült volna, ha egyikük itt marad Jade mellett. – Addig remélem, nem okoz gondot a számotokra, hogy a kis testvéri civakodásotok közepette vigyázatok Jade-re – intézte szavait kelletlenül Kolhoz, valamint a lépcsőn szokása szerint kifogástalanul lesétáló Elijah-hoz.
• Természetesen nem. Hiszen a szavamat adtam – válaszolta Elijah udvariasan. - Segítségre nincs szükségetek? – érdeklődte azért segítőkészen.
• Nem, elboldogulunk – hárította az ajánlatott Jason meglehetősen normális hangnemben. Csak egy sima munkáról volt szó, ami sajna könnyedsége ellenére mégis igényelte mindkettőjük jelenlétét és nem szerette volna, ha az ősök, vagy akár más megtudja, hogy mit is csinálnak ők a tulajdonképpeni vadászaton kívül.
• Biztos? – pislogott rá testvéreire Jade aggodalmasan. Igazán nem szerette volna, ha bajuk esik.
• Persze, hogy biztos – horkantotta Lily magabiztosan. Jason pedig egyetértően magához vette a táskáját. Jelezve, hogy indulásra készen áll és igazán mehetnének, hogy lehetőleg minél előbb vissza tudjanak jönni a munka végeztével.

Jason betette a csomagjaikat a kocsiba. Jade addig megölelt Lily-t.

• Aztán tényleg vigyázzatok rá, mert én is tudok olyan mérges lenni, mint Jason – közölte a két őssel egy sötét pillantás kíséretében a nő.
• Vigyázok rá, mint a szemem fényére – ölelte át Jade vállát Kol vigyorogva.
• Minden rendben lesz – biztosította a nőt Elijah és halvány mosollyal konstatálta, hogy Jade kibontakozott öccse fél-öleléséből és megfogta az ő kezét. A fiatalabb ős apró szomorú ajakbiggyesztéssel reagálta le a váltást.
• Ajánlom is, mert ha nem, akkor aztán tényleg nem leszek kedves – fenyegetőzött a Weston fiú morcosan.
• Mert eddig aztán tényleg az voltál – közölte Kol szem forgatva, mivel egy ilyen magas labdát nem lehetett nem lecsapni.
• Adj rá még egy okot és meglátjuk – húzta össze a szemöldökét Jason mérgesen.
• Már a kora reggelt fenyegetőzéssel kezded? Ezt nevem eredménynek és még csodálkozol, hogy van olyan, aki meg akar ölni – jegyezte a megjelenő Damon cinikusan, aki éppen akkor ért oda a házhoz. Ugyanis Jason felhívta, hogy tegye meg neki ezt a szívességet. Az idősebb Salvatore úgy vélte nem rossz ötlet és talán Jade eltudja neki mondani, hogy a drága testvérkéi mit is csinálnak. Viszont, ha nem az sem gond, mivel számára minden jobb lehetőség volt, mint az, hogy a Gilbert házba menjen, ahol minden halott legjobb barátjára emlékeztette. És ezért aztán még Kol idegesítő jelenlétét is hajlandó volt elviselni csak azért, hogy a másik számára egyértelműen nem opcionális lehetőséget ne kelljen megtennie.
• Pont időben – címezte szavait Lily gúnyosan a vámpírhoz.
• Tudhatnád, hogy pontos vagyok – válaszolta az idősebb Salvatore célzatosan, de azért kissé óvatosan is nehogy a nő még puszta véletlenségből le találja őt lőni. - Valamilyen szívességről csicseregtél a telefonban, ajánlom, hogy fontos legyen – szögezte le Damon a Weston fiú felé fordulva.
• Jade figyelj, tudom, hogy Damon kissé undoknak látszik, mivel az is, de igazán megbízható és szeretném, ha behívnád őt, hogy tudjon rád vigyázni - fogta meg húga kezét Jason azért, hogy meggyőzze őt ennek a lépésnek a szükségességéről.
• Jason, itt állok melletted vagy talán nem tűnt fel? – jegyezte meg az idősebb Salvatore szarkasztikusan.
• Damon nem kell ide, ha itt vagyunk mi – vágta rá Kol sértetten. Jade a hallgatag Elijah-ra pillantott, aki jóváhagyólag biccentett. Annak ellenére, hogy a vámpír tényleg nem volt egy jótékonysági szervezet, attól még valóban jól is jöhet a segítsége, valamint így lesz alkalma megtudni, hogy Klaus mennyire is van jóban a vámpírral.
• Rendben, bejöhetsz a házba Damon – mosolyodott el Jade az érintettre nézve.
• Biztos nem kell segítség? – kérdezte Elijah a két vadászhoz lépve.
• Nem, megleszünk, de tényleg értékelem, hogy felajánlod – válaszolta Jason határozottan.
• Ne már – morogta közben Kol kedvtelenül összefonva a karajait a mellkasa előtt. Ugyanis neki egyáltalán nem tetszett, hogy Damon is csatlakozik hozzájuk.
• Kol ne legyél ilyen barátságtalan – tette a fiatalabb ős karjára a kezét Jade. Kol a lányra nézett és aprót bólintással jelezte, hogy megpróbálja visszafogni magát. Damon látta a kis közjátékot, ami Jade és a fiatalabb ős között folyt. A felől semmi kétsége sem volt, hogy a lány puszta barátságosságból próbálta csitítani Kolt, viszont az ős, mintha már kissé máshogy viselkedett volna, mint ahogy egy baráttal szokás. De lehet, hogy csak kézelődöm, gondolta Damon elmerengve. Jade szorosan megölelte a bátyját is, aki ezután Lily-vel együtt beszállt az autóba.
• Azért majd hozzatok magatokkal valamilyen szuvenírt, bárhová menjetek is a kis titokzatos munkátok kapcsán, amit nem akartok elárulni nekünk – integetett Kol immár újra visszanyert lelkesedéssel. Jason szimplán csak elfintorodott ezt hallva, Lily meg a nem tetszés egyezményes jelét mutatta az ős felé.
• Imádom a stílusát – mormolta Damon felröhögve. Aztán Jason és Lily elindultak. Kol a házba vonult azért, hogy igyon egy kis vért. Damon nem zavartatta magát és követte az őst.
• Ne aggódj kedvesem, a testvéreid rendben lesznek – húzta magához Jade-et Elijah.
• Tudom, csak aggódom értük – ölelte meg szorosan az őst, aki a lány fejére helyezte az állát. Elijah karjai a derek körül és szokásos fahéj illata igazán megnyugtatóak voltak a számára és hitt abban, hogy testvéreivel valóban minden rendben lesz. Elvégre nagyon régóta végzik ezt a munkát és eddig mindig túlélték.

• Szerinted jó ötlet volt megkérni Damon-t arra, hogy vigyázzon Jade-re? – érdeklődte Lily élesen Jasontől, amint elhagyták Mystic Fallsot.
• Teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem és ezt te is tudod – felelte a Weston fiú határozottan. - Mert ha Elijah-nak hirtelen fontos dolga akad, akkor nem igazán lennék nyugodt azzal a tudattal, hogy Jade Kolra van bízva, aki teljesen szeszélyes – tette hozzá bosszankodva.
• Mert Damon nem az – gúnyolódott a nő, de belül igazat adott a másiknak. Csak az idősebb Salvatore-val kapcsolatban nem tudta megállni, hogy ne tegye meg ezt a megjegyzést.
• Mert te nem ezt szeretted benne? – dobta vissza a labdát Jason vigyorogva.
• Ne mond ki még egyszer az „sz” betűs szót velem és Damonnel kapcsolatban, mert kapsz egy igazán szép és kedves testvéri verést – sziszegte Lily indulatosan.
• Nyugi, ne vedd magadra. Egyébként meg tudod, hogy a sofőrt nem szabad inzultálni különösen ilyen súlyosan fenyegető dolgokkal – emelte fel egyik kezét Jason már amennyire tudta, tekintve, hogy ő vezetett. Néha, vagyis a legtöbb esetben jobb volt nem feldühíteni a nőt.
• Nem veszem magamra, és ha vezetésben is cserélhetünk, ha sokáig folytatod még azt, amit most – vágta rá Lily sértetten.
• A legfontosabb egyébként is az, hogy Jade biztonságban legyen – mondta Jason komolyan.
• Igen, remélem két ős, egy hírhedten lobbanékony vámpír és már maga Mystic Falls elijeszteni Peter Thomsont attól, hogy megpróbálja ismét elfogni Jade-et – jegyezte meg a nő.
• Nem tudom, de ez az egyetlen dolog, amiért örülök annak, hogy Mystic Falls, Mystic Falls… úgy értem mindenki tudja, hogy ott az ősök szabályai érvényesülnek. Főleg Klausé, akivel aztán tényleg nem okos dolog kikezdeni – tette hozzá Jason egyetértően.
• Elijah szerintem beszélni fog vele Jade-ről. Úgy értem megkéri majd, hogy segítsen nekünk – vette fel Lily azt, ami nemrég eszébe jutott.
• Az nem jöhet rosszul, bár a sok ősvámpír már kezd aggasztó lenni – ráncolta össze a homlokát a Weston fiú, de húga biztonsága érdekében bármire hajlandó volt. Legyen szó, akár arról, hogy szívességet kell kérni a világ legrettegettebb vámpírjától.
• Nem érted – közölte a nő bosszankodva.
• Miért mire célzol? – forgatta meg a szemeit Jason, aki tényleg nem értette azt, hogy akkor Lily mégis mire gondol, ha nem erre.
• Klaus vajon tudja, hogy mit is csinálunk? – érdeklődte a nő lényegretörően.
• Kizárt! Úgy értem attól, hogy az átka miatt igazán belemélyedt mindenféle természetfeletti dologba, az nem jelenti azt, hogy mindent tud – legyintette a Weston fiú könnyedén.
• Nem tudom, legendákat azért hallhatott – vetette fel Lily a lehetőséget.
• Az ősi hibrid, aki bedől mindenféle legendának? Szerintem rossz úton tapogatózol, ha erre gondolsz – vetette ellen Jason, aki továbbra sem hitte, hogy Klaus tudna arról, hogy mit is csinálnak ők a vadászaton kívül.
• Az ősi ezer éves hibrid, akinek a gyerekkorában a legendák nem is voltak annyira legendák – vette ellen a nő gúnyosan.
• Ezzel, majd akkor foglalkozunk, ha szükséges. Most azonban a munkával kell törődnünk – mondta végül Jason, mert kezdett elege lenni ebből a témából, főleg úgy, hogy igazán nem örült volna ennek a lehetőségnek. Főleg a múltba történtek miatt.
• Nem értem, hogy Mary nővér mért nem hív egy boszorkányt helyettünk vagy egy sámánt – tért át a munka témára Lily is.
• Mert nagyitól tudja, hogy mi gyorsan megoldjuk ezt a fajta problémát – felelte a Weston fiú, aki továbbra sem örült annak, hogy el kellet jönni húga közeléből, ám bízott Damonben és bizonyos szinten Elijah-ban is. Kol azonban nagyon kívül esett ezen a hatáskörön.
• Persze, de igazán nem örülök neki, hogy be is kell olvadnunk – nézett az ölében lévő fityulára a nő morcosan.
• Szerintem jól fog állni, legalábbis, ha engem kérdezel – vágta rá Jason felröhögve.

Kol a konyhából a kezében egy pohárral vérrel sétált kifelé, amikor sajnos észre kellet venni, hogy Damon komolyan vette Jason kérését és Jade invitálást, ami által már kényelembe is helyezte magát a nappaliban.

• Tudod, Damon lehet, hogy Jade beengedett viszont én rajtad fogom tartani a szememet – jelentette ki összehúzott szemekkel az idősebb Salvatore-ra pillantva.
• Milyen figyelmes tőled, akkor remélem nem zavar az, hogy kiszolgáltam magam – emelte meg poharát a vámpír, ami már csak félig volt whiskyvel.
• Miért vagy itt? – kérdezte az ős gyanakodva.
• Mert Jason megkért rá – vont vállat Damon és egy lesajnáló pillantást vetett Kolra jelezve, hogy ez teljesen nyilvánvaló volt és nem érti, hogy miért kell ilyesmit kifejtenie.
• Igen, mert te kifejezetten az a típus vagy, aki ezt teszi, főleg most – válaszolta az ős szarkasztikusan.
• Hát igen, lételemem mások segítése – ismerte el az idősebb Salvatore szem forgatva.
• Tudom, hogy valami más okod is van rá és hidd el, hogy rá fogok jönni – jelentette ki Kol morcosan.
• Fel sem merül benned, hogy esetleg igazat mondok? – vetette fel a lehetőséget Damon.
• Azt mondod, hogy tényleg annyira jóban vagy a vadászokkal, hogy bármelyiknek tennél egy tőled nagyon is nagyvonalú szívességet? Remélem, megbocsátod, hogy ezt nehezemre esik elhinni rólad – jegyezte meg az ős erősen kételkedve abban, hogy erről van szó. De persze mivel Damon-ról volt szó - a rejtélyes és olykor őrült vadászok legjobb barátjáról - így talán mégis valószínű volt. Legalábbis bizonyos szempontból.
• És te miért teszed ugyan ezt? Azért, mert Jade a bátyját barátnője, vagy azért, mert neked is fontos lett? – érdeklődte az idősebb Salvatore gúnyosan és nagyon is lényegretörően.
• Mert te aztán értesz ehhez a témához – komorult el Kol arca mérgében. - Tényleg, hogy van a drága Elena? Élvezi a vámpír létet, ami Ric barátod halála óta megadatott neki? – csipkelődött tudva, hogy ez milyen fájó pont is Damon számára. Nála ez egy védekezési mechanizmus volt.
• Vigyázz mit mondasz, mert könnyen megismételhetjük azt, ami a fogadásotok tiszteletére rendezett bálon történt – válaszolta az idősebb Salvatore célozva ezzel arra, hogy ha szükséges ismét kitöri Kol nyakát.
• Igen, én is szeretném megint eltörni a kedves pultos fiú kezét – vigyorodott el Kol nosztalgikusan. – Egyébként meg ajánlom neked, hogy ne fenyegess, mert én nem vagyok Klaus, aki a puszipajtásod lett valamilyen lehetetlen indok miatt – tette hozzá negédesen, ám mégis érezhető volt benne a fenyegető él. Azt, hogy nem torkollott azonnali tettlegességbe a helyzet csak annak volt köszönhető, hogy Elijah és Jade beléptek a házba. Az idősebb ős vetett egy rendre utasító pillantást a két bent lévőre. Tudta, hogy nem lesz egyszerű dolog, de remélte, hogy azért megpróbálják visszafogni magukat. Legalább egy picikét.
• Gyere Jade reggelizünk – ragadta meg a lány kezét Kol ismét felvéve lelkes arcvonásait. A lány még visszapillantott Elijah-ra, aki bólintott felé jelezve, hogy nyugodtan tartson testvérével.

• Az öcséd nem egy mintha vendéglátó – közölte Damon az ott maradt őssel csak a tények elkerülése érdekében ezzel is jelezve, hogy nem ő kezdte a veszekedést. Amit Elijah nyilván hallott.
• Lehet, hogy nem az, viszont remélem tisztában vagy azzal, hogy nem szokása az üres fenyegetőzés – válaszolta az idősebb ős. Nem szerette volna, ha az idősebb Salvatore egy elvakult pillanatában ismét megöli az öcsét, mivel Jade jelenlétében nem akart ilyesmit kockáztatni, mivel a lányt már az is igazán megrázta, amikor Jason lelőtte Kolt és egyébként is csak most ismerkedik a természetfeletti világgal. Ezért aztán nem lenne valamit kellemes egyből a mélyvízbe dobni őt ennek kapcsán, bár Mystic Fallsi tartózkodása, már elve annak számított.
• Valahogy sejtettem, rátok egyébként sem igazán jellemző az ilyesmi – mondta Damon elhúzva a száját.
• Valóban azért vagy itt, mert segíteni szeretnél Jade védelmében? – érdeklődte Elijah a maga kimért stílusában. Ami mögött az volt kiolvasható, ha nem, akkor most mehet is, mert ha hibát vét meghal.
• Pontosan. Jason megkért rá és én bármennyire is ostobán hangzik tartozom neki – árulta el az idősebb Salvatore azt, hogy lényegében miért is van most itt.
• Hogy érted? – ült le vele szemben az ős, várva, hogy a vámpír megmagyarázza az ittlétének az okát. Mivel úgy vélte, hogy ezt még jobb most az elején tisztázni, mint később.
• Megmentette az életem és úgy illik, hogy viszonoznom kell neki ezt a szívességet – válaszolta Damon és elmerengett az akkor történteken.

Portland öt évvel ezelőtt

Damon Salvatore a már sötétedő kora esti órákban a várost járta. Keresve a megfelelő áldozatát, valamint tudta, hogy meg kell keresni egy boszorkányt is, aki ebben a városban lakott. Tulajdonképpen a boszorkány miatt érkezett ide. Akire azért volt szüksége, hogy az ő segítségével ki tudja deríteni, hogyan is hozhatná ki szerelmét Katherine-t, aki lassan száznegyven éve volt Emily megmentő varázslata következtében a régi templom alatti kripta rabja. Végül úgy döntötte, hogy a boszorkányt fogja megölni és nem fecsérli az idejét megfelelő áldozatok keresésével, így legalább két legyet üt egy csapásra, mivel nem igazán akarta volna a nő bárkinek is elmondja azt amit tőle kérdez. Tekintve, hogy szerelmének voltak haragosai, akik nyilván örömmel segítenének neki, hogy aztán megöljék az éhezéstől legyengült Katherine-t. Ezért is volt az, hogy Damon nem fordult öcséhez, Stefan-hoz. Ugyanis nem volt ostoba – bár ez senki sem állította róla és ezért aztán - tisztában volt azzal, hogy testvére egyrészről nem tud, arról, hogy ő a Bennet boszorkány segítésével megmentette egykori közös szerelmüket, másrészt Stefan soha sem kezelte jól az ilyen helyzeteket, sőt mindig sikerült elrontani őket. Mint ahogy azt a vámpírrá válásuk előtt is kiválóan bemutatta.

• Nem értem, hogy a boszorkányok miért nem tudnak rendesen beilleszkedni és normális boltokat nyitni – húzta el a száját Damon, amikor elért a kereset üzlet elé. Ami egy gyógynövény kereskedés volt, ez pedig a vámpír véleménye szerint igazán célzatos volt. Az idősebb Salvatore természetesen tisztában volt azzal, hogy régen ezért már rég megégették, vagy felakasztották volna a nőt. – Nem is értem hová fajult a világ – csóválta meg a fejét és benyitott a helységbe, amit az ajtó fölé helyezett csöngő már jelzett is.
• Segíthetek valamiben? – kérdezte a pult mögött lévő eladó nő, akiről Damon tudta, hogy boszorkány. Ha minden igaz, akkor pont az, akit keresett, ha meg nem akkor a vacsora. Legalábbis ha nem csapták be őt az informátorai, de ki hazudna az utolsó lélegzetvételével ilyen nagyot? Mivel a vámpír szükségesnek érezte, hogy megölje azt, akitől az értesülést szerezte.
• Remélem, hogy igen, mert igazán nagy utat tettem meg idáig. Portland igazán a világ végén van – fintorodott el az idősebb Salvatore.
• Miről lenne szó? – kérdezte a boszorkány.
• Szükségem lenne egy aprócska tanácsra. Az egyik barátom beragadt egy helyre és ki szeretném őt hozni onnan – vetette fel problémáját, amire már igazán régóta keresett megoldást.
• Attól tartok nem segíthetek neked – lépett hátra a boszorkány.
• Dehogy is nem – suhant volna a nő elé, de az a szokásos varázslatot vette be és a vámpír térde bukott a fájdalomtól.
• Amit kértél lehetetlen – közölte a boszorkány és a pult alól elővett egy karót és éppen lesújtott volna vele, amikor valaki lelőtte, de úgy, hogy a szíve helyén már csak egy szép, ám nagyon is mély lyuk maradt. Damon felállt és megmentője felé fordult.
• Velem sem volt valami segítőkész – válaszolta meg a kérdést a szőke hajú fiú tömören megmagyarázva az okot miért is lőtte le a boszorkányt.

Mystic Falls napjainkban

Damon soha sem felejtette azt, hogy a Weston fiú ilyen nagyon szívességet tett neki, akkor, amikor még nem is ismerték egymást. Aztán Damon meghívta a vadászt egy italra, aki elfogadta azt. Először meg akarta ölni a fiút, de persze ez nem lett volna valami hálás dolog és valamilyen ok miatt megkímélte. Azóta kölcsönösen segítik egymást mind információkkal, és ha szükséges, akkor máshogy is. Elijah így már értette, hogy az idősebb Salvatore-nak mégis mi oka van arra, hogy segítsen Jason-nek és általa Jade-nek is.

• Megtudtál valamit Peter Thomsonról? – tért át egy másik fontos témára az ős.
• Miből gondolod, hogy egyáltalán kerestem? – húzta fel a szemöldökét Damon kíváncsian.
• Damon, eléggé ismerlek ahhoz, hogy tudjam, megteszed ezt egy barátodért. És Jason, mint ahogy előbb elmondtad a barátod. Valamint biztos vagyok benne, hogy megkért rá… Jade érdekében mindenképpen – jegyezte meg Elijah az általa levont következtetést ehhez kapcsolódóan. Damon bármennyire is jól palástolta fontosak voltak neki a barátai és minden tőle telhetőt megtett az érdekükben. Legalábbis régen. Az ős látta rajta, hogy most a vámpír kikapcsolta az érzéseit és természetesen tisztában volt azzal, hogy Alaric halála miatt következet be ez a változás. Azonban Damon-t Jason sorsa még így is ugyan úgy érdekli, mert a fiú pár lényeges különbséget figyelembe véve nagyon hasonlít a halott történelem tanárra. Valamint a rövid idő alatt, ami rendelkezésükre állt az ős tisztába lett azzal, hogy Jason mindent megtenne a húgért. Legyen szó akár arról, hogy segítséget kér az idősebb Salvatore-tól vagy mástól, aki segíteni tud.
• Éleslátás a köbön nemde? Ez tényleg igazán jellemző rád – ismerte el Damon elvigyorodva. - De akkor azt is észrevetted, hogy az öcséd kezd többet érezni a barátnőd iránt – hajolt közelebb halkabbra fogva a beszélgetést.
• Kolnak még soha sem volt egy barátja sem és Jade az lett neki, így most kicsit össze van zavarodva – válaszolta Elijah hasonló hangon. Természetesen ő is észrevette öccse pillantásait, amiket Jade-re vetett és nem igazán hitte, hogy ez baj lenne, mert tudta, hogy öccsének szüksége van valakire, aki a helyes irányba tereli és a szőke hajú lány pont megfelelő választás volt erre.
• Az öcsédet ismerve a barátkozás valóban egy nehéz folyamatnak tűnik – merengett el az idősebb Salvatore gúnyosan.
• Damon, vigyázz mit mondasz, mert a testvéremről beszélsz – figyelmeztette a vámpír a maga tárgyilagosan fenyegető hangján. Hasonlóan, mint ahogy Klaus tette korábban.
• Persze, persze. Szóval Peter Thomson-ról szeretnél megtud valamit? Sok sikert hozzá. Én eddig nem jutottam semmire, bár a drága bátyád említett egy legendát, ami szerinte teljesen lehetetlen és mielőtt kifejthette volna, hogy miért megjelent a húgotok, aki szokása szerint magának követelte a figyelmet és nem tágított egy tapodtat sem – mérgelődött az idősebb Salvatore és töltött magának még egy pohár whiskyt.
• Niklaus mihez kapcsolódóan említett neked egy legendát? – kérdezte Elijah kíváncsian.
• Jason vagy Lily nem mondta el neked a Peter Thomson ügyet? – érdeklődte Damon, bár ebben ő maga is kételkedett.
• Még nem bíznak meg bennem annyira, hogy közöljék velem a részleteket – felelte az ős kimérten.
• Én is csak nagy körvonalakban kaptam meg a szituáció ismeretét – ült le ismét a kanapéra az idősebb Salvatore.
• Ami miről is szól? – kérdezte Elijah egyre nagyobb mértékű érdeklődéssel.
• Peter Thomson meg akarta ölni Jade-et és Jason-t is, valamint régi legenda miatt. Viszont Lily és Jason gyorsabbak voltak. Azonban és itt kezd a helyzet furcsává válni, valami rosszul sült el és a fickó csoda módon feltámadt. Mindenféle boszi trükk és vámpírság nélkül és továbbra is ugyan az a célja, mint annak előtte - árulta el végül röviden ismertetve a történteket Damon. – Tudod, miről van szó? – kérdezte és remélte, hogy végre választ kap a kérdésére.
• Damon, annyi legendát ismerek, hogy azt sem tudom melyiket válasszam – csóválta meg a fejét Elijah és közben fejében sorba vetette el a legtöbbet, mert nem illetek a képbe.
• Azonban nem hiszem, hogy mindegyik ilyen rejtélyes feltámadásról írna – vette fel az idősebb Salvatore.
• Ez igaz – ismerte el az ős. Továbbra sem igazán tudta, hogy miről van szó, de Jade érdekében mindenképpen segíteni akart, azért, hogy a lány biztonságban legyen és ne fenyegesse semmilyen veszély.