17. fejezet

Nyughatatlan

„Az értelem és a szenvedély az örökké nyughatatlan lelkek kormánylapátja és vitorlája. Ha csak az egyik is eltörik, szinte lehetetlen megnyugvást találni a nyílt tengeren. Marad az imbolygás és a sodródás. Az értelem egyeduralmának a túlzott igénybevétel szab határt, a zabolátlan szenvedély pedig láng, amely végül önmagát emészti fel.” Kahlil Gibran

Az idő természetesen tovább haladt a maga olykor lassú, olykor, pedig nagyon is gyors medrében. Ez körül belül három nyugodtnak mondható hetet ölelt fel. Elijah és Jade továbbra is együtt aludtak és Kol – bátyja legnagyobb bosszankodására és rosszallására - olykor-olykor szükségesnek érezte, hogy csatlakozzon hozzájuk. Tehát a reggelek továbbra is nagyon érdekesek és Elijah véleménye szerint zavaróak voltak. Tekintettel arra, hogy amikor elaludt Jade-el a karjaiban, akkor még csak ketten voltak az ágyban. Amikor pedig felkeltek, akkora már öccse is ott volt velük. Kevés ennél kínosabb pillanat van az életben.

Lily egyre közelebb került ahhoz, hogy elmondja Jade-nek az igazat a munkájukkal kapcsolatban, de nem akarta feltépni a régi és nagyon is eltemetett emlékeket. Persze most, hogy Elijah is tisztában volt azzal, hogy mit is csinálnak pontosan, így már bizonyos szinten könnyebb volt. De azért a nő nem avatta be Jason-t abba, hogy az ős mindenre rájött. Mivel a Weston fiú reakciója minden bizonnyal nem lett volna valami kedves. Bár Lily néha kissé elbizonytalanodott, mert Jason azért olykor tudott logikus is lenne, de sajnos ez nem volt gyakori. Legalábbis nem annyira, hogy a nő megkockáztatta volna az új hírek közlését. Egyébiránt Jason továbbra is próbálta nem észrevenni a körülötte folyó szerelmi szálakat. Ami egyre nehezebben sikerült.

Rebekah Elijah minden igyekezete ellenére továbbra is haragudott rá és a többi testvérükre is, így tehát egyértelműen nem állt szándékában kibékülnie velük. Bárhogy is próbálta győzködni vagy Elijah, vagy Kol. Persze Kol részéről ez nem igazán sikerült valami fényesen, mert amint a szőke hajú ős meglátta már vágta is hozzá a szidalmait. Kol pedig nem tudta megállni, hogy ezt csak úgy hagyja és egyértelműen nem marad Rebekah adósa veszekedés terén. Amire a Mystic Grillben került sor és csak Caroline jelenlétének volt köszönhető – aki éppen Matt-el beszélgetett -, hogy nem került sor tettlegességre. Mivel nem hagyhatta, hogy a két ős ártatlan embereket öljön meg a másik kiosztása során. Mint, ahogy arra korábban már volt példa.

Klaus azóta egyáltalán nem kereste a szőke hajú vámpírlányt, aki nem is igazán tudta, hogy neki ezt hogyan kéne fogadnia. Egyrészt megkönnyebbült tőle, másrészt kissé bánatos is volt. Utóbbit egyáltalán nem értette, ezért aztán még jobban belevetette magát Jeremy vigasztalásába. Valamint ezzel együtt megpróbálta jobb belelátásra téríteni Damont, ami egyenesen lehetetlennek tűnt, de Caroline elhatározta magát, miszerint csak azért is megteszi. Mivel tudta, hogyha másban nem is az ősnek ebben mindenképpen igaza volt. Aztán mikor rájött, hogy Klausra gondol önmagát erősen korholva terelte fontosabb dolgok felé a figyelmét.

Klaus ez idő alatt tovább folytatta a kutatást Elijah megnyugtatása érdekében és azért, mert az ő kíváncsiságát is felkeltette az ügy. Testvérei békülési kísértetét, pedig nem húzta keresztül ugyanakkor nem is igazán segített. Damon társasága továbbra is kellemes változatosságot nyújtott a számára és óvatosan, de nem túl célzatosan terelgette a felé az állapot felé ahol újra érezni fog. Az idősebb Salvatore természetesen észrevette ezt, mégis a vártnál sokkal kevésbé igyekezett ellenkezni. De azért nem adta magát könnyen. Klaus persze nem is várt mást, így, amikor látta, hogy a dolgok jól alakulnak ezen a téren, akkor más témákra tért rá.

Ilyen volt az, hogy Jason-ről és Jade-ről, valamit Lily-től kérdezgette a vámpírt. Mivel többet akart megtudni róluk, hogy az alapján rájöjjön arra, hogy mit is csinálnak ők pontosan. Kellemest a hasznossal alapon vegyítve. Damon az ős legnagyobb sajnálatára nem tudott sokat mondani. Viszont amikor egyszer teljesen véletlen alapon megemlítette, hogy mind Jason és Jade szülei, mind Lily családja meghalt valamilyen baleset következtében San Franciscóban az már felkeltette az ős érdeklődését. Felrémlett neki valami, és egyből belevette magát a kutatásba. Amit végül siker koronázott és ment is, hogy ezen információkat megossza öccseivel és ezzel egy időben kérdőre is vonja őket, mivel biztosra tudta, hogy ők végig tisztában voltak ezzel. Ha meg nem… Nos, akkor arra is van megoldás.

Jasonnek és Lily-nek újabb halaszthatatlan munkájuk akadt. Damon tehát ismét csatlakozott Jade, Elijah és Kol hármasához. Bár megjegyezte, hogy véleménye szerint ő nem kukkoló. A lány testvérei távozása után biztosította a vámpírt, hogy szívesen látják. Kol ezt egy morcos horkantással és fintorral cáfolta meg. Elijah a maga nyugodtan diplomatikus modorában fogadta az idősebb Salvatore jelenlétét. Végül Jade a délután közepe táján megkérte Damont, hogy menjen el vele vásárolni a vacsorához. Kol erősen méltatlankodott e miatt. Elijah nem mutatta ki, hogy meglepte a lány választása, de kifogást sem emelt ellene. Így Jade és Damon elmentek a vámpír kocsijával.

• Tudod nem értem, hogy miért hagytad őket kettesben elmenni – dünnyögte Kol duzzogva.
• Jade kikapcsolódik egy kicsit és talán Damont is jobb belátásra tudja téríteni. Tehát újra érezne, ami nem lenne éppenséggel hátrány, mert a barátainak szüksége van rá – válaszolta Elijah. Persze az ő hitte is megrengett Damon barátai tekintetében mikor nem segítettek a vámpíron.
• Azokról a barátokról van szó, aki nem segítenek neki egy hangyányit sem? Milyen szép barátok is az ilyenek – ironizált Kol. – Egyébként az érzéketlen Damon Salvatore-nál csak egy alakot utálok jobban, az érző Damon Salvatore-t – morogta a fiatalabb ős.
• Nem gondolod, hogy az utálat azért kissé erős jelző? – érdeklődte az idősebb ős kíváncsian.
• Nem, nagyon is fedi a valóságot – vágta rá Kol határozottan.
• Természetesen – húzta fel a szemöldökét Elijah. Ami mutatta, hogy azért ebben kissé kételkedik. Nem, mintha öccse és az idősebb Salvatore kapcsolata hirtelen barátságos fordulatot vett volna, de úgy vélte, hogy a helyzet nem ilyen súlyos közöttük. Inkább amolyan megtűrt személyek lettek a másik számára. Ami az ős véleménye szerint már így is hatalmas haladásnak számított az ő tekintetükben.

• Elijah – szólalt meg Kol nagyon is komolyan, amivel természetesen felhívta magára testvére figyelmét a tőle merőben szokatlan hangnemmel. Nem, mintha az érintett eddig nem figyelt volna rá, de így fokozódó érdeklődéssel pillantott a kérdező felé.
• Igen, Kol? – kérdezte a szólított. Kíváncsian várva, hogy öccse vajon miről is szeretne vele beszélni, ami ilyen hangszínt követel meg.
• Megnéztem a képeket, amiket Jade készített a vámpírok számára tilos barlangrészen – közölte Kol és a nadrágja farzsebéből elővette azokat, amik véleménye szerint kiemelkedően érdekesek voltak. Kissé meggyűrődtek, de ez nem vesztett semmit a megtekinthetőségükből.
• Találtál közöttük valami érdekeset? – kérdezte Elijah.
• Úgy is mondhatjuk – ismerte el öccse vigyorogva. Közben az idősebb ős a kezébe vette a képeket és kimért mozdulatokkal kísérletet tett a kiigazításukra. Természetesen teljesen eredménytelenül, mivel azok a képeket Kol már napok óta magánál hordta és valamilyen különösen megmagyarázhatatlan oknál fogva, úgy érezte, hogy a farzsebében lesznek a legnagyobb biztonságban. És némelyik nadrágjába ugyancsak nehezen tudta beletenni, de azért valahogy mindig sikerült elhelyezni őket. Hol így, hol úgy. Elvégre nem számít, hogy milyen leroncsolódott minőségre redukálódtak egészen addig, amíg ki lehet venni azt, hogy végső soron mit is ábrázolnak. Ezzel, pedig semmi gond nem volt. Csak gondolatban el kellet tekinteni a szamárfülektől és a gyűrődésektől. Ami azért nem mindenkinek ment könnyen.

Elijah nagy nehezen túllépet azon, hogy öccse mennyire felelőtlenül és kegyetlenül bánt a fényképekkel. Végső soron öccse nyughatatlan stílusára fogta ezeket a szépséghibákat. Ezért aztán nem is fogott bele semmilyen kioktatott beszédbe, mert tudta, hogy teljesen süket fülekre talált volna. Amit Kol nem akart meghallani, azt nem hallotta meg és kész. Tehát Elijah megnézte azokat a képeket, amikkel kapcsolatban sejtette, hogy valamilyen érdekes dolgot fognak tartalmazni. Ugyanis állapotukat tekintve öccse nyilván már jó ideje meg szándékozott mutatni azokat csak eddig valamilyen oknál fogva még nem kerített rá sort. Az idősebb ős pedig a képek megtekintése után rájött arra, hogy öccse hozzá hasonlóan mindent tud. Némileg csodálkozott azon, hogy Kol ezt eddig nem említette meg, végül annak könyvelte el, hogy testvérét a Jade iránti érzések késztették erre.

• Nos, mit gondolsz eléggé érdekesek? – kérdezte Kol izgatottan, bár lehetett látni rajta, hogy ez most egy kicsikét megjátszottra sikeredett.
• A többi hol van? – pillantott fel Elijah élesen. Mivel sejtette, hogy ez nem az össze kép és öccse valamiért ki szortírozott egyet-kettőt. Nyilván, mert nem tetszettek neki. Vagy egyszerűen csak nem tartotta szükségesnek, hogy magánál tartsa azokat.
• Fent a szobámban, egyébként sem számítanak annyira nagyon. Az eleje a mi remek kis történetünket regélte el, ami gondolom csak időhúzásra lenne alkalmas, szóval nincsenek is nálam – emelte unottan a plafon felé a tekintetét a kérdezett. Kifejezve, hogy az őslakosok érdeklődési köre véleménye szerint milyen nevetséges is volt tulajdonképpen. Foglalkoztak volna saját magukkal, mint például ő.
• Erről már tudtunk – jegyezte meg Elijah tárgyilagosan. Közben tekintetét visszafordította az egyik képen lévő triquetrára, amit a halál és az élet szimbóluma követett.
• Már persze, ha leszámítjuk azon részét, amit ezer év után csak nemrég tudtunk meg – egészítette ki Kol élesen és kissé sértetten.
• Niklaus tette már régen volt – felelte az idősebb ős nyugodtan. Aki annak ellenére, hogy kissé rosszul érintett bátya ezzel kapcsolatos ezer éves ferdítése, végső soron mégsem haragudott rá.
• Tudom, nem is hibáztatom érte… csak megjegyeztem, hogy véleményem szerint könnyebb lett volna, ha már, akkor elmondja az igazat – közölte Kol morcosan. Ugyanis véleménye szerint ennyit igazán megérdemeltek volna, de, mivel Klausról volt szó, aki köztudottan nehéz esett volt őszinteség terén, így hajlandó volt elnézni ezt a kis botlást.
• Valóban bölcsebben tette volna – értette egyet öcsével Elijah mereven.
• Főleg, mert Mikael így is, úgy is vadászott ránk, szóval ez az egész ő ölte meg anyánkat dolog felesleges volt – tette még hozzá a fiatalabb ős csak a tények kedvérért.
• Lehetséges.
• Mert végül is Mikael végre meghalt és végső soron Esther teljesen megérdemelte azt, amit kapott – jegyezte még meg Kol némileg dühösen említve állítólagos szüleiket, akiknek köszönhetően soha sem tudtak egy család lenni. Mert minden ellenére ők tettek tönkre minden.

• Kol nem mintha nem szeretnék veled beszélgetni, de rátérnél végre a lényegre? – érdeklődte Elijah egy mély sóhajt kíséretében. Közben, pedig leülte a dolgozószoba íróasztala mögötti székre. Igazán értékelte volna, ha öccse nem kerülgeti a témát, mint macska a forró kását, mert az egész helyzet kezdett egyre frusztrálóbb lenni.
• Hogy te milyen türelmetlen vagy! – piszkálódott Kol vigyorogva és lehuppant a testvérével szembeni székbe.
• Kol… - szólt rá öccse Elijah fáradtan. Azonban az érintett teljesen lekötötte az, hogy kényelmes pozíciót vegyen fel.
• Találtam egy triquetrát a képek között. Mellette az élet és a halál szimbólumával. Valami észrevétel vagy ötlet ezzel kapcsolatban? – érdeklődte a fiatalabb ős csevegő hangnemben, mert rájött, hogy inkább a szokásos megközelítési módszerét alkalmazza és nem az Elijah féle komoly álláspontot, ami neki valahogy soha sem volt be.
• Te is tudod, hogy a legendák néha igazak – pillantott öccsére az idősebb ős kimérten.
• Tudom, Elijah, de, ami nem lep meg annyira azaz, hogy te is tisztában vagy vele. Mióta tudod, és miért is nem mondtad el nekem? – kérdezte Kol és lehetett látni, hogy sértve érzi magát amiatt, hogy kihagyták őt egy ilyen fontos dologból.
• Nem régóta vagyok tisztában vele, viszont te is tudod, tehát én is joggal kérdezhetném tőled, hogy miért nem mondtam el nekem – válaszolta Elijah nyugodtan, aki egyáltalán nem lepődött meg a vádaskodó hangnemtől, mivel számított valami ilyesmire. Persze úgy hitte, hogy Klaus előbb fog rájönni, de úgy látszik, hogy tévedett. Ez is előfordul, nem túl gyakran, de azért megesik.
• Én bízok benned és te bennem nem? Hogy is van ez? – érdeklődte Kol előrehajolva.
• Kol, te is tudod, hogy a bizalmam néha meginog feléd, de attól még végső soron ott van – biztosította erről öccsét Elijah.
• Mégsem mondtad el – motyogta a fiatalabb ős elszontyolodva.
• Nem, nem mondtam el – ismerte el bátyja fásultan. Tudva, hogy Kollal felesleges lenne vitatkoznia.
• Miért? És, nehogy azt mond, hogy azért, mert féltél, hogy megölöm őket, különös tekintettel Jade-re mert óhatatlanul is, de tudni fogom, hogy hazudsz – követelte a választ Kol.
• Lily megkért rá – közölte Elijah.
• Szóval Lily-vel megtárgyalsz ilyesmit, a tulajdon testvéreddel meg nem. Mondhatom, szépen vagyunk – biggyesztette le a szája szélét a fiatalabb testvér bánatosan.
• Kol… - szólalt meg az idősebb ős kissé fáradtan. Azt hitte, hogy már túlléptek ezen a gyerekesen duzzogó szakaszon, de úgy látszik, hogy tévedett.
• Tudom miért tetted – szakította félbe a teljesen felesleges mentegetőzést Kol. – Mert én is ugyan így cselekedtem volna – vallotta be a fiatalabb ős halkan, ám nagyon is határozottan. Elijah természetesen tisztában volt azzal, hogy öccse érzései bizonytalanok, és nem tudja mit is érez tulajdonképpen. Amivel kapcsolatban ő sajnos nem tudott neki segíteni. Talán majd később, addigra pedig Jade remélhetőleg már mindent tudni fog.

Kol pár percig mély csöndbe burkolózott és Elijah igazán nem az a fajta személy volt, aki az ilyesmit meg szokta törni. Lévén, hogy nagyon udvariatlan viselkedés lett volna. Az idősebb ős, pedig egyáltalán nem volt annak nevezhető. Kol azon töprengett, hogy vajon miért is mondta ezt. Mármint, hogy ő is így cselekedett volna. Ha másról lett volna szó, akkor egyszerűen figyelmen kívül hagyja az egészet. Viszont Jade fontos volt a számára. Jobban, mint egy egyszerű barát. Sokkal jobban. Ezzel kapcsolatban eszébe jutott egy másik kérdés, amivel kapcsolatban remélte, hogy bátyja felvilágosítással tud szolgálni.

• Viszont jól gondolom, hogy Jade nem tud semmit? – tette fel a kérdést nagyon is komoran a fiatalabb testvér, mivel bizonyos jelek alapján erre a megállapításra jutott. Bizonyos válaszok ugyanis erre engedtek következtetni. A fiatalabb ős azon filozofált, hogy ez vajon jó dolog vagy rossz. Végül arra a megállapításra jutott, hogy valahol a kettő között.
• Nem tudja és szeretném, ha semmilyen úton-módon nem közölnéd vele, mert nem a mi tisztünk elárulni ezt neki – erősítette meg öccse feltevését Elijah nyugodtan, mégis figyelmeztető hangsúllyal. Megígérte Lily-nek, hogy nem fogja elárulni Jade-nek idő előtt ezt az egészet és úgy vélte az lesz a legjobb, ha ezt kiterjeszti Kolra is. Főleg mivel testvérének egyes esetekben szinte szokása volt mindent elkotyogni, ami most nem lett volna tanácsos. Persze, töprengett Elijah, ha eddig nem mondta el senkinek, akkor minden bizonnyal ő is rájött arra, hogy ez milyen lényeges momentum és ez alapján mérlegelte a következményeket. Amikkel mindent alaposan felmért és legvégül jól döntött.
• Mégis miért nem? Elvégre ott van a vállán a triquetra… a kedves nagymama vagy korábban a szülei nem árulták el neki? – értetlenkedett Kol, mivel véleménye szerint ilyen dolgot nem szép dolog nem elmondani.
• Kol, hogy mondasz el egy kilenc éves gyereknek ilyesmit? Utána meghaltak a szüleik és megint nem lett volna alkalmas, mert túl sok sebet tépett volna fel – érvelt az idősebb ős a halott személyek védelme érdekében.
• De Jason tudja… és Lily is – szólalt meg duzzogva azért, mert bátyja a maga nyugodt stílusában már megint letorkolta őt. És, ami a legfelháborítóbb, hogy természetesen teljesen igaza volt. - Egyébként ő, hogy került hozzájuk? – kíváncsiskodott. Holott azért eltudta képzelni mi is történt. Volt is erről egy elmélete.
• Lily-t Jadék nagymamája vette magához, amikor meghalt a családja – árulta el Elijah.
• Nem meglepő, nyilván nem akarta, hogy valaki, vagy jobban mondva valami kinyírja őt az ereje miatt – felelte Kol szókimondóan. Az elmélete tehát bevált.
• A fogalmazásod kissé nyers volt, viszont lényegében úgy vélem, hogy igazad van – jegyezte meg Elijah rosszallóan, de végső soron igazat adott testvérének.
• Még szép, hogy igazam van! – vágta rá Kol felháborodottan.
• Jason-t idősebb lévén, viszont beavatta a családi titokba. Még Jade-nek olyan emlékei vannak, amik fájdalmasak erre vonatkozóan az álmok is erre vonatkozhatnak – jegyezte meg az idősebb ős elgondolkozva.
• Vagy arra, hogy az ereje feléledt – mutatott rá egy ezzel kapcsolatos lehetőségre a fiatalabb testvér. Elijah kurtán biccentett. Egyikük sem tudta, hogy ez mivel fog járni, de egy valamiben biztosak voltak. Vigyázni fognak Jade-re. Bármi történjék is.

Mikor Jade és Damon a lány véleménye szerint hallótávolságon kívül értek a háztól halkan megszólalt.

• Damon, szeretném, ha elvinnél Rebekah-hoz – nézett komolyan az idősebb Salvatore-ra.
• Szerintem ez nagyon rossz ötlet – vette ellen a vámpír határozottan.
• Miért? Csak segíteni szeretnék Elijah-nak – érvelt Jade kedvesen.
• Remek, még egy jótét lélek, pont ez hiányzott nekem – dünnyögte Damon gúnyosan, de megadóan a szőke hajú ős otthona felé vette az irányt, remélve, hogy nem fogja megbánni.
• Furcsa vagy – jelentette ki a lány egy fürkésző pillantás kíséretében.
• A nők, ezért nem szoktak bókolni a férfiaknak, mert borzalmasan csinálják – mondta az idősebb Salvatore szarkasztikusan, de nem cáfolta meg a Weston lány észrevételét.
• Nem bóknak szántam, azt, amit mondtam, de, ha nem akarsz, nem kell róla beszélned – mondta Jade megadóan, mely szerint nem fogja erőltetni a témát, ha a másiknak kényelmetlen. Viszont bármikor szívesen meghallgatja, ha kell.
• A jó öreg fordított pszihológia trükk, beszokott válni egyáltalán? – érdeklődte Damon kihívóan elvigyorodva.
• Jasonnél igen – kuncogott fel Jade.
• Nem meglepő… - forgatta meg a szemeit a vámpír.
• Neked is van egy testvéred, igaz? – érdeklődte a lány gyöngéden.
• És ezt, mégis ki mondta neked? – bosszankodott Damon.
• Kol – jött a rövid felelet.
• Tudod, Elijah-t még megértem, de nem tudom felfogni, hogy miért barátkozol Kollal – jegyezte meg az idősebb Salvatore gúnyosan.
• És te miért barátkozol Klausszal? – válaszolt kérdéssel a kérdésre Jade. Persze tudta, hogy a vámpír ezt máshogy értette, de, mivel véleménye szerint ő tényleg csak barátkozott Kollal, így egy időre megválaszolatlanul hagyta a kérdést. Bízva abban, hogy ő is választ kap a sajátjára.
• Mert jó whiskyje van – vigyorodott el Damon szégyentelenül.
• Ez is egy szempont – mormolta Jade. - Kolnak barátokra van szüksége, mert nagyon magányos – árulta el a korábbi kérdésnek a válaszát.
• Amilyen kibírhatatlan alak nem is csoda – húzta el a száját a vámpír.
• Most tulajdonképpen Kolról beszélsz vagy magadról? – érdeklődte a lány komolyan.
• És én még azt hittem, hogy nem hasonlítasz a bátyádra és Lily-re. Már persze, neked más a megközelítési módszered sokkal… finomabb, de ugyan úgy célra törő, mint nekik – vigyorodott el Damon fanyarul.
• Ápolónő lennék és sok nehéz esettel találkoztam már, akkor is, ha a szülészeti osztályon dolgozom – felelte Jade, mivel, azért foglakozott pszihológiával, főleg az egyetemen. – Lily jól fogadja az információkat, bár, ha rossz hírről van szó, akkor jobb, ha nincsen a közelébe semmi veszélyes eszköz – tette hozzá csak a félreértések elkerülése érdekében.
• Ha korábban tudom ezt Lily-ről, akkor óvatosabban szakítottam volna vele – merengett el a vámpír. Nem, mintha a nő meg akarta volna ölni, de néha egyszerűen szólva nem lehet tudni, hogy mi lesz a következő lépése.
• Jason vele ellentétben mindent nehezen fogad el, főleg azokat a tényeket, amik nem az ő kedvére valók. Viszont tényleg remek kérdéseket tud feltenni – jegyezte meg Jade, aki örült neki, hogy testvérének végső soron vannak barátai. Minimum egy, még, akkor is, ha azaz illető Damon Salvatore. A lány nem ismerte jól a vámpírt, de örült neki, hogy testvére barátja és, ezért is szeretett volna segíteni neki.
• Jó pszihológus lett volna belőle, bár nem az a kifejezetten nyugodt és hallgatag típus – csipkelődött Damon. Ugyanakkor félig komolyan is gondolta azt, amit mondott. Néha nem értette, hogy a Weston fiú miért nem ment felsőbb iskolába. Viszont beleszólni nem szólt bele, elvégre mi jogon tette volna? Ha Jason boldog úgy, ahogy van, akkor neki is rendben.

Damon végül kelletlenül leparkolt Rebekah háza előtt, ami pompáját tekintve, majdnem felvette a versenyt Klaus villájával. De csak majdnem. Jade az idősebb Salvatore gúnyos szem forgatására ügyet sem vetve az ajtóhoz ment és megnyomta a csengőt. Nem kellet sok idő ahhoz, hogy a szőke hajú ős megnézze ki is érkezett hozzá és attól, hogy még nem találkozott Jade-el Matt személyleírása alapján egyből rájött, hogy ő a hívatlan látogatója.

• Rebekah, ugye? Én Jade vagyok – mutatkozott be a Weston lány mosolyogva.
• Tudom, de minek jöttél ide? – érdeklődte Rebekah morcosan és a karjait összefonta a mellkasa előtt jelezve, hogy nem kíván társalogni.
• Szeretnék veled beszélgetni – jegyezte meg Jade kedvesen.
• Miért? – pillantott a lányra gyanakodva a szőke hajú ős.
• A testvéreidnek nagyon hiányzol és szeretnék, ha egy család lennétek – árulta el Jade, mivel Koltól és Elijah-tól sokat hallotta, hogy nem könnyű dolog meggyőzni húgukat erről a témáról és minden tiltakozásuk ellenére mégis megteszi, vagy legalábbis megpróbálja, mert tudja, hogy ezzel segíteni tud nekik.
• Persze, persze. Hiszem, ha látom – legyintette Rebekah borúsan. Nem tudta elhinni, hogy Elijah képes és a barátnőjével próbálja megüzenni, hogy mennyire komolyak és békések a szándékai. - Damon a te egyenesen felháborítóan sunyi látogatásodat minek köszönhetem? – tette hozzá a szőke hajú ős lekezelően pillantva a vámpírra, aki Jade mellé állt. Persze kérdéses volt számára, hogy csak képletes vagy ezzel együtt ténylegesen is.
• Mi az, hogy sunyi? Mivel érdemeltem ki, hogy ilyesmivel vádolj? – érdeklődte Damon sértetten. - Szóval a személyeskedést félretéve, én biztosítom azt, hogy ne guruljanak el a gyógyszereid, vagy, ha mégis, akkor nyaktörő módon kivonjalak egy időre a forgalomból – jelentette ki az idősebb Salvatore gúnyosan. Amiből következtethető volt, hogy utóbbit szíves örömest meg fogja tenni. Ha kell, ha nem. Jade rosszallóan a vámpírra pillantott. Aki elhúzta a száját és a mellkasa előtt láthatóan duzzogva összefonta a karjait. Célozva arra, hogy ő a továbbiakban mossa kezeit.
• Rebekah nem várom el, hogy higgy nekem, mert nem ismersz. Viszont Elijah és Kol, valamint biztos vagyok benne, hogy Klaus is ki szeretne veled békülni – mondta a lány barátságosan.
• Nem ismered a családomat, semmit sem tudsz rólunk – csattant fel Rebekah szemrehányóan.
• Elijah sok minden mesélt nekem, Kollal együtt. Lehet, hogy nem ismerlek téged vagy őket túlzottan jól és rosszul ítéltem meg a kialakított véleményemet mégis szerintem ti mind arra vágytok, hogy egy család legyetek – mondta Jade őszintén.
• Lehet, hogy ők ezt szeretnék valahol nagyon mélyen, de te láttad, hogy veszekednek egymással? Miket is beszélek biztos, hogy láttad, mert nem bírják ki vita nélkül - mondta a szőke hajú ős elkeseredetten.
• Amiből te is bőven kiveszed a részed – szúrt közbe Damon csak a rend kedvéért.
• Rebekah, ezer éve vagytok testvérek. Nem várhatod el, hogy az életetek mindig nyugodt és harmonikus legyen. Nekem is van testvérem, jobban mondva kettő. Szeretem őket, mégis van, amikor összekapok velük valami miatt, amivel én vagy ők nem értünk egyet, de aztán kibékülünk. Mert mindkettő elkerülhetetlen a maga módján. Egy mérleg, ami egyensúlyban tartja az érzéseiteket. Mert végső soron nem érdekes, hogy ki volt a hibás, hanem csak az, hogy mindig számíthatunk a másik támogatására. Egyszerűen szükségünk van egymásra. Nem kérhetem tőled, hogy most rögtön keresd fel a testvéreidet. Még azt sem kérem, hogy fogad meg a tanácsom. Örülök neki, hogy meghallgattál és, ha te szeretnél beszélgetni valakivel, akkor azt hiszem, tudod, hogy hol találsz – mondta el a véleményt Jade, aztán Damonnel együtt beszállt az autóba és elhajtottak. Rebekah szinte mozdulni sem tudott a csodálkozástól. Miért csinálta? Elijah kérte volna meg rá? De nem hiszem, hogy a múltkori után ilyesmi történt volna, tehát biztos magától jött. Ez igazán kedves volt tőle, gondolta a szőke hajú ős tanácstalanul. Aztán a távolból hallotta Damon és Jade beszélgetését mely szerint a lány szeretne elmenni egy temetőbe. Ami aztán végképp összezavarta Rebekah-t. Főleg, mert nem értette, hogy ilyen későn, amikor a nap már lement mégis ki és minek menne ilyen helyre.

Ez idő alatt Klaus úgy döntött, hogy tesz végre egy szerető testvéri látogatást Kol új otthonába. Először felvetődött benne az ötlet, hogy még pezsgőt is visz magával. Tekintettel arra, hogy üres kézzel beállítani nem lett volna valami kedves dolog a részéről. Viszont végül arra jutott, hogy a jelenléte is nagyon jó és felemelő, szóval öccsei elégedjenek meg ennyivel. Látogatásának valódi ok persze nem merült ki abban, hogy csak úgy meglepetésként beugrik drága testvérkéihez. Nem, egyáltalán nem erről volt szó, bár ez egy nagyon szórakoztató kiegészítése volt annak. Ugyanis végső soron Jade miatt ment. Mivelhogy úgysem volt még alkalma azon az egy Mystic Grillben való találkozáson kívül beszélgetni Jade-el vagy a testvéreivel. Utóbbiakról persze tudta, hogy jelenleg házon, jobban mondva városon kívül vannak. Ellenben Elijah barátnője továbbra is itt tartózkodott. Az már megint más kérdés volt, miszerint látta, hogy Damon kocsija Rebekah háza felől igyekezett valahova. Utasa pedig a Weston lány volt. De Klaus arra jutott, hogy addig még visszaérnek legalább nyílt kártyákkal beszélgethet öccseivel.

• Kol, igazán pompás kis házikót vettél Elijah barátnőjének – jegyezte meg Klaus ajtót nyitó testvéreinek negédesen. A ház valóban takaros volt és elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen el lehessen férni benne a nélkül, hogy magányosnak érezné magát benne bárki. A legidősebb ős a maga véleménye szerint nem volt magányos, főleg azóta, hogy az idősebb Salvatore-val barátkozott és békét kötött Elijah-val, valamint Kollal.
• Nik igazán behívnánk, de Jade nincs itthon – tárta szét a karjait Kol kissé meglepődve azon, hogy testvérük eljött hozzájuk. Őszintén nem tudta, hogy mi oka volt rá, de valamiért úgy érezte, hogy már nem sokáig marad titok az, amit ő és Elijah már tudnak. Illik megjegyezni, hogy határozottan nem arra gondolt mely szerint elfecsegi Klausnak az információkat, hanem, hogy bátyjuk valamilyen módon szintén erre a megállapításra jutott. Tekintett arra, hogy neki is megvannak a maga forrásai.
• Milyen kár, mert végső soron mondjuk úgy, hogy őt keresem – ráncolta össze a homlokát az ősi hibrid. - Meg persze a testvéreit – tette hozzá csak a rend kedvéért.
• Igazán? – csodálkozta Kol. Elijah pedig csak felhúzta az egyik szemöldökét. Jelezve, hogy értékelné, ha bátyjuk bővebben is kifejtené ezen kijelentését.
• Ha lehet, ne tettesetek csodálkozást – szólt rá öccseire Klaus szárazon.
• Mi nem tettetünk semmit – jegyezte meg Kol ártatlanul.
• Természetesen nem – legyintette legidősebb testvére gúnyosan.
• Miről szerettél volna beszélni Jade-el? – kérdezte Elijah kíváncsian.
• Csak a családjáról, tudjátok, utánanéztem egy-két dolognak – ismerte el Klaus úgy, mintha ez teljesen mindennapos téma lenne.
• Tényleg? És én még azt hittem, hogy Damon és Caroline teljesen lekötik minden felesleges idődet – csipkelődött Kol, némileg sértetten.
• Caroline, azt hiszem kissé mérges rám, mert voltam szíves felvilágosítani egy-két dologról. De azt hiszem végső soron helyesen fog cselekedni – vigyorodott el Klaus. - Damon pedig valóban kellemes társaság, bár mostanában kissé hiányolom, mert folyton vigyáznia kell Jade-re, mert Jason nem bízik bennetek – jelentette ki sajnálkozást tetetve.
• Csak biztos akar lenni abban, hogy a testvérének nem esik semmi baja… - válaszolta Elijah nyugodtan.
• Ezt, pedig te értheted meg a legjobban – egészítette ki a legfiatalabb fiútestvér.
• Mielőtt Kol ismét rátérne a vádaskodásra, szeretnék közölni veletek valamit – emelte fel a kezeit Klaus. Ezzel egyszer s mind figyelmeztetően is kifejezve a helyzet komolyságát és lényegességét.
• Hallgatunk – biztosította bátyjukat Elijah tárgyilagosan. Kol vágott egy grimaszt, de végül rábólintott.

• Mikael elől sok helyen megfordultam, de szerencsére általában mindig időben eltűntem és csak a hűlt helyemet találta… - kezdte felvázolni a legidősebb testvér azt, amire sikerült rájönnie.
• És most ez miért is mondod el nekünk? Tudod a legtöbb esetben ott voltunk veled – vetette közbe Kol unottan. Nem, mintha nem érdekelte volna bátyja kalandos élete, amit Mikael elől menekülve töltött, de jobban örült volna neki, ha nem köntörfalaznak sokat. Valamint ez a téma továbbra sem érintett éppen jól tekintettel arra, hogy továbbra sem tudta elfelejteni azt, miszerint több mint száz évet töltött egy koporsóban leszúrva a fehér tölgyfa hamujába mártott ezüst tőrök egyikével.
• Mindjárt rátérek a lényegre – vetette öccsére egy mérges pillantást Klaus, azért, mert félbe merte szakítani.
• Epekedve várjuk – mormolta a legfiatalabb fiútestvér szarkasztikusan. Elijah diszkréten megköszörülte a torkát jelezve, hogy véleménye szerint nem ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy veszekedni kezdjenek. Testvérei kénytelen-kelletlen, bár egyértelműen kimondatlanul egyetértettek vele.
• Tizenöt, vagyis inkább tizenhat évvel ezelőtt pont San Franciscóban voltam. Túl gyorsan megtalált és sietősen el kell mennem… viszont utána sokáig nem jött utánam, ami azt mutatta, hogy valami lekötötte a figyelmét. Mint tudjuk ez volt az, amikor Mystic Fallsban megtalálta a mi drága Petrova hasonmásunkat és utána Abby Bennett segítségével kivonta magát a forgalomból – fejtegette élvezetesen a témát Klaus. Jelezve, hogy értékelte volna, ha Mikael soha sem kerül elő, de, így még jobb volt, mert véglegesen halott ellenség sokkal megnyugtatóbb, mint az, akit csak ideiglenesen vontak ki a forgalomból.
• Remek sztori volt Nik – ásította Kol és a hitelesség kedvéért még tapsolt is hozzá.
• Még nem végeztem. Nemrég megnéztem az, akkor San Franciscóban történt haláleseteket és láss csodát ez idő tájt halt meg a Weston házaspár, valamint a Larsen család is. Nevezhetnénk különös véletlennek, de én nem hinném, hogy erről van szó, mert a mi esetünkben ilyesmi soha sem merül fel. Ezért aztán remélem, hogy elmondjátok nekem azt, hogy Mikael miért ölte meg őket – ajánlotta fel Klaus tőle nagyon is nagylelkűen a színvallás lehetőségét. Amivel testvérei láthatóan egyáltalán nem kívántak élni. Ugyanis nagyon is tisztában voltak azzal, hogy már bátyjuk is tud mindent. Vagy, ha azt nem is, akkor a leglényegesebb kérdéssel tisztában van. Ami már önmagában bőven elég volt. Talán még sok is.