12. fejezet

Családi megbeszélések

„A tisztázó megbeszélés nevében benne van, hogy miről szól: a letisztázásról. Még csak nem is a megoldás megtalálásáról vagy a béke megteremtéséről van szó, bár nagyon jó lenne, ha ez történne. A tisztázás célja, hogy kiterítsük a lapjainkat, és nyíltan beszéljünk arról, amit eddig besöpörtünk a szőnyeg alá.” Barbara Berckhan

Jade és Lily közben közösen megreggeliztek vagyis inkább jobban mondva már ebédeltek, majd a fiatalabb lány úgy vélte valóban itt az ideje annak, hogy ő bizony felöltözzön. Lily, aki mindenre gondolt hozott a húgaként szeretett személynek ruhákat, így nem volt szükség arra, hogy vegyen magának vagy Kol ismét szükségesnek érezze, hogy hasonlót tegyen. Utóbbi egy kicsit még mindig zavarta a lányt, azonban – rövid ismeretségük ellenére is – sejtette, sőt szinte teljesen biztos volt benne, hogy Kol már csak ilyen. Öltözködés közben volt lehetősége elmerengeni a dolgokon. Igazán zavart volt, mivel nem tudta, hogyan is kéne viselkedni Elijah-val az estiek után. Tekintve, hogy nem gyakran fordult elő vele, hogy mások ágyában aludt. Na jó ez kimerült abban, hogy olykor egy beszélgetés után Lily is ő egy ágyban aludtak el vagy hárman aludtak – akkor, ha Jason is velük volt - filmnézés közben. Viszont még soha nem aludt rajtuk kívül mással. Jade különlegesnek érezte Elijah-t. Több szempontból is. Kedvelte őt, tényleg, de nem tudta hogyan is kéne viszonyulni azok után, hogy az ős az ő karjaiban aludt el. Egyfelől félt, nem az ős szeméjétől, hanem, hogy kapcsolatba kezdjen valakivel. Másrészt viszont közelebb akart kerülni hozzá. Ennek kapcsán eszébe jutott az is, hogy ő itt szeretne maradni, lehetőleg a testvéreivel együtt. Persze tudta, hogy Jason nem fogja valami nagyon jól fogadni a dolgot, tekintettel arra, hogy a város valóban veszélyes lehet, viszont a lány bízott abban, hogy legalább Lily mellé fog állni ez ügyben. Nem szívesen maradt volna itt mindkettőjük nélkül, de tudta, ha rákényszerítik, akkor meg fogja tenni. Ugyanis tisztában volt azzal, hogy Elijah megvédi őt, és igazán nem szerette volna a gondok közepén itt hagyni a férfit. Mert láthatóan gondjai voltak a testvéreivel és annak ellenére, hogy Jade nem volt tisztában azzal, hogy ő konkrétan mit is tudna tenni annak érdekében, hogy megkönnyítse Elijah dolgát, mégis készséggel állt mellette. Valamint Kolra is igazán rá fért volna egy kis baráti támogatás. Mert annak ellenére, hogy a fiatalabb ős láthatóan ilyen könnyedén vette a dolgokat, attól még nagyon is érzékeny személy volt. Egy nagy gyerek, akinek szüksége van arra, hogy támogassák és segítsék. Jade tehát elhatározásra jutott és ehhez mérten tette meg a következő fontos lépést. Ami konkrétan abból állt, hogy felhívta a kórházat és megkérte a főnővért, hogy írja ki őt egy ideig szabira, mivel szüksége van egy kis szusszanásnyi időre. A főnővér biztosította őt arról, hogy nem probléma és azt mondta, hogy igazán megérdemel végre egy kis pihenőt. Ugyanis Jade mostanában tényleg nem vett ki egy szabad napot sem és annyira lekötötte magát a munkával, az árvaházzal és a testvéreivel való törődéssel, hogy mint ahogy tervezte is nem maradt egy szusszanásnyi ideje sem arra, hogy saját magára gondoljon. Ami bizonyos szempontból tényleg nagyon kényelmes volt. És most sem igazán a saját érdekeit tartotta szem előtt, hanem Elijah-t és persze Kolt is. Jade megköszönte a főnővérnek, hogy elintézi neki ezt és végül elköszönve bontotta a vonalat. Így pont meghallotta, hogy valaki besétált a bejárati ajtón és mivel biztos volt abban, hogy bátyja érkezett meg hevesen kinyitotta a szobája ajtaját és rohamos léptekkel igyekezett volna annak fogadására, mivel minél előbb túl szeretett volna lenni ezen a - minden valószínűség szerint veszekedésbe torkolló - beszélgetésen. Azonban a lendületének köszönhetően egyenesen belerohant az ajtaján éppen udvariasan kopogtatni készülő Elijah karjaiba.

Klaus könnyed léptekkel indult a Forbes ház irányába, ami után célállomásul a Salvatore panzió-t tűzte ki. Ugyanis úgy vélte, hogy először köszön Caroline-nak – hátha a lány végre meggondolta magát vele kapcsolatban – aztán érdeklődik Damonnél arról, hogy mire is jutott eddig.

• Remélem, nekem hozod azt a csokrod, mivel megérdemlek egy kis jutalmat azért, mert nagyon ügyes voltam és megtudtam egy-két dolgot – jelent meg a hibrid mellet Damon Salvatore.
• Valóban oda tartok hozzád, de úgy látom ezúttal tényleg sikerült megelőznöd engem, amire úgy vélem, hogy jó okod van. Nem hittem volna, hogy ilyen gyors vagy, de el kell ismernem lenyűgöztél. Viszont a csokorral kapcsolatban el kell, hogy keserítselek, mivel már megbocsáss, de nem igazán neked szántam – jelentette ki Klaus szem forgatva, viszont tényleg bízott abban, hogy az idősebb Salvatore már sikerrel járt és legalább kiderítette azt, hogy Elijah miért is tért vissza Mystic Fallsba vagy, ha ez nem derült még ki számára, akkor legalább megtudta idősebb öccse és Jade kapcsolatának jellegét. Ami a hibrid szerint továbbra is furcsán bensőséges volt. Már abban a pár percben is, amikor együtt látta őket.
• A csokorral kapcsolatban most tényleg elszomorítottál, de vehetsz nekem bon-bont vagy akár egy jóféle whisky is megfelelő lenne a számomra – jegyezte meg a vámpír célzatosan.
• Oké, később elmondod, hogy mit tudtál meg, mivel még szeretném elérni Caroline-t. Utána azonban kíváncsian és őszintén érdeklődve várom a beszámolódat. A többit pedig majd meglátjuk – kerülte ki az idősebb Salvatore-t Klaus, hogy csöngessen a Forbes házba.
• Már elment a suliba – legyintette Damon könnyedén jelezve, hogy most teljesen felesleges próbálkoznia, mert senki sincs otthon. Liz ugyanis az őrsön volt, még Caroline - mint ahogy azt említette is - az iskolában tartózkodott.
• De nem úgy volt, hogy nincsen testnevelés órájuk, mert meghalt az azt oktató tanár az én kissé heves öcsémnek köszönhetően? – kérdezte a hibrid alig leplezett csalódottsággal. Ez volt az egyetlen dolog, amiért örült annak, hogy öccse megölte azt a férfit, ami egyébként nagyon is nagy feltűnést keltet.
• Úgy is volt. Egészén addig, amíg Miss. Mystic Falls, alias iskola első, mint a pom-pom csapat nagyon is készséges kapitánya vállalta a nemes feladatot, amíg nem találnak új tanárt. De ne aggódj szerintem ez nem a te nagyon is kitartó ostromod miatt van – válaszolta a vámpír egy majdhogynem barátságos vállveregetés kíséretében.
• Úgy véled szükségem volt erre? – célzott szárazon az érintkezésre Klaus.
• Ja, de ne szokd meg – kötötte ki az idősebb Salvatore határozottan.
• Ettől igazán nem kell félned, sőt mi több úgy vélem, hogy akár most is hanyagolhatnád a dolgot – jelentette ki az ős mogorván. Aztán a csokrot be akarta dobni a közelben lévő szemetesek egyikébe. Ezzel is kifejezve, hogy most valóban elkedvtelenítette Caroline ilyes fajta módon történő elzárkózása és ezzel együtt járó visszautasítása. Pedig tényleg nem tett semmi olyat, ami ilyen módon zavarhatta volna a lányt, hogy inkább az iskolát válassza.
• Az a te nagy szerencséd, hogy én itt vagyok, mivel van egy szokás szerint nagyon is jó ötletem – kapta el még időben a csokrot Damon.
• Készségesebben helyeselnék, ha nem mondtad volna, hogy „szokás szerint”, ami nálad soha nem jelent jót - szurkálódott Klaus.
• Most, akkor szeretnéd, hogy eláruljam neked az ötletem vagy térjünk át a testvéreid problémájára? – kérdezte a vámpír sértetten.
• Remélem, nem fogom megbánni, szóval mond az ötleted, amíg nem gondolom meg magam – sóhajtotta az ős. Nem értve, hogyan is lehet az, hogy Damon Salvatore tanácsaira szorul rá, viszont ennek ellenére érdeklődve várta a választ. Mivel az idősebb Salvatore azért mégiscsak jobban ismerte a szőke hajú vámpírlányt, mint ő. Legalábbis még, mivel az ős remélte, hogy ez nemsokára pozitív irányba fog változni az ő esetében.

Caroline egy ideje bánatos volt Tyler újbóli távozása következtében. Kissé mérges is volt, hogy a most már hibrid barátja elhagyta őt. Viszont megértette az indokát, ami nem volt más, minthogy a Lockwood fiú szerette volna megtörni a Klaushoz való kötődését. Caroline úgy gondolta addig is leköti magát a náluk mindig felmerülő problémákkal. Ami az utóbbi időben valóban kissé nagyon is elhatalmasodott felettük és lassan teljesen beterítette őket. Ez konkrétan azóta volt érezhető, hogy az ősök újból Mystic Falls utcáit járták és a saját kényük-kedvük szerint szórakoztak, aminek következtében Caroline-nak és a barátainak egyszerűen egy perc nyugalom sem jutott. A szőke hajú vámpírlány nem tudta, hogy kivel is foglalkozzon kiemelkedetten. Először úgy döntött, hogy megpróbálja levenni legjobb barátja, Stefan válláról a terheket. Ami együtt járt azzal, hogy segíteni kellett Elenának is. Aki vámpírrá válása óta teljesen labilissá vált és csak idők kérdése volt az, hogy olyat tegyen, ami miatt aztán még jobban aggódhatnak miatta. Caroline a többiekkel ellentétben a Gilbert lánynál jobban aggódott Jeremy-ért és így mostanában neki próbált segíteni. Tekintve, hogy Elenát már így is túl sok mindenki vigasztalta, viszont a Gilbert fiú Ric halála óta még az eddigieknél is elveszettebbnek látszott, pedig neki aztán voltak már nagyon nem egészséges hullámvölgyei is, amiket jobb lett volna nem megismételni. Persze a történelem tanár elvesztése szinte minden barátját megrázta, így volt ezzel maga a Forbes lány is. Viszont tisztában volt azzal – és ezt a többiek is tudták -, hogy akit a legjobban megingatott ez a dolog az Damon volt. Tekintve, hogy az idősebb Salvatore azóta a borzalmas nap óta visszatért a kegyetlen énjéhez, ami nagyon aggasztó és ijesztő volt. Caroline tisztában volt azzal, hogy nem tudja megakadályozni ezt és tenni sem igazán tud ellen. Ezért aztán ebbe egyértelműen beletörődött. Remélve, hogy Damon egy idő után - lehetőleg minél előbb - ismét olyan lesz, mint amikor még Ric életben volt. Azonban erre nagyon kicsi volt az esély. Caroline-nak az igazgató ideiglenes megoldásként felajánlotta a testnevelés tanári állást, addig még nem találnak valakit, aki alkalmas a posztra. A lány nagyon is szívesen vette az ajánlatott és boldogan elfogadta azt, amiért az anyukája a kifejezethetően büszke volt rá. Igaz, hogy ettől függetlenül a körülmények nem voltak ilyen örömmel teliek. Caroline az egyik óra után meghökkenve fedezte fel a csomagot a testnevelés tanári szoba asztalán, ami egyértelműen neki volt címezve. Azonban az érzés hamar tovatűnt, mivel kezdte sejteni, hogy ki is lehetett az „kedves” ajándékozó.

• „Szép napot, Klaus” – olvasta fel a kísérőkártyát bosszúsan szusszantva. Nem értette, hogy a hibrid miért is nem képes leszállni róla és megérteni végre, hogy ő Tyler-t szereti és nem mást. Főleg nem Klaust, aki annyiszor próbálta már megölni a barátai és őt is, hogy lassan szinte megszámlálni sem tudta. Természetesen mivel Klaus vérvonalából származtak, így a fejér tölgyfa karót egyértelműen nem használhatták rajta, ha csak nem akarták azt, hogy ők is vele együtt távozzanak a túlvilágra. Így aztán nem tudván mit is kéne tenniük inkább nem csináltak semmit. Viszont az ősök – a pillanatnyilag távol lévő Elijah kivételével – mind fékezhetetlenül a városban maradtak és erősen megzavarták a köz amúgy sem békés rendjét. Kol volt az, aki egyértelműen a legzabolátlanabb volt. Erre nagyon is jó példa volt az, hogy ő ölte meg a testneveléstanárt pusztán azért, hogy ezzel felbosszantsa a húgát, Rebekáh-t, aki kitartóan küzdött azért, hogy barátai legyenek. Persze a természete továbbra sem volt igazán meg ehhez, így April Young volt az egyetlen barátja. Caroline nem örült neki, hogy a lány a szőke hajú ős közelében van, de ezzel együtt nem volt szívtelen és úgy vélte, hogy talán April jót fog tenni Rebekah-nak. Viszont az ő szemét egyértelműen Klaus szúrta a legjobban az ősök közül, mivel a hibrid egyszerűen tényleg romantikusan szép gesztusokkal bombázta őt. Ami egy idő után már nem is volt olyan bosszantó, de ettől függetlenül Caroline egyértelműen nem akarta beadni a derekát.

• Érdekes, hogy Damon mindig vadászokat fog ki barátnak – jegyezte meg Kol abban a pillanatban, amikor Jason belépett a konyhába.
• Érdekes, hogy a tegnapi után még mindig ilyeneket mondasz – vágta rá a Weston fiú irritáltan. Nem volt neki szimpatikus az ős, nem volt neki jó Mystic Falls és azt akarta, hogy a húgával és Lily-vel haza menjenek San Franciscóba, ahol Elijah ígéretéhez híven nyilván segíteni fog nekik megoldani a Peter Thomson-féle problémát és után remélhetőleg minden olyan lesz, mint régen.
• Ha minden kis apróság miatt mérges lennék, amit ellenem elkövettek, akkor már szinte teljesen kihalt volna a lakosság – válaszolta az ős derűsen egy pohár vér iszogatva.
• Talán el kéne gondolkoznod rajta, hogy ez miért is van így – jegyezte meg Jason cinikusan, mivel úgy vélte egy kis veszekedéstől csak jobban fogja érezni magát. Az már igazán mellékes dolognak számította, hogy pont az egyik ősi vámpírt szemelte ki vitapartnernek. Számára ez igazán nem jelentett akadályt.
• Már megbocsáss, de azért ezt tőled hallani igazán nevetséges – szurkálódott Kol, akire egyébként sem lett volna jellemző, ha ezzel ellentétesen cselekszik.
• Tudod, jobban örülnék neki, ha a saját dolgoddal törődnél – komorult el a Weston fiú.
• Azzal törődök hidd el, de tudod ezer év alatt ez kissé unalmassá válik és olykor másokat is megfigyelek. Egyébként is a te húgod és az én bátyám egy párt alkotnak ez már csak feljogosít egy-két dologra – közölte a saját egyéni véleményét Kol.
• A te bátyád és az én húgom egyértelműen nem járnak – csattant fel Jason ingerülten.
• Hát persze, hogy nem és nyilván akkor rosszul láttam, hogy együtt aludtak – jelentette ki az ős szórakozottan.
• Mi van?! – akadt ki a Weston fiú. - Te tudtál erről? – fordult követelődzve az éppen belépő Lily felé.
• Miről? – kérdezte a nő érdeklődve.
• Jade és… Elijah… ők ketten… - próbálta elmagyarázni a dolgot Jason hevesen mutogatva, de még mindig annyira meg volt döbbenve, hogy nem tudott egy értelmes mondatott sem összehozni. Persze nem volt ostoba és számított rá, hogy húga és az ős között előbb-utóbb kialakul valami. Na de ez az együtt alvás dolog egyszerűen teljesen betett neki.
• Nem mondom, hogy nem örülnék neki, de szerintem még nem történt köztük semmi olyan, amire ti gondoltok – adta meg a Weston fiú számára nyilván megnyugtató feleletet Lily sajnálkozva. Mivel ő örült volna neki, ha Jade és Elijah végre egymásra találnak.
• Szerintem meg igen is történt – szúrta közbe a saját véleményét Kol.

Jade elpirulva pillantott fel a mogyoróbarna szempárba, amik a kiismerhetetlenség mögött érdeklődve néztek rá vissza. Még szerencse, hogy befelé nyílik és nem kifelé, mert akkor rávágom az ajtón, de persze biztos kitért volna előle. Legalábbis remélem. Elvégre a vámpíroknak biztosan vannak ilyen gyors reflexeik, hogy megakadályozzák az ilyen kellemetlen találkozást, töprengett el a lány.

• Sajnálom Elijah – kért bocsánatot azonnal a lány azért, mert belerohant az ős és beengedte a szobájába, mivel látta rajta, hogy szeretne vele beszélni. Így az akár veszélyessé is váló ajtót becsukva a férfi felé fordult.
• Valami baj van? – helyezte kezeit a lány vállára az ős udvariasan érdeklődve.
• Nem… én csak beszélni szeretnék Jasonnel és Lily-vel – válaszolta Jade kissé hebegve-habogva, aztán a megnyugtató fahéj illatot belélegezve sikerült összeszednie magát. – Sikerült megbeszélned a dolgokkal Kollal? – tette fel a kérdést a lány kedvesen.
• Igen, valóban igazad volt. Kol szeretné, ha itt maradnék, mivel szüksége van rám és úgy vélem valóban helyes lenne így tennem – válaszolta Elijah az egyik kezét a lány arcára simítva. Mivel ezzel együtt nem szerette volna elveszíteni Jade-et, valamint annak testvéreinek tett ígéretét sem állt szándékában megszegni.
• Szüksége van rád – ismételt meg állítását Jade helyeslően. A testvérekkel kapcsolatos dolgokban tényleg otthon érezte magát tekintve, hogy Jason nem volt éppen egy könnyű eset és a nővéreként szeretett Lily sem tartozott ebbe a csoportba. – Elijah, én… - mormolt a lány tétován felpislogva az ősre. Mivel átvillant a fején az a gondolat, hogy esetleg elmondja az ősnek, hogy többet jelent neki, mint egy egyszerű barát.
• Igen? – kérdezte Elijah udvariasan a lány zöld szemeibe nézve.
• Semmi nem érdekes – hajtotta le a fejét Jade végül elbátortalanodva.
• Jade, szeretném tudni, hogy mi az, amit meg szeretnél osztani velem – emelte fel egyik kezével a lány fejét az állánál fogva, hogy újra annak zöld szemeibe tudjon nézni. A másik kezével pedig a derekánál fogva magához húzta őt. Szerette volna, ha Jade őszinte vele és elmondja a véleményét. Legyen bármiről is szó.
• Kedvellek, úgy értem… jobban, mint egy barátot. Érted? – vallotta be a lány alig halhatóan szokása szerint az ős zakójának egyik gombjával játszva. Nem tudta, hogy a férfi hogyan is fog reagálni erre, de úgy vélte jobb, ha elárulja neki a dolgot. Mert ha mégsem lenne esély kettőjük számára, akkor másként fog állni a dolgokhoz. Persze akkor is itt marad segíteni.
• Én is téged – biztosított Jade-et Elijah elmosolyodva. Nagyon jóleset neki, hogy a lány nyitott felé, mivel ő maga nem tette volna meg, akkor sem, ha lassan megörül a közelségétől, aki így mégis távol volt tőle, viszont ezzel ismét tettek egymás felé lépéseket.
• Tényleg? – pislogott fel a lány elpirulva, belül pedig mérhetetlenül nagy öröm járta át.
• Tényleg – ismételte meg a férfi határozottan, bár hangja furcsán csengett tekintve, hogy olyannyira közel voltak egymáshoz, hogy szinte a lány ajkaira formálta a szót. – Megcsókolhatlak? – kérdezte az ős lágyan engedélyt kérve. Tudta meg kell kérdeznie, mert ha nem teszi meg, akkor lassan, de biztosan meg fog őrülni. A lány válasza erre igazán egyértelmű volt, viszont egyszerűen csak bólintott, mivel megszólalni nem igazán volt képes. Elijah még közelebb vont magához Jade-et aztán az engedély megadása után ajkait gyengéden a lány puha ajkaira simította. Aki nem tudta, hogy mit is kellene tennie, de az ős kedvesen, ám nagyon is határozottan segítette őt a számára teljesen ismeretlen úton. Elijah gyöngéden cirógatta ajkaival a lány ajkait, aztán nyelve bebocsátást kért a lány szájába, aki nem ellenkezett ez ellen. Teljesen elmerültek a másik közelségében és a közös csókban, amire már mindketten nagyon vártak. Jade számára ez egyáltalán nem olyan volt, mint amikor Kol majdnem megcsókolta őt ott a Mystic Fallsi alagútrendszer egyik kijáratánál. Mivel most ebbe egyszerűen beleremegtek a lábai, az egész bensőjével együtt és ez volt az a pillanat, amikor pontosan arról volt szó, hogy ha Elijah nem tartotta volna, akkor összecsuklott volna. Végül az egyre inkább halaszthatatlanná váló levegőhiány miatt Elijah kénytelen volt megszakítani a csókot. Az ős a két keze közé fogta Jade arcán és még egy apró csókot hintett a számára nagyon is kívánatos ajkakra, amiknek tulajdonosa az ő nyakába kapaszkodott. – Köszönöm kedvesem – súgta az ős és homlokát a lány homlokának döntve.
• Nem tudom, hogy erre mit mondhatnék azon kívül, hogy én is – mormolta Jade boldogan.
• Sajnálom, hogy tegnap olyan tapintatlanul kértem, hogy maradj velem, de a jelenléted megnyugtató hatással van rám és elfelejtem azokat a dolgokat, amik egyébként frusztrálni szoktak – jelentette ki Elijah. Mivel úgy vélte ezt most igazán meg tárgyalhatják és Jade biztos szeretné tudni mi oka volt tegnap arra, hogy megkérte erre.
• Engem… igazán nem zavart – mormolta Jade halkan és elmosolyodott. Annyira jól érezte magát az ős ölelésében, hogy szavakat sem igazán talált rá.
• Örülök neki – viszonozta a mosolyt Elijah, mire a lány szíve hatalmasat dobbant. – Azt hiszem, jobb lesz, ha beszélsz a testvéreiddel – sóhajtotta az ős, mivel hallotta, hogy lent kezdenek elszabadulni a dolgok Jason, Lily és Kol között.
• Akkor én is maradhatok? – kérdezte a lány zavartan, mivel úgy érezte meg kell kérdezni ezt az őstől, akkor is, ha Kol nagyon is nagylelkű jóvoltából ez már az ő háza.
• Én örömmel venném, de ez a te döntésed kell, hogy legyen – válaszolta Elijah tárgyilagosan.
• Szeretnék maradni… veled – mormolta csöndesen Jade és úgy vélte jobb lesz minél előbb meggyőzni ennek nagyon is lényeges szükségességéről testvéreit is. Az ős ezt hallva nem tudta megállni, hogy ismét meg ne csókolja a lányt. Kifejezve, ezzel, hogy mennyire örült a döntésének. Jade szorosan belekapaszkodott a férfiba, aki továbbra is védelmet adó karjaiba zárta őt. Viszont ekkor már Jade számára is egyre jobban hallhatóvá vált, hogy a többiek valami túlságosan is nagy zajt csapnak a konyhába, így egy nehéz és szomorkás sóhaj kíséretében elvált az ős ajkaitól és kellemesen ölelő karjai közül is kibontakozott, azért, hogy a zaj irányába induljon és megnézze ki is vesztette el már megint az önuralmát. Elijah pedig hasonló érzésekkel a szívében követte őt.

• Rendben, most, hogy a Caroline-csomag dolgot lerendeztük szerintem, igazán meghívhatnál egy pohár whiskyre a nagyon is jóféle készletedből – dörzsölte meg a kezeit Damon.
• Nem is tudom… - érkezett a felelet.
• Jaj, ne legyél már ilyen! Iszunk pár pohárral és elmondom neked, amit meg tudtam és még azt sem várom, el, hogy megköszönd azt, hogy segítettem neked Caroline-nal kapcsolatban, amit egyébként fogadj jó szándékom jelének – jelentette ki a vámpír nagylelkűen.
• Tekintettel arra, hogy láthatóan tényleg sikerült kiderítened valamit beleegyezem, viszont jegyezed meg, hogy ebből nem csinálunk rendszert – szögezte le Klaus és sarkon fordulva a Mikaelsson villa felé vette az irányt.
• Persze, persze – forgatta meg a szemeit az idősebb Salvatore és felzárkózott az ősi hibrid mellé. Az utat mindketten a gondolatikba merülve tették meg. Damon azon töprengett, hogy vajon Liz talál e majd valami Peter Thomsonnal kapcsolatban, mivel megkérte a nőt, hogy nézzen utána a férfinak, és persze Jason kérése alapján Liz figyeltesse, hogy a kereset férfi nem e tesz egy kedves baráti látogatást Mystic Fallsban. Klaus gondolatai először Caroline körül forogtak, kedvelte a lányt, talán jobban, mint eddig bárkit és ezért aztán minden tőle telhető módszert bevetett, viszont Caroline makacs volt és ellenállt neki. Aztán a szőke hajú szépségről áttért arra, hogy vajon a mellette lépkedő vámpírnak sikerült e kideríteni Elijah nagy visszatérésének az okát. Remélte, hogy állítása szerint a válasz valóban igen, ahogy abban is bízott, hogy maga az érintett is szíveskedik majd felkeresni őt. Lehetőleg minél előbb.
• Akkor áruld el nekem, hogy mit sikerült megtudnod – érdeklődte Klaus és töltött egy pohárral magának és az idősebb Salvatore-nak is.
• Nos, legnagyobb döbbentemre úgy látszik, hogy az öcséd, az értelmesebbik becsajozott – árulta el Damon derűsen.
• Akkor Jade valóban Elijah kedvese – mondta Klaus kissé kedvezhetőbb köntösbe bújtatva idősebb öccse és a lány kapcsolatát.
• Jason nem örül neki, de ne sértődj meg nem kifejezetten Elijah-val van a probléma, hanem csak úgy egészben minden miatt aggódik a húgáért. Nem hiszem, hogy ezt én értem – csóválta meg a fejét az idősebb Salvatore. Aki most igazán túljutott azon a ponton, hogy aggódjon a saját testvére épsége miatt.
• Én viszont azt hiszem igen, tekintettel arra, hogy a barátod vadász és így a természetfeletti világ veszélyeiről tudva teszi ezt – jelentette ki az ős. Ő mindig aggódott testvéreiért akkor is, ha nem mindig vagy éppenséggel pont az ellenkezőjét mutatta ki.
• A vadász dolog kapcsán, megöltek Lily-vel együtt egy fickót. Bizonyos Peter Thomsont, aki aztán csodába illő módon feltámadt. Semmi boszorkányság, semmi vámpírság csak úgy… simán. Már ha természetfeletti dolog kapcsán egyáltalán beszélhetünk sima feltámadásról. Esetleg ismered a pasast? Vagy egyáltalán te hallottál már ilyesmiről? – pillantott pohara felett kíváncsian beszélgető partnerére Damon.
• Azt mondod Peter Thomson? Hm… nem, attól tartok nem hallottam eddig felőle, viszont a feltámadása valóban példaértékű lehet, ha mindezek ellenére valóban képes volt rá – dörzsölgette elgondolkozva az állát az ős. Egyáltalán nem volt számára ismerős a név, és a feltámadás módja sem igazán.
• Akkor arról sem hallottál semmit – célzott a rejtélyes új életre az idősebb Salvatore.
• Nem, nem igazán… - válaszolta az ős a gondolataiba merült. - Vagyis régen mégis… de nem igazán hiszem, hogy arról van szó, elvégre az csak legenda – csóválta meg a fejét Klaus, mivel eszébe jutott egy lehetséges megoldás. Mielőtt Damon megkérdezhette volna, hogy pontosan mire is gondolta a hibrid Rebekah rontott be a villába és mérgesen fújtatva állt meg legidősebb testvére előtt.
• Nik, úgy hallottam, hogy Kol és Elijah haza jöttek és van egy barátnőjük is – hadarta el a szőke hajú ős a nemrég megtudott információkat, ami miatt felkereste testvérét.
• Matt úgy látszik vetekszik a „Mystic Falls legpletykásabb egyede” címért – gúnyolódott Damon, ezen megszólalásáért kapott egy morcos pillantást Rebekáh-tól, ami nem igazán hatotta meg.
• Azt hittem, hogy haragszol rám és látni sem akarsz – húzta fel a szemöldökét Klaus húgára pillantva. – Egyébként Jade Elijah barátnője és tudomásom szerint nem képez számukra közös tulajdon, mivel testvérünk nem igazán szeret osztozkodni – tette hozzá a hibrid a saját egyéni véleményét.
• Mert haragszom is rád, ahogy rájuk is – húzta fel az orrát Rebekah sértetten. Azonban láthatóan nem akart távozni, mivel látta, hogy Damon és Klaus fontos dolgokról beszélnek, amiket ő is tudni akart. A két férfi összepillantott és fáradt sóhajjal vették ezt tudomásul.

Az zajforrás nem volt más, minthogy Jason ismét meg akarta ölni Kolt, viszont az ős ezúttal már nem volt egy kedves és nyugodt áldozati bárány, hanem kitért a felé vészesen közeledő golyók elől.

• Jason! – ripakodott rá a Weston fiúra Lily dühösen és ezzel együtt el is vette annak pisztolyát, mivel nem akarta, hogy valaki megsérüljön. Erre a képre lépett be a konyhába Jade és Elijah. Szorosan egymás mellet lépkedve, bár az ős kicsivel előrébb állt, hogy szükség esetén megvédje a lányt egy esetlegesen célt tévesztett golyótól.
• Haza megyünk, most! – lépett húga elé Jason idegesen.
• Beszélnünk kell – vette ellent Jade határozottan.
• Haza felé megbeszéljük – akaratoskodott továbbra is bátyja. A lány vetett egy oldalpillantást Elijah-ra, aztán megfogta Jason karját és a dolgozószobába próbálta húzni. Testvére viszont vonakodott vele tartani, mivel most már tényleg mást sem akart, minthogy elhagyják ezt a helyet, mielőtt még ennél és rosszabb dolog fog bekövetkezni. Lily nem tudta, hogy mit akar közölni velük Jade, de a másik oldalról ő támogatta meg Jasont és együttes erővel sikerült becipelniük a célul kitűzött helységbe a vonakodó egyedet.
• Izgin hangzik, ezért aztán úgy vélem én is csatlakozom – dörzsölte össze a kezeit Kol és cseppet sem zavartatva magát ment volna a testvérek után a bezárt ajtón túlra, amin bár nem volt ott a „Ne zavarj tábla” mégis erőződött a jelenléte.
• Kol, nem – tette az érintett vállára a kezét Elijah nagyon is határozottan.
• De Elijah olyan izé vagy – nyafogta öccse nyűgösen.
• Kérlek, fejezd ki magad normálisan – vont fel a szemöldökét bátyja.
• Most miért nem mehetek utánuk? – kérdezte Kol duzzogva.
• Először is ez az ő megbeszélni valójuk, a te jelenléted tényleg zavaró lenne – jelentette ki az idősebb ős. Kol éppen ellent akart mondani neki, de testvére felemelte a kezét jelezve, hogy még nem fejezte be. - Másodszor mi most elmegyünk és meglátogatjuk Niklaust és Rebekah is csatlakozni fog hozzánk – tette hozzá, mivel úgy vélte eljötte az ideje annak, hogy tartsanak egy rövid családi megbeszélését, ami nagyon is halaszthatatlanná vált számukra.
• Miért nem rögtön ezzel kezdted? – lelkesedett fel a fiatalabb ős és már suhant is a kocsijába. Pont ezt várta, hogy Elijah haza jön és szokásos nyugodtságát használva mindent helyreállít. Elijah beült testvére mellé. – Szerintem a saját érdekedben kapaszkodj – szólalt meg Kol és rálépett a gázra. Bátyja, pedig mély sóhajjal vette tudomásul azt, hogy öccse vezetési stílusa még számára is nyugtalanságra ad okot.

• Jade nem értem mire volt ez jó, otthon is ugyan úgy meg tudunk mindent beszélni – mondta Jason határozottan, amint becsukódott mögöttük az ajtó.
• Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én szeretnék maradni – válaszolta pár percnyi hallgatás után Jade, aki úgy vélte, hogy most igazán nincs idő köntörfalazni.
• Mi?! Nem, ez egy nagyon, nagyon rossz ötlet, ami szerintem ráadásul kivitelezhetetlen is. Mi lesz a munkáddal? – rázta meg a fejét bátyja hevesen és látható volt rajta, hogy mennyire nem tetszik neki ez a felvetés és mennyire is aggódik húgért, akiért bármire hajlandó lett volna.
• Hadd magyarázza meg – jelentette ki Lily, aki bár nem örült annak, hogy a húgaként szeretett személy ezen a veszélyes helyen szeretne maradni, mégis Jasonnel ellentétben nem próbált elzárkózni ettől a lehetőségtől.
• Erre nincsen elég jó indok, mivel ez ostobaság – font össze a karjait a mellkasa előtt Jason.
• Mert meg akarok ismerni valakit, aki ugyan úgy fontos lehet nekem, mint ti? – érdeklődte Jade csöndesen.
• Te tényleg lefeküdtél vele?! – túrt bele a hajába a Weston fiú meglehetősen idegesen és elborzadva.
• Nem, de nem értem miért zavarna téged, ha mégis – vonta össze a szemöldökét a lány.
• Alig ismered, és nem szeretném, ha esetleg megbántana téged, amit nem tudnál kiheverni könnyen – fogta meg húga kezét Jason aggódva.
• Nem fog megbántani, azt mondta kedvel és én hiszek neki – rázta meg a fejét Jade határozottan, bár kissé elpirult az emeleten történtekre gondolva.
• Tehát mégis van abban valami, amit Kol mondott – mormolta Lily eltöprengve az ős reggeli megjegyzésén, valamint a konyhában tett információn arról, hogy a lány és Elijah együtt aludtak. Ami nagyon szó volt annak ellenére is, ha nem csináltak semmilyen más tevékenységet, mert abban azért aztán tényleg kételkedett. Bár ki tudja? Lily tisztában volt azzal, hogy Elijah soha sem bántaná Jade-et, vagy ha esetleg mégis megtörténne, akkor a nő maga vadászná le a férfit, nem igazán törődve azzal, hogy az egy ősi vámpír.
• Ez a hely akkor sem biztonságos – vetette ellent Jason csak azért is.
• Vállalom a kockázatot és Elijah vigyázni fog rám – válaszolta húga lágyan.
• A drága öccsével együtt, aki képes volt téged egy szó nélkül elrabolni?! – húzta el a száját a Weston fiú bosszankodva. Lily, ha másban nem is ebben osztotta Jason véleményét. Kol kiszámíthatatlan volt.
• Segítséget kért tőlem – vallotta be Jade, mivel nem szerette volna, ha testvérei mérgesek maradnak e miatt a dolog miatt Kolra és még egyszer megismétlődne az, hogy bármelyikük lelövi a fiatalabb őst.
• Nem tőled, hanem téged felhasználva Elijah-tól – korrigálta húgát Jason.
• A lényegen ez nem változtat, értsd meg, hogy maradni szeretnék és megismerni Elijah-t, a testvéreit, a helyet, ahol felnőtt – sorolta az itt maradásának lehetséges és nagyon is remélt következményeit a lány.
• Remek, megismerni az ősöket, akik közül talán Elijah a legnormálisabb. El sem tudok képzelni ennél biztonságosabb elfoglaltságot a számodra. Különösen Mystic Fallsban, ahol ők ezer évvel ezelőtt felnőttek és évszázadok óta hemzseg a természetfeletti lényektől – egészítette ki bátyja gúnyosan.
• Jade felnőtt nő, azt csinál, amit és akivel akar – szólalt meg Lily. Mivel úgy vélte, ha Jade ennyire maradni akar, akkor ő nem fogja akadályozni ebben, hanem segít neki.
• Tudom – felelte Jason bosszankodva.
• Persze csak felfogni vagy képtelen – reagálta le a megjegyzést a nő rosszallóan.
• Akkor mindhárman maradunk, de tudnotok kell, hogy szerintem ez nagyon rossz ötlet – egyezett bele végül a Weston fiú mérgesen fújtatva és a szobájába vonult. Jelezve, hogy mára neki éppen elég volt a társaságból.
• Egész jól fogadta – közölte a véleményét Lily.
• Tudom – értette egyet a nővéreként szeretett személlyel Jade. Mivel bátyja minden morcossága ellenére tényleg jól vette a dolgok alakulását.

Elijah, Kollal a sarkában belépett a bátyja által épített villába, amit testvére a közös otthonuknak szánt, de sajnos nem vált be ezen elképzelése. A szalonba érve azt kellet a két érkezőnek konstatálnia, hogy Rebekah karba font kezekkel és láthatóan magyarázatra várva pillant Damon és Klaus kettősére, akik viszont próbálták nem tudomást venni róla és csöndben iszogatták a whiskyjüket.

• Csak nem megzavartunk valamit? – kérdezte Kol és kicsit sem zavartatva magát levetette magát a zongora előtti székre.
• Kol! Nem értem, hogy tehetted tönkre az iskolai életemet! – fordult legfiatalabb bátyja felé hevesen a szőke hajú ős.
• Én nem tettem tönkre semmit! – rántotta meg a vállát Kol nemtörődöm módon.
• Damon azt hiszem az lesz a legjobb, ha távozol – jelentette ki Elijah kimérten.
• Szerintem is, főleg, mivel, ha lennék olyan bolond és esetleg családi problémákkal, akarok foglalkozni, akkor ott van a sajátom – húzta el a száját az érintett. - Azért töprengj el azon, amit mondtam, hátha eszedbe jut valami – fordult még vissza a hibridhez, aki biccentett neki válasz gyanánt. Damon az üres poharát letette az asztalra és távozott.
• Még hogy nem tettél tönkre semmit! Majdnem lelepleztél azzal, hogy megölted a testnevelés tanárt – ripakodott rá legfiatalabb bátyjára Rebekah, aki próbált beilleszkedni ennyi meneküléssel eltölt év után, de családja, mint mindent ezt is megnehezített a számára.
• Unatkoztam és egyébként is nem látott meg senki és így foghatják a szokásos rejtélyes állattámadásokra, amiről egyébként is mindenki tud – tárta szét a karjait Kol.
• Tényleg figyelhettél volna – mondta Klaus is fiatalabb öccse felé fordulva eléggé neheztelően. Persze nem azzal volt a problémája, hogy az érintett meg akarta tizedelni a Mystic Fallsi diákokat, tanárokat és úgy egybe az egész lakosságot, hanem, hogy Caroline-t is képes lett volna megölni. Amit azért a hibrid eléggé nehezményezett.
• Csak Caroline-t félted – legyintette le idősebb bátyját Kol. Elijah közben fáradt türelemmel hallgatta végig testvéri között kirobbant vitát, ami náluk teljesen elkerülhetetlennek tetszett. Már most fájt a feje és mindössze arra vágyott, hogy Jade mellett lehessen, akinek közelsége nyugalommal és békével tölt el. Eszébe jutott a csók is és kissé visszanyerte a nyugalmát, persze ez miatt más érzések zavarták meg a gondolatait, de ezek sokkal kellemesebbek voltak, mint testvérei veszekedése.
• Elijah is ezért ment el, mert folyton-folyvást átléptek egy határt! – csattant fel Rebekah, aztán idegesen az érintett felé mutatott.
• Nicsak ki beszél! És egyébként is én visszahoztam őt – mondta Kol elvigyorodva.
• Igen, vettem észre. Mi okod is volt rá Kol? Vagy Elijah hajlandó vagy elárulni nekünk is miért érezte drága kisöcsénk ennyire szükségesnek a jelenléted? – fordult az érintett felé Klaus érdeklődve. Ezzel visszahozva idősebb öcsét a Jade-el kapcsolatos merengésből.
• Mert Kol kissé rákényszerítve ugyan, de megkért rá – válaszolta a kérdezett a maga szokásos nyugodt stílusában.
• Remek, igazán remek, de nem hiszem, hogy mindössze azért jöttél vissza, mert Kol félt attól, hogy újra a kedves kis koporsójában találja magát – gúnyolódott a hibrid, ami egyébként sem lett volna lehetséges, mivel kisebbik öcsikéje láthatóan volt olyan előrelátó, hogy az összes fehér tölgyfa karót és hamut eltűntese. Milyen figyelmes és óvatos gesztus!
• Már megint ehhez a módszerhez folyamodnál ugye?! De én tettem ellene! – vigyorodott el Kol diadalmasan.
• Tudok a lopásodról Kol – jelentette ki Klaus szárazon.
• Tényleg csak Kol miatt jöttél vissza? – szegezte középső bátyjának a kérdést Rebekah.
• Szerintem üljünk le és beszéljük meg a dolgokat – ajánlotta Elijah tárgyilagosan. Testvérei a szájukat húzogatták, de végül tették, amit javasolt. Kol azért, mert ezt akarta. Rebekah és Klaus pedig azért, mert így remélték, hogy többet megtudnak testvérük visszatéréséről.

Mind a négyen körbeülték a szalonban lévő asztalt. A feszültség egyszerűen vibrált a levegőben, amikor szúrós, vidám, mogorva és nyugodt pillantásaik találkoztak egymással.

• Tényleg Kol hogyan vett rá arra, hogy hazatérj? A leveledben nagyon határozottan érezhető volt, hogy ne számítsunk rád egy jó darabig – szólalt meg Rebekah érdeklődve. Amikor szinte egy órán át bámulták egymást várva, hogy valamelyikük megszólaljon.
• Jade miatt jött vissza, akit Kol volt szíves elrabolni – válaszolta meg a kérdést Klaus, aki ezzel már tisztában volt, húgával ellentétben.
• Nem raboltam el… csak megkértem egy baráti szívességre – korrigált sértetten idősebb bátyja állítást Kol.
• Baráti szívességre? Persze Kol, te nem szoktál kérni és a barát témát ne is említsük – mondta Rebekah cinikusan elvigyorodva.
• Elismerem, hogy nem szoktam kérni. Viszont, ha már a barát témánál tartunk a mosogató fiúval már meddig jutottál? Biztos vagyok benne, hogy már az ő ágyában is megfordultál egyszer-kétszer – szurkálódott Kol gúnyosan.
• Valóban Jade miatt jöttem, és ha már itt vagyok, akkor maradni szándékozok és minden valószínűség szerint ő is így fog tenni – jelentette ki Elijah precízen elvágva kisebb testvérei egyre hevesebb és kényesebb témákat megütő veszekedését.
• Jade a szőke hajú lány, aki a Grillben a karjaidba vette magát és te visszaölelted őt? – érdeklődte a szőke hajú ős nagyon is jól értesülten.
• Igen, ő, de azt hiszem eltértünk a tárgytól, mivel az én nem az én magánéletem kielemzése lenne, hanem, hogy megpróbáljunk megtalálni a közös nevezőt – felelte az érintett kimérten.
• A lehetetlen vállalkozásuk nem a te világod Elijah – döntötte félre a fejét Klaus szórakozottan.
• Tekintettel, arra, hogy ezer éve próbállak titeket nyugalomra bírni én ebben igazán kételkedem. Ugyanis ezután tényleg egymás mellett fogunk élni, ezért aztán mindegyikőtöktől elvárom, hogy megpróbáljátok türtőztetni az indulataitokat és ehhez mérten a város lakosságában se tegyetek végzetes károkat – sorolta a feltételeit Elijah.
• És mi lenne ezzel a célod? – érdeklődte bátyja.
• Szeretném, ha nem hullanánk szét – válaszolta a kérdezett tudva, hogy öccse nem fogja elárulni másik két testvérüknek a dolgot.
• Persze, milyen megható! De rám ne számítsatok, mert mi soha nem voltunk és soha nem is leszünk egy rendes család! – jegyezte meg Rebekah és távozásra készen indult el kifelé. – A barátnődet meg szerintem jobb lesz, ha elviszed innen, mert baja eshet – tette még hozzá Elijah-ra pillantva és folytatta volna az útját kifelé, de a következő pillanatban a falhoz vágva találta magát úgy, hogy Elijah a nyakánál fogva felemelte őt.
• Nem ajánlom, hogy ez egy burkolt fenyegetés legyen Rebekah. Mert ha Jade-nek, akár csak egy haja szála is meg görbül miattad, akkor abban az esetben én magam foglak eltávolítani az útból, és hidd el, azt az esetet garantáltan meg fogod jegyezni – jelentette ki Elijah szokása szerint tárgyilagosan, ám mégis lehetett látni mennyire mérges lett ettől a dologtól, de aztán mikor úgy ítélte meg, hogy húga kellőképpen felfogta a neki mondottakat elengedte őt. – Ez rátok is vonatkozik – intézte szavait másik két testvéréhez miközben megigazította a zakóját. Klaus felvonta a szemöldökét kifejezve ezzel, hogy bizony hitetlenkedik. Ennyire fontos lenne neki Jade? Kol, aki már látta fiatalabb bátyja heves reakcióját a lánnyal kapcsolatban egyáltalán nem lepődött meg. Főleg, mivel Rebekah igazán megérdemelte, amit kapott és ő maga igazán megtépte volna a húgát ezért. – Azt, hiszem mára elég lesz ennyi. Szeretném, ha végre emlékeznétek arra, hogy ha akarjuk, ha nem egy család vagyunk. Örökkön-örökké – jegyezte még meg Elijah és sarkon fordulva távozott. Kol csöndesen követte őt. Rebekah pár percig még a padlón hevert aztán sértetten távozott Klaus villájából ügyet sem vetve legidősebb testvérére.
• És még rám mondják, hogy hirtelen természetű vagyok – csóválta meg a fejét a hibrid aztán töltött magának egy pohár vért, mivel igazán megszomjazott.

Jade álmában ismét a ködös San Franciscói temetőben találta magát. Minden sötét volt és ő félt, de érzett valami mást is. Talán várakozást, de nem igazán sikerült felismerni az érzést. A szülei sírjához igyekezett, mivel a lábai szinte öntudatlanul vitték arra felé. A torka közbe a szívében dobbogot és úgy érezte lassan megfullad. Aztán mikor odaért leguggolt és végigsimított a vésett betűkön. Ekkor a szeme sarkából észrevett valamit. Tűz volt, egy máglya. Amitől nem is tudta miért de egyszerűen kirázta a hideg, érezte a szívét összeszorító fájdalmat és eleredtek a könnyei is. Aztán hirtelen magához tért. Pár percig tartott mire összeszedte magát. Gondosan letörölte a sírás nyomait. Éppen elhatározta, hogy átmegy Lily-hez, amikor is meghallotta, hogy nyílik a mellette lévő szoba ajtaja, így aztán átment Elijah-hoz, hogy megérdeklődje tőle, hogy sikeres volt e a megbeszélése a testvéreivel. Remélve, hogy ezzel eltereli a figyelmét a saját problémájáról. Félénken kopogtatott a szoba ajtaján, majd az invitáló szót meghallva belépet.

• Valami baj van? – kérdezte Elijah, közelebb lépve a lányhoz, mivel látta annak sírástól enyhén vöröslő szemeit. Amit Jade nyilván megpróbált elrejteni, de az ős egyből felfedezte, ahogy látta rajta a zaklatottságot is.
• Csak megint rémálmom volt – csóválta meg a fejét Jade észre sem véve, hogy ismét eleredtek a könnyei, az ős gyöngéden felszárította azokat.
• Semmi baj kedvesem – húzta magához a lányt Elijah, mivel szerette volna megvigasztalni. – Ismét ugyan azt láttad? – érdeklődte gondoskodóan.
• Igen, de volt még valami… - mormolta Jade bizonytalanul, de a megnyugtató fahéj illat miatt, már jobban érezte magát.
• Áruld el, attól könnyebb lesz – simogatta meg a karjaiban lévő szépség arcát. Minden erejével segíteni szeretett volna neki. Legyen szó akár valós, akár csak képzelt támadásról vagy fájdalomról.
• Ismét a temetőben voltam, minden ugyan olyan hideg volt, ködös és sötét. Aztán megjelent egy nagy máglya, és amikor láttam fájt, úgy értem érzelmileg, mintha belülről égtem volna – vallotta be a lány halkan. – Elijah… én… veled maradhatok ma is? – kérdezte szinte alig hallhatóan meglehetősen feszélyezetten, mivel nem szeretett volna egyedül maradni, de ezzel egyetemben nem is akarta terhelni a jelenlétével a férfit.
• Természetesen, feküdj le, én is mindjárt jövök – válaszolta az ős. Akinek egyáltalán nem állt szándékában elküldeni a lányt, különösen ilyen zaklatott állapotban. Jade megkönnyebbülten bólogatott és befeküdt az ágyba. Elijah pár perc múlva immár pizsamába öltözve sétált ki a fürdőből. Aztán a lány mellé feküdt, aki az ölelésébe húzódott. – Megígérem, hogy vigyázni fogok rád, kedvesem – mormolta halkan Jade fülébe, aki immár ellazulva szinte azon nyomban az álomvilágba jutott. Elijah pedig követte őt oda, de karjait gondoskodóan a lány köré vonta, hogy ezzel is kifejezze védelmező szándékát és egyéb egyre jobban erősödő érzéseit.